Alig gyújtott rá egy cigire, amikor az épület előtt megállt egy Mustang. San elhúzta a száját; egyre több volt belőlük az utakon, mintha minden gazdag csemete ezt kérte volna karácsonyra. Betörni azonban szinte egyiküknek sem sikerült, San pedig szomorúan gondolt arra a sok szunnyadó lóerőre. Az autóból nagy lendülettel egy srác vágódott ki, odadobta a kulcsot az egyik kidobónak, majd meg sem állva bevágtatott az épületbe. San tudta, hogy vannak kiemelten VIP vendégek, jóllehet nem ismerte a kilétüket, és az üzemeltetés ezen oldalába nem szólt bele, ezt titokzatos társára hagyta. Ez a suhanc azonban túl arrogáns volt ahhoz, hogy szemet hunyjon felette. Meglepődött, mikor felpillantva Seong Hwa alakja rajzolódott ki előtte.
- Már végeztél is?
- Ma estére igen. – A férfi összeszedett és zárkózott volt, ahogy eddig is, San viszont olyan alaposan tanulmányozta, mint senki más, így észrevette az apró rándulásokat Seong Hwa nyakánál. Zaklatott volt.
- Zaklatott vagy – mondta ki hangosan is. Seong Hwa összehúzott szemmel nézett rá. – Mi történt? A lányok mondtak valamit? Habár eléggé össze voltatok melegedve…
- A lányokkal nem volt semmi baj.
- Akkor? – És hirtelen megértette. – Az a suhanc, igaz? Aki most érkezett. – Csend. – Ő az?
- Igen. – San agya kattogott. A kölyök elég bátor – vagy hülye – lehetett ahhoz, hogy otrombaságokat mondjon egy felnőtt férfinak? Valószínűleg igen, Seong Hwa pedig, mivel tudta, kivel áll szemben, nem védte meg magát. San érezte, hogy őt is elönti a düh. Már fordult volna, hogy visszamenjen a bárba, amikor Seong Hwa ujjai rásimultak a csuklójára. A bőrkabátja újra rajta volt, de a férfi benyúlt alá, így a csupasz bőrt érintette. San megdermedt, forróság terjedt szét a testében.
- Miért tartasz vissza?
- Miért akarsz visszamenni? Megvered a kölyköt, mert tiszteletlenül viselkedett velem? – Seong Hwa szája ragadozó-mosolyra húzódott. – Meg tudom védeni magam.
- Nem miattad – mondta San, habár ez csak félig volt igaz. – Ez a bár hozzám is tartozik. Nem akarom, hogy ilyen seggfejek rontsák a jó hírét. – Seong Hwa felsóhajtott, de nyilvánvalóan nem hitt neki.
- Menjünk haza! – És ennyi elég is volt ahhoz, hogy San elfeledkezzen a bosszúról. Egy időre legalábbis.
Eltelt az első hét, és jött a második, majd a harmadik. Seong Hwa egyre több étkezésnél csatlakozott hozzájuk. Továbbra sem beszélt sokat, de a maga köré emelt fal már nem tűnt olyan fenyegetőnek vagy áthatolhatatlannak. Néha, amikor kiengedett, frissen mosott hajjal jelent meg, San érezte, hogy nehezebben veszi a levegőt. Amikor először pillantotta meg így, csaknem elvesztette az uralmat saját maga felett. Seong Hwa teljesen átalakult leengedett hajjal; a vonásai lágyabbak lettek, és picit rendezetlenebb hatást keltett… mintha akkor kelt volna ki az ágyból. A közös kiruccanásuk óta valami megváltozott közöttük; amikor kettesben voltak, Seong Hwa többet évődött vele, és nem vett személyes sértésnek minden egyes javaslatot. Kiderült, hogy jól tudnak együtt dolgozni, San pedig egyre inkább sajnálta, hogy csak egy hónapot kaptak.
San annyira eltöprengett, hogy még azt sem vette észre, csaknem egyedül maradt az asztalnál. Hong Joong türelmesen várt, majd mikor San felpillantott, eltolta maga elől a miniatűr hajót, amivel addig lefoglalta magát.
- Hogy halad az ügy?
- Jól – felelte San szűkszavúan; Hong Joong sem gondolhatta, hogy nyíltan fog beszélni, amikor bárki – Seong Hwa - kihallgathatta őket. – Még sok is lesz az egy hónap. – Hong Joong összehúzta a szemét.
- Látom a változást. Mindkettőtökön.
- Mire célzol?
- Teljesen levett a lábadról. Tagadni akarod? – San nem tagadta. – De legalább te is hatással vagy rá. Ez még jól jöhet.
- Nem fogom rávenni semmi olyasmire, amit nem akar.
- Hát persze – mosolyodott el lassan Hong Joong, aztán felállt. – Azért remélem tudod, mit csinálsz. Ha elbuktok, az egész családot magatokkal rántjátok.
Nem kellett erőlködnie, hogy a munkára koncentráljon; a következő napokban túl sok mindent kellett kézben tartania. Péntek este aztán hátradőlt a székében, és semmi másra nem vágyott, csak egy kiadós alvásra, amikor Seong Hwa felkereste. San megengedte magának a luxust, hogy legeltesse rajta a szemét egy kicsit; sikerként könyvelte el, hogy a másik nem a szoros fekete öltözékét viselte, hanem egy szintén fekete, de kényelmes szabadidő-együttest. San mellkasa összeszorult a vágyakozástól; szívesen bekucorodott volna vele egy kanapéra, hogy megnézzenek egy filmet és közben bort kortyolgassanak. Habár persze még azt sem tudta, Seong Hwa szereti-e egyáltalán a filmeket. Vagy a bort.
- Egész héten Missy-vel csevegtem – kezdte a fiatalember, miután leült. Missy volt a lány, aki miatt elmentek a bárba. – Sikerült elérnem, hogy elhívjon az egyik bulijába.
- Még mindig nem értem, Missy miért barátkozik egy olyan sráccal, mint Jai – vallotta be San. – Ha a lány ekkora rajongója a melegeknek, Jai meg pont az ellenkezője, mi hozta őket össze?
- A családjaik, elsősorban. És Jai a lányok társaságában nem ragadtatja el magát.
- A bárban nem ezt tapasztaltuk. – Seong Hwa oldalra billentette a fejét. – Megnéztem a kamerák felvételeit. Láttam, hogy meglökött téged.
- Ha Missy eléggé megbízik bennem, szerintem hajlandó lesz elárulni, mivel vehetnénk rá Jai-t, hogy adja át neked a gépet – mondta Seong Hwa, figyelmen kívül hagyva a másik bosszússágát.
- Jól van – sóhajtott San. – Mikor lesz ez a buli?
- Ma este.
- Hát persze. Szeretnéd, ha valaki elvinne? – Seong Hwa nyelt egyet.
- Téged is szívesen lát. A meghívás kettőnknek szól. – San a férfi arcát tanulmányozta, hátha meglát rajta egy jelet, amiből leszűrhetné, mit szeretne, de arra jutott, inkább őszintén megkérdezi.
- Tehát együtt kellene mennünk? – Seong Hwa bólintott. – És neked ez rendben van?
- Ez a munkáról szól. Ne láss bele többet. – San azon kapta magát, hogy halkan nevet.
- Nagyon igyekszem. – Nem várta meg a másik reakcióját. – Veled tartok. Találkozzunk a hallban kilenckor! Vagy az túl korai? Mikor lendül be a buli a mai fiataloknál?
- Nem tudom – ismerte el Seong Hwa, és mintha most először kezdett volna töprengeni ezen az egészen. San nem akart időt hagyni maguknak a visszakozásra; lendületesen felállt, és az ajtóhoz sétált.
- Csak tegyük azt, amit Missy elvár tőlünk. Hiszen ezért hívott meg, nem igaz? – Közben Seong Hwa odasétált mögé, és bólogatott. – Jól van. Akkor találkozzunk a hallban! – Kitárta az ajtót és kilépett a folyosóra, ahol szembe találta magát a ház többi lakójával. Úgy mosolyogtak, mint akik egészen addig hallgatóztak.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése