Egyszerre szerettem és voltam rá mérges.
Let Free the Curse of Teakwondo
Vigyázat, spoiler és enyhe +18!
Imádtam, mert To my star és A shoulder to cry on érzésem volt tőle, viszont utáltam, mert egy-két megmozdulást egyáltalán nem értettem.
Adott főhősünk, Lee DoHoe, akinek az apja egy teakwondo termet üzemeltet. Ebben a kisvárosban mindenki ismer mindenkit, és a legtöbben tartanak DoHoe apjától; még a rendőrök is, ráadásul a férfi rendszeresen tanítja móresre a gimnázium tanulóit, a tanulók pedig ki máson vezetnék le a feszültséget, ha nem DoHoe-n. Nem volt ez mindig így, igazából DoHoe barátságban állt pár sráccal, amíg azok bántani nem kezdték. Volt egy srác, Ha HyeonHo, aki, habár bántani akarta, valamiért mégsem volt képes megtenni.
A történet kezdetén DoHoe apja új tanítványt fogad az otthonában, aki teakwondo-t fog tanulni, hogy minél jobb legyen, és egyúttal náluk fog lakni. Ahogy korábban, úgy most is DoHoe dolga gondoskodni a vendégről, tehát minden nap főz rá, elkészíti a reggelijét, mielőtt iskolába menne. Az új srác, Sin JuYeong egy nagyon vidám, aranyos, kedves karakter, aki igyekszik közelebb kerülni az általában magába forduló, morcos DoHoe-hoz.
DoHoe azonban nem akar barátkozni; elmondja, hogy hamarosan lelép, és a másik srácot is erre bátorítja. Mert a kemény edzések még rendben is vannak, DoHoe apja viszont biztosan fizikálisan is bántalmazza őket. A fiát egyszer mindenképp arcon üti, és JuYeong testén is egyre gyarapodnak a sebek, habár azt állítja, senki sem verte meg.
De eljön az idő, amikor DoHoe már nem tudja tovább kivonni magát JuYeong hatása alól. A srác egyszer elé megy esernyővel, mikor esik az eső; elmennek késő este fagyit enni - mondjuk az apja küldi el őket cigiért, de akkor is kettesben vannak -, ekkor JuYeong még a többi sráccal is szembeszáll DoHoe védelmében; de a legédesebb dolog, hogy havat csinál neki, mivel DoHoe még nem látott ilyet élőben.
Elkezdenek törődni egymással, és elhatározzák, hogy együtt fognak Szöulba menni. Ezért mindketten a legjobb formájukat akarják hozni, hogy felvegyék őket az egyetemre. JuYeong-nak ez sikerül is, nagyon jól teljesít.
JuYeong többször is közbelépett, amikor úgy tűnt, az apja kezet akar emelni DoHoe-ra; legutoljára akkor, amikor szeretné, ha DoHoe tudna pihenni, ezért megkéri a szomszédban kártyázó férfiakat, hogy legyenek csendesebbek. Hajnalban aztán láthatjuk, ahogy DoHoe elindul az iskolába... és azt is, hogy JuYeong közben megakadályozza, hogy a férfi a fia után menjen, és bántsa.
DoHoe a vizsga előtt tudja meg, hogy kiszállt hozzájuk a rendőrség. JuYeong-ért eljöttek a szülei, és hazavitték. JuYeong azért került ide egyébként, mert a korábbi iskolájában bántalmazott egy tanárt.
És... eltelik tizenkét (12!!) év. Enyhén fogalmazok, ha azt mondom, majd' felrobbant az agyam. JuYeong kereste DoHoe-t, de nem tudta elérni, sehol sem találta, a családi házból is eltűnt. JuYeong egy teakwondo teremben dolgozott, de továbbra is tartotta a kapcsolatot DoHoe apjával. Ez volt az egyik dolog, ami sehogy sem fért a fejembe. Hogy azután, amiket velük tett, hogy tönkretette az álmaikat a közös jövőre vonatkozóan, JuYeong továbbra is találkozott azzal a fickóval... sőt, a fickó arra kérte, vegye át tőle a termet, mint a fia.
Pont azon az estén, amikor JuYeong utoljára találkozott vele, a fickó meghalt. JuYeong konkrétan jobban meg volt törve, mint a felbukkanó DoHoe. És az a felbukkanás! Te jó ég!
*-*
:O
Ez a négyes részben történt, én meg csak ültem, és így... mi bajod van, ember?? DoHoe totál úgy viselkedett, mintha idegenek lennének, ráadásul régi kedves... barátjával, HyeonHo-val érkezett, ami nyilván további magyarázatra szorult. Azzal viszont egyetértettem, hogy nem ejtett egy könnycseppet sem az elhunyt apjáért... a fickó nem érdemelte meg.
JuYeong tényleg mindenben úgy segédkezett, mintha ő lenne a gyászoló fiú.
Tizenkét évvel korábban ott hagytuk abba, hogy JuYeong "megtámadta" DoHoe apját. DoHoe emiatt kihagyta/elrontotta a vizsgáját, emiatt nem került be az egyetemre. Nem ment haza, nem tartotta a kapcsolatot sem az apjával, sem JuYeong-gal, aki ez idő alatt csaknem beleőrült a hiányába, és mert nem értette, mi történt. Minden alkalommal, amikor esni kezdett a hó, kiment a szabadba, és szomorkodott.
Kedves barátom, HyeonHo közben mindent megtesz, hogy a másik kettő ne tudjon beszélgetni.
Volt egy egészen kicsi megszállottságom ezzel a fickóval kapcsolatban, különösen, amikor öltönyben volt - szóval mindig. :D
JuYeong rá akarta venni DoHoe-t, hogy ha már eladja a régi termet, akkor adja el neki, de persze a férfi erről hallani sem akart. Sokkal hamarabb összefutottak a temetés után, mint bármelyikük gondolta, ugyanis kiderült, hogy DoHoe éppen JuYeong munkahelye közelében dolgozik.
DoHoe elhívja magukkal vacsorázni, amivel azt akarja megmutatni, a világaik mennyire különböznek. HyeonHo ügyvéd lett, és úgy tűnik, DoHoe sorsa is elég jól megy. Ugyanarra az egyetemre jártak, amit HyeonHo büszkén hirdet is, főleg JuYeong fülének szánva ezt.
Öltöny és szemüveg? Ez a fickó ki akar nyírni...
Az évad második felében próbáltuk kideríteni, mégis mi a fene történt DoHoe-val, aki azonban hárított, és inkább elfelejtette volna a múltat. Kiderült azonban, hogy a két férfi közösen hazudott éveken keresztül; DoHoe nem járt arra az egyetemre. Ez úgy derült ki, hogy DoHoe jelenleg tanár, és van egy tanítványa, akit talán abuzáltak a szülei; kamerát is felszereltek a szobájába, gyógyszert kellett szednie, és még valamilyen injekciót is adattak neki, amitől jobban tud koncentrálni. A kisfiú viszont fáradt, kedvetlen, ami persze feltűnt DoHoe-nak. Nyíltan rákérdezett hát erre a kisfiú anyjánál, ez a nő pedig pont azon az egyetemen volt fejes, ahová elvileg DoHoe járt. A nő elment HyeonHo-hoz, hogy rendezzék el ezt az ügyet, de DoHoe úgy döntött, nem fog meghátrálni. Ebben persze nagy szerepe volt annak, hogy ő és JuYeong időközben rendezték a kapcsolatukat.
További titkok derültek ki. DoHoe ugyanis tudott arról, mi történt a vizsga napján JuYeong és az apja között; ő hívta ki a rendőrséget. Ki akart lépni az apja árnyékából, nem akart olyan lenni, mint ő. A csúcson van, mégis értéktelennek érzi magát, mint akinek semmije sincs. Ez a két srác éveken keresztül magát hibáztatta, holott egyetlen felelőse van ennek, mégpedig DoHoe apja.
Mindketten munkanélküliek lettek, szóval tiszta lappal kezdhettek mindent újra. DoHoe iskolába kezdett járni, JuYeong pedig ételt készített neki, és puszikat lopott.
Kissé szomorú jelenet volt, amikor DoHoe kvázi elbúcsúzott HyeonHo-tól. Éveken keresztül egymás mellett voltak, azt konkrétan nem tudjuk, történt-e köztük valami, de az az igazság, hogy HyeonHo-nak sokkal hamarabb, még gimnazista korukban kellett volna lépnie. Nem merte bevallani magának sem, mit érez DoHoe iránt, inkább eltávolodott tőle, és bántotta. Most, évekkel később már lejárt az idő. HyeonHo volt ettől függetlenül is a kis kedvencem.
Az utolsó jelenetben, karácsony napján DoHoe még a számítógépnél ül, miközben JuYeong már alszik. Véletlenül rábukkan egy felületre, ahol JuYeong fiatalon feltett néhány kérdést, köztük olyasmit, mint hogy hogyan kell elkészíteni egy bizonyos ételt; hogyan vidítsunk fel valakit, aki szomorú; hogyan lehet havat csinálni. Édes jelenet volt, ami melengette DoHoe, és a mi szívünket is.
Azt azért továbbra sem tudom összerakni, DoHoe mit miért tett, és miért esett ki a közös életükből tizenkét év. Sem ő, sem JuYeong nem tett semmi rosszat, és erre hamarabb rá kellett volna jönniük.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése