A kihívás

 

Run BTS challenge

Szerintem nincs olyan ember, aki ne hallott volna róla, nekem pedig szöget ütött a fejembe, vajon az egyik tag verziója miért tért el annyira a többiekétől...

-        Nem bírtad visszafogni magad, igaz?

-        Mintha ez bármikor sikerült volna.

-        De most komolyan – dőlt hátra Nam-joon, így eltávolodott a kamerától. – Tudod ugye, hogy ebből villámgyorsan trend lesz?

-        Ez volt a cél – vigyorgott Ho-seok, a tett elkövetője. – Hallottam, hogy Jimin meg Yoon-gi már el is kezdett dolgozni a visszavágón.

-        Nem is ez a probléma – sóhajtott a vezér. – Egyrészt valószínűleg mindőnktől elvárják majd a posztolást, másrészt, ha ez a kis részlet berobban, mindenki várni fogja majd a teljes verziót. – Látta, hogy Ho-seok összevonja a szemöldökét. – Erre nem gondoltál.

-        Nem.

-        Pedig látva a trendeket, illett volna.

-        Nem fogja meghaladni a képességeinket, hogy összehozzuk a teljes verziót. – Aztán, mintha csak akkor jutott volna eszébe, folytatta: - Jin benne lehet még? – Erre mindketten tudták a választ.

Jin természetesen nem lehetett benne. Jin jelenleg már a közösségi médiában sem volt benne, így azt sem tudta, miféle trend indult el Ho-seok Run előadásának hála. Többé-kevésbé boldog tudatlanságban készült a távozásra, aminek első lépéseként leadta a telefonját, a laptopját, minden holmiját a menedzsment székhelyén. Volt egy ősrégi, nyomógombos telefonja, amin a szüleivel beszélt, ezen kívül viszont kizárólag a felkészülésre koncentrált.

Jeong tudta, hogy Jin nem tudja, és nem is akarta elmondani neki. Még mindig együtt laktak, Jeong pedig eddig is gyakran eljárt különféle eseményekre, próbákra, felvenni az új szóló dalát, így Jin nem foghatott gyanút. Nem mintha titkolni akarta volna előle, de nehezen viselte, hogy létre kell hozniuk valamit Jin nélkül.

A koreográfia természetesen ütős lett, Ho-seok ismét kitett magáért, és persze ahogy arra számítani lehetett, Jimin és Yoon-gi is hamar kidobta a saját felvételét. Az internet felrobbant; a Hybe égiszébe tartozó csapatok szinte naponta posztolták a verzióikat a koreográfiára, ami a srácokat természetesen örömmel töltötte el. Nam-joon mindegyiket nagyon tehetségesnek látta, és szívesen segített nekik, ahol és amikor tudott. A fiatalok megértették, hogy ez pont nem ez az időszak volt, így csak távolról, virtuálisan támogatták őket.

Elérkezett az idő, amikor már Jeong sem húzhatta ki magát a posztolás alól. Oda-vissza tudta a koreográfiát, amit imádott, de a lelke jelenleg nem volt olyan hangulatban, hogy ugráljon az apró kamera előtt, és azt tetesse, hogy érdekli a kihívás.

-        Akarod, hogy magadra hagyjalak? – kérdezte Jin egyik este. Vacsora és mosogatás után letelepedtek a kanapéra, és Jeong számára ez volt a nap legjobb része.

-        Micsoda? Miért? – Jin somolygott, Jeong pedig megértette, hogy mégiscsak lebukott. – Honnan tudtad meg?

-        Ten mesélt az új trendről.

-        Ten. Hogy sikerült elérnie? Megvan neki a retro számod? – Aztán rájött, hogy úgysem terelheti el a témát. – Nem muszáj nekem is csatlakoznom.

-        Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. – Jin már fel is állt, de Jeong megragadta a karját.

-        Hamarosan két évre elválunk egymástól. Hadd ne kelljen még elengednem téged! – Jin ismét mosolygott, és megpuszilta a Jeong bütykein lévő tetoválást. A fiatalabb srácnak meghasadt a szíve.

-        Rendben. De nem akarlak zavarni.

-        Nem fogsz. Sőt. Szeretném, ha segítenél.

Jin arra számított, Jeong majd a nappali közepén fog táncolni, ahonnan arrébb tolják az asztalt. Ehelyett Jeong leültette őt a legkényelmesebb fotelba, ő maga pedig a függöny előtt készült fel.

-        Biztos, hogy elég helyed lesz?

-        Bízz bennem.

Jin nem látta ugyan a kihívást, de Ten elmondása alapján sejtette, hogy Ho-seok és a többiek a refrénre táncoltak. Jeong ezzel szemben az egyik leglassúbb részt választotta. Ahogy besétált a képbe túlméretezett ruháiban, smink és belőtt haj nélkül, otthonosan, Jin úgy érezte, túlcsordulnak benne az érzelmek. Enyhén remegett a keze, miközben Jeong teste szinte szétfolyt a szőnyegen, annyira lazán adta elő a részt. Azt a mosolyt, amivel jutalmazta, Jin élete végéig magával fogja cipelni.

-        Ezt akarod posztolni? – kérdezte Jin jóval később. Jeong mellette feküdt az ágyban, forró testük egymásnak feszült.

-        Igen. Nem tetszett? – Jin hátrasimította a másik félhosszú haját. Valahol ott volt alatta az a fiú, akibe beleszeretett, de jelenleg csak azt a férfit látta, akit a világért sem akart elhagyni.

-        De, nagyon is. Csak olyan… - Jeong várt -… bensőségesre sikerült. Olyan intim.

-        Ez volt a cél. Neked táncoltam.

-        Eredetileg is így tervezted?

-        Egyáltalán nem terveztem csatlakozni a kihíváshoz, de ha már muszáj volt… alkottam valami olyat, amire, ha ránézel, tudni fogod, hogy neked szól. – Jeong gyengéd csókot nyomott a szájára. – Nem akartam, hogy kimaradj belőle. Nem akarok olyasmit csinálni, amiben te nem veszel részt.

Jin rámutathatott volna, hogy ez nem kivitelezhető, és különben is; helyette azonban hagyta magát elveszni az álomvilágban, most az egyszer.

Az inspirációként szolgáló videót itt találjátok: https://hu.pinterest.com/pin/872361390302593279/