- Mintha valaki bulit emlegetett volna! – kezdte Woo Young.
- Ti is jönni akartok?
- A mi jelenlétünket aztán egészen biztosan nem tudnák kezelni – mondta Yunho, majd ellökte magát a faltól. – De tehetünk valamit azért, hogy megszerezzétek, amiért odamentek.
- Nem egészen értem, mit… - kezdte San, aztán elkerekedett a szeme, mert Yunho és Woo Young két oldalról karon ragadta Seong Hwa-t, és elindultak vele a folyosón. San csak nézett utánuk bambán.
- Yeosang hagyott itt egy csomó cuccot – magyarázta Woo Young. – Biztosan találunk valamit. – Seong Hwa ekkor rémülten hátranézett Sanra, San pedig a még mindig a közelben ácsorgó Min-gi felé kapta a tekintetét. A könyörgő tekintet célba érhetett, mert Min-gi sóhajtva a srácok után indult, majd Yeosang szobájának ajtaja becsukódott.
- Mindenáron segíteni akartak – mondta ekkor Hong Joong, aki kicsit távolabb állt, a saját lakrészük ajtajában. Már átöltözött estére, és egy pohár italt dajkált a kezében. – Szükségetek van sofőrre?
- Megleszünk. Vagyis… - San megdörzsölte a tarkóját. – Nem tudom, Seong Hwa hogy viseli majd, hogy játék babának használják. – Hong Joong elmosolyodott.
- Szerintem emiatt nem kell aggódnod. A fiúk tudják, meddig mehetnek el. – Bátorító pillantást küldött felé. – Nyomás öltözni! Ugye nem akarod megváratni a partnered?
Partner. Sannak nem lett volna szabad ízlelgetnie a szót, mégis ezen kapta magát. Lezuhanyozott, aztán derekára tekert törülközőben besétált a gardróbszobába. Büszke volt az öltözködésére, ami megmutatta, milyen státuszt sikerült kivívnia magának. Természetesen arról csak a legközelebbi barátai tudtak, hogy sokkal jobban szereti a kényelmet, mint a feszülős cuccokat, de ezeknek is megvolt a maguk szerepe, például azon az estén. San ellépett a sötét öltönyök mellett, majd kinyitott egy szekrényt a sor végén. Hófehér szövetnadrág, hófehér mellény és hófehér, hosszított kabát lógott benne, még az eredeti csomagolásban. Eddig nem volt alkalma ellőni ezt a szettet, de bízott benne, hogy Missy buliján sikert fog aratni. A mellény sokkal többet engedett láttatni a mellkasából, mint egy hagyományos darab, és épp ez volt a lényeg. A szettet egy világosbarna műszőrmével egészítette ki, amit szokása szerint csupán a vállára terített. Ahogy megállt a tükör előtt, végignézett magán. Sokat tett azért, hogy a nyeszlett figurából, aki volt, az a kigyúrt, figyelemfelkeltő jelenség legyen, akit a tükörben látott. Számtalan órát töltött nem csak az edzőteremben, hanem különböző harcművészetek kipróbálásával is, amivel a teste határait feszegette. Elfogadta, hogy sokan nem fognak tovább látni a testénél, nem fogják észrevenni vagy értékelni az intellektusát, ami a legtöbb esetben nem is zavarta, és aznap este is meg tervezett tenni mindent, hogy Missy megkapja, amit akar, s ezáltal közelebb kerüljenek Jai-hoz és az apjához.
Végül San is csak fél tíz körül keveredett le a hallba. A ház néma volt körülötte, csak néhány kisebb lámpa égett, és a Hold fénye világított be a fenti ablakokon. Megfordult, amikor lépések hangját hallotta a lépcső felől. Seong Hwa olyan magabiztosan lépkedett, ahogy mindig is; semmi jel nem utalt arra, hogy feszélyezve érezné magát Yeosang ruháiban. Bőrnadrágot viselt, egy rövid bőrkabátot, alatta pedig egy kivágott fekete bőrmellényt, ami nem takarta a mellkasa és a hasa jobb oldalát. Ha San dönthetett volna, nem engedte volna ki az utcára ebben a szerelésben; veszélyes volt, és ezt tudta is magáról. Puhának tűnő haja félig az arcába omlott. Szemben állva egymással San rádöbbent, hogy most először van rajtuk ilyen kevés ruha. Kényszerítette magát, hogy Seong Hwa arcán tartsa a tekintetét, habár ez sem segített sokat; a fiatalember szeme úgy csillogott, mintha neki is hasonlóan provokatív gondolatai támadtak volna.
Csendben hagyták el az épületet, és ezúttal Seong Hwa vezetett. San arra számított, hogy nem is fognak beszélgetni egészen addig, amíg oda nem érnek, de ahogy a kihalt utcákon haladtak, Seong Hwa megszólalt.
- Van néhány dolog, amit tudnod kell, mielőtt megérkezünk.
- Rendben. – Seong Hwa kitartóan az utat figyelte, San pedig rájött, hogy nem véletlenül akart a volán mögé ülni; így nem kellett ránéznie.
- Missy úgy tudja, hogy mi ketten együtt vagyunk. Úgy. – San számára ez már világos volt, így csupán bólintott. – Hogy hihetőbb legyen, mondtam neki néhány dolgot, ami jellemző a kapcsolatunkra. – San a szeme sarkából látta, hogy a másik férfi megszorította a kormányt. – Elmondtam neki, hogy habár külsőre mindketten keménynek tűnünk, valójában szeretünk kedveskedni. Szeretem, ha… kényeztetsz. – Szünet. – A csipkelődéseimet is tudod kezelni. Nem zavar téged, ha néha fagyosan viselkedem, mert ismersz, és tudod, mi zajlik le bennem. – San behunyta a szemét, és egy pillanatig csak a fülében doboló vért hallgatta.
- Ez eddig semmi olyasmi, ami ne lehetne igaz – mondta nagyon halkan.
- Azt mondtam neki, hogy te voltál nekem az első. – San nem bírta tovább.
- Állj meg.
- Tessék? De…
- Azt mondtam, állj félre! – Amikor az autó megállt a padka mellett, a férfi kiszállt, és jólesően fogadta az arcát megcsapó hűvös levegőt. Úgy érezte, azonnal lángba borul az egész teste, ezért a bundát is levette magáról, és visszadobta az ülésre. Seong Hwa leállította a motort, és ő is kiszállt. – Ne gyere közelebb. Nem tudom megígérni, hogy vissza tudom fogni magam.
- Akarod azt a gépet, nem? – kérdezte Seong Hwa. – Jai-hoz a lányon keresztül vezet az út. Mindent tud róla, és ha kellően a bizalmába férkőzöm…
- És egyáltalán nem volt rád semmilyen hatással, hogy ilyen dolgokat kellett mondanod neki? – kérdezett vissza San. Úgy emelkedett és süllyedt a mellkasa, mintha víz alól bukkant volna fel. – Nem helyes, hogy így kihasználod annak a lánynak a legmélyebb vágyait. – Seong Hwa mormogott valamit. – Micsoda?
- Azt mondtam, a saját vágyaimat adtam át neki! – A fiatalember egyébként hófehér arca kipirult. – Azt kérdezed, nem volt-e rám hatással? Magamból adtam neki egy darabot, mert csak így lehettem biztos benne, hogy elhiszi. És így nem keveredhettem ellentmondásba. – San mintha hirtelen egy párhuzamos univerzumban találta volna magát, egy olyanban, ahol Seong Hwa-nak érzései vannak iránta.
- Azt mondtad Missynek, szereted, ha gyengéd vagyok veled? – A váratlan kérdés meglepte Seong Hwa-t. Összezavarodva bólintott, aztán értetlenül figyelte, ahogy San elindult felé. – De remélem hozzátetted, hogy én viszont néha keményen szeretem.
San magával elégedetten lépett be a hatalmas villába. Korábban megállították őket a külső kapunál, majd egyszer bentebb is, de mindkét őrön átjutottak, mivel a nevük és a fényképük szerepelt a vendéglistán. Arra számított, hogy rajtuk kívül csak fiatalokat fog látni, de ahogy felmérte a terepet, mindenféle korosztály képviseltette magát. Zene szólt már a hallban is, ami egyre erősödött, ahogy Seong Hwa nyomában mélyebbre haladtak a villában. Seong Hwa egyébként pontosan úgy nézett ki, mint egy fiatalember, akit nem is olyan régen alaposan megcsókoltak; vöröslött az ajka, összekócolódott a haja, és a nyakán is fellelhető volt néhány ujjlenyomat, ahol San erősen megragadta. Ahhoz képest, hogy Seong Hwa kedveskedve szerette, erre az akcióra is azonnal reagált a teste.
Missy túláradó lelkesedéssel és örömmel fogadta őket. San egészen addig a pillanatig nem értette, hogyan barátkoztak össze olyan gyorsan, most viszont, ahogy elnézte őket egymás mellett, tagadhatatlan volt a köztük lévő kémia. Missy talán annak a meleg bátynak tekintette Seong Hwa-t, akire mindig vágyott, Seong Hwa pedig talán végre felfedhette valaki előtt a valódi érzéseit. San csalódottságot érzett, hogy nem ő volt az a valaki.
- Köszönöm, hogy eljöttetek! – mondta nekik ismét, aztán szomorkásan elmosolyodott. – Ez egy amolyan búcsú buli! – Seong Hwa felvonta a szemöldökét. – Két nap múlva el kell hagynom a várost. A szüleim elválnak, anya pedig máshová akar költözni, távol apám ostobaságaitól.
- Missy, ezt nem is említetted! – mondta Seong Hwa gyengéden.
- Mert szórakozni akarok, nem sajnálkozni! Volt egy kis lelkifurdalásom, amiért rávettelek erre – nézett a fiatalemberre -, de remélem, jól fogjátok érezni magatokat. Ha bárki otrombán viselkedik, csak szólj, és már ki is penderítem! – San elnevette magát, mire Missy csípőre vágta a kezeit, és felbiccentette a fejét. – Azt hiszed, nem lennék rá képes?
- Ó, nagyon is tudom, hogy képes lennél rá – mondta San, majd úgy döntve, hogy beszáll a játékba, átkarolta a lányt. – Még a legjobb barátodat is megróttad, amiért nekiment annak a fickónak, akit csak néhány órával korábban ismertél meg. – Missy elvörösödött, aztán élesen beszívta a levegőt, amikor San megpuszilta az arcát, és a fülébe súgta: - Köszönöm, hogy vigyáztál a partneremre.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése