Másnap reggel – az utolsó nap reggelén – Jongho nem jelent meg az első étkezésen, így Seonghwa a lakosztálya felé tartott. Egy szolga lesütött szemmel haladt el mellette, de Seonghwa nem méltatta figyelemre. Bekopogott az ajtón, majd, mikor nem kapott választ, benyitott. A nehéz függönyök össze voltak húzva, a padlót rózsaszirmok borították, itt-ott még pislákolt egy-egy gyertya. Seonghwa anélkül is tudta, mi történt, hogy meglátta volna az alvó Jonghót az összedúlt ágynemű között. Mikor az ajtóban felbukkant Wooyoung, nyomban így szólt hozzá:
- Azonnal hívj ide mindenkit! – A fiatalember sarkon fordult, és majdnem feldöntötte a mögötte érkező Sant.
- Mi történt? – kérdezte, aztán körülnézett. – Ejha! Valaki romantikus hangulatban volt.
Seonghwa széthúzta a függönyöket, ablakot nyitott, és eloltotta a maradék gyertyákat. Jongho mocorogni kezdett.
- Tényleg annyira sürgős, hogy még a kabátomat sem vehettem fel? – érdeklődött Mingi. Besorjáztak, összerakták a képet, Jongho pedig hat kíváncsi pillantással találkozott, ahogy kinyitotta a szemét.
- Kihagytad a reggelit – kezdte Yunho, majd elvigyorodott. – De ahogy látom, nem maradtál éhes. – Jongho felült – meztelen mellkasáról lecsúszott a takaró, Wooyoung pedig kis híján egy füttyel jutalmazta a látványt -, szétnézett, mintha keresne valakit, s mikor nem találta, előbb a hajába túrt, majd püfölni kezdte a paplant.
- Hé, hé! – Hongjoong leült mellé, és lefogta a kezét. – Nem kell kétségbe esni…
- Mindent tönkretettem!
- Ennyire béna voltál? – csúszott ki Wooyoung száján, mire persze kapott egy-két paskolást a fejére. – Áh, bocsánat, bocsánat!
- Inkább mondd el, mi történt! – kérte Mingi gyengéden. Jongho mélyet sóhajtott, és lesütötte a szemét.
- Visszajöttem vacsora után. A szoba már be volt rendezve… gyertyák, meg rózsák… és én… nem tudtam elengedni őt. Pedig tudtam, hogy ezzel nektek is csalódást okozok.
- Már miért okoztál volna nekünk csalódást? – kérdezte Seonghwa.
- Mert most, hogy valaki olyannal voltam együtt, aki nem a társam… én is méltatlanná váltam. Ki kell zárnotok a körből. – A beálló csendben hallani lehetett még a távolabbi folyosón járkáló szolgálók lépteit is.
- Miről beszélsz? – vonta össze a szemöldökét Seonghwa. – Még sosem hallottam ilyen szabályról.
- Én sem – mondta Hongjoong. – Choi, a szüleid talán így akartak távol tartani az olyanoktól, akik csak a vagyonra fenték a fogukat? – Jongho nem válaszolt, még a tekintetét sem emelte fel, de Seonghwa figyelmét mégis magára vonta egy mozdulat; Wooyoung éppen a kezébe temette az arcát. Szörnyű gyanúja támadt, így odalépett a fiatalember elé, és megragadta a vállait.
- Wooyoung! Mit mondtál neki? Mit hitettél el vele? – A srác nagyokat nyögött, ahogy Seonghwa rázogatta.
- Csak tréfáltam! Egy percig sem gondoltam, hogy komolyan fogja venni!
- Akkor tehát… nem zártok ki?
- Dehogyis zárunk ki – felelte Mingi. – Neked van az egyik legerősebb képességed! Szükségünk van rád.
- És… nem rontottam el teljesen?
- Semmi sem tiltja, hogy együtt legyél azzal, akit a szíved választ – magyarázta Hongjoong. – Előnyös, ha a kedvesed ugyanaz, mint akivel az erőd alapján passzolsz, de ez nem elvárás. Melletted lehet úgy, hogy nincs benne a körben, a körben lévővel pedig nem vagy köteles megosztani az ágyad.
- Nálatok mégis így történt – mutatott rá Jongho.
- Mert rohadt szerencsések voltunk – mondta San, a többiek pedig bólogattak.
- Mi nem vagyunk szerelmesek – szólalt meg Yunho, aki úgy érezte, tompítania kell valahogy azt, amit Wooyoung elkövetett. – Fontosak vagyunk egymásnak, és a színeink is passzoltak, de soha nem aludnánk egy ágyban.
- Az az illető bizonyára nem rendezte volna meg mindezt, nem lett volna veled, ha azt gondolja, azzal veszélybe sodor téged – vélte Mingi.
- Beszélnetek kellene – javasolta Hongjoong. – Illetve, beszélj vele. És majd válaszol, ahogy tud.
- Hogy néz ki a… öö? – somolygott Yunho.
- Yeosang. – A hat férfi érezte, hogy már csak a puszta név is átalakította valamelyest a szoba erőviszonyait. - Ő… gyönyörű. – Wooyoung és Yunho felhorkant. – Szőke. Famegmunkálással foglalkozik. – Seonghwa összehúzta a szemét.
- Fekete nadrág és vajszínű ing volt rajta? – Jongho ránézett, majd bólintott. – Reggel elment mellettem a folyosón.
- Én is láttam egy srácot, akire illik ez a leírás – szólt közbe Mingi. – Tegnap délután ott volt a válogatón.
- És? – sürgette Hongjoong.
- De nem lehetett ő, mert az a srác nem volt néma. Váltottam vele néhány szót.
- Nem mondta a nevét? – kérdezte San.
- Nem, és mielőtt felvetethettem volna a listára, kihasználta a kavarodást, és eltűnt. – Jongho figyelte, ahogy a hat férfi körül áramlani kezd az energia. Hongjoong felállt mellőle.
- Meg kell találnunk – mondta ki a nyilvánvalót.
- Mi megyünk – mondta Seonghwa, önmagára és Mingire mutatva. – Mi tudjuk pontosan, hogy is néz ki.
- Ne legyetek túl nyilvánvalóak – kérte Hongjoong. – Nem akarjuk elijeszteni. – Ez volt az a pillanat, amikor Jongho végre megtalálta a hangját.
- Várjatok! Mégis mire készültök?
- Természetesen megkeressük a srácot, és beszélünk vele – felelte Yunho.
- Mégis miről?
- Mondjuk arról, miért tetette magát némának előtted – mondta San. – Mintha direkt ki akarta volna játszani a választási rendszert. – Ezt hallva Jongho nem szólalt meg rögtön, viszont látszott rajta, hogy mélyen érintette a feltételezés. Seonghwa dorgáló pillantást vetett kedvesére.
- Ha ezt tette, annak bizonyára oka van. Neki is megmondtam, hogy semmi olyasmire nem fogom kényszeríteni, amit nem akar.
- Choi, bármennyire is szeretnél méltányosan bánni vele, ez nem az egyén döntése – mutatott rá Hongjoong. – Egy sokkal nagyobb szabású dolog részesei vagyunk, és ha Yeosang valóban az a valaki, akit keresünk, ha megvan az ereje ahhoz, hogy teljessé tegye a kört, akkor nem utasíthatja vissza a feladatot. Ez a kötelessége, mint ahogy a mienk is. – Jongho összepréselte a száját, a férfi pedig folytatta: - Szerinted mi akartuk ezt a felelősséget? Szerinted nem örültünk volna neki, ha folytathatjuk megszokott életünket? Akartunk taktikai megbeszélésekre járni, akartuk az erőnket fejleszteni, akartunk mindenki mást irigyelni, mert ők talán nem riadnak fel az éjszaka közepén arra gondolva, mi lesz, ha elbukunk? – Mingi kedvese vállára simította a tenyerét, hogy megtartsa, és erőt öntsön belé. Nem csak képletesen; ahogy érintkeztek, mindkét férfi színei kavarogni kezdtek, míg gyönyörűen eggyé nem olvadtak. – Mi kaptuk meg ezt az adományt, nem más. Nekünk kell használnunk, nekünk kell kihozni belőle a legtöbbet. Hiszem, hogy ha Yeosang tudná, mi forog kockán, nem mondana nemet. – Mivel Jongho továbbra is tépelődött, Seonghwa mellé lépett, és átkarolta.
- Mi lenne, ha te mindent úgy csinálnál, ahogy szoktál, mi pedig megkeresnénk? Ígérem, nem kényszerítjük semmire, amit nem akar. Még az is lehet, hogy át sem megy a teszten.
- Rendben – bólintott Jongho. – Közöljétek vele, hogy nem az én ötletem volt.
- Az lesz az első dolgom, miután a falhoz szegeztem – mondta San félvállról, majd kisétált.
- Nem mondta komolyan – kedélyeskedett Seonghwa. – Amint megtudtunk valamit, szólunk.
- Én veled maradok – mondta Hongjoong. – A városon átívelő üldözés nem épp a kedvenc elfoglaltságom.
- Ha sokan megyünk, tényleg azt fogja hinni, hogy erőszakkal akarjuk magunkkal hozni – vélte Yunho.
- Te is itt maradsz – biccentett a vezér Wooyoung felé. – Ez lesz a büntetésed.
- És még olcsón megúsztad – vigyorgott Yunho. Hátba veregette barátját, aztán mind távoztak.
Seonghwa arra gondolt, hogy Hongjoong elégedett lett volna Yeosang reakciójával. A legtöbben valószínűleg megijedtek és futásnak eredtek volna, ha meglátják a négy közeledő férfit, Yeosang ellenben mintha számított volna rájuk, kihúzta magát, és várta, hogy odaérjenek hozzá. Elég volt néhány kérdést elejteniük a városban, máris megtudták, merre találják a fiatalember műhelyét. Mingi érdeklődve nézett körül; magában el kellett ismernie, hogy Yeosang kiválóan fenn tudta tartani magát kétkezi munkával, és ahogy a többi lakos is mondta, sosem kért segítséget senkitől.
- Yeosang, ha nem tévedek – kezdte Seonghwa. A szőke srác tiszteletteljesen meghajolt feléjük, de nem felelt.
- Továbbra is tartod magad a némasági fogadalomhoz? – San hátra tett kézzel körbe sétálta a másikat. – Szerintem szóra tudnálak bírni.
- Természetesen senki sem fog erőszakhoz folyamodni – lépett közbe Mingi, Yeosang tekintete pedig rávillant. – A nevem Mingi. Amikor legutóbb találkoztunk, beszédesebb voltál.
- Mit akartok tőlem?
- Így már jobb! – Yunho, a csapat legbarátságosabb tagja összeütötte a tenyerét. – Van egy nagyszerű ajánlatunk a számodra! Szeretnénk letesztelni az erődet.
- És azután?
- Azután, ha a színeid és Jongho színei kedvezően hatnak egymásra, akkor tagja lehetsz a csapatunknak.
- Jongho… haragszik rám? – A négy férfi elégedetten állapította meg, hogy Yeosang számára is elég volt csupán a másik fiatalember nevének említése, és a színei áramlani kezdtek. San gondolatban a tenyerét dörzsölgette; végre megtudhatják, mire képes a teljes kör!
- Jongho össze van zavarodva – felelte Mingi. – Kedvel téged, és nem akart rád kényszeríteni semmit. – Most ő kezdett el fel-alá járkálni. – De a felbukkanásod a palotában arra enged következtetni, hogy mégsem szeretnél teljesen láthatatlan maradni. – Sóhajtott. – Megértjük a félelmeidet.
- Azt kötve hiszem – mondta Yeosang. – Gondolom, egyikőtök sem közember.
- Tévedsz. – San vigyora olyan volt, mintha egyben le akarná nyelni a srácot. Mikor Yeosang még csak össze sem rezzent, Yunho elvigyorodott. – Én egyszerű katona voltam, Mingi testőr, Wooyoung a szakács fia. Miért ne válhatna egy fafaragóból is kiválasztott? – Yeosang egyikükről a másikukra nézett.
- És el kellene hinnem, hogy önként és dalolva vállaltátok ezt a feladatot?
- Dalolva is – bólintott Mingi. – Mind megértettük, mekkora horderejű dolognak lehetünk a részesei. – Ismét felsóhajtott. – Figyelj, még az sem biztos, hogy megfelelsz. Egyezzünk meg! Ha átmész a teszten, mindent elmagyarázunk, amit tudnod kell, és utána dönthetsz belátásod szerint. – Mikor erre San és Yunho is közbe akart szólni, Mingi fölemelte a kezét. – Jongho eldöntötte, hogy nem kényszeríti semmire, így mi sem tesszük. Tehát, beleegyezel a tesztbe?
- Hogy fog zajlani pontosan?
- Visszamegyünk a palotába, ahol Jongho megfogja a kezed – magyarázta Seonghwa. – Használni fogja az erejét, hogy előhívja vele a tiédet, amennyiben van.
- És ha van? – folytatta Yeosang.
- Ha van erőd, a következő lépésben a színeiteket fogjuk összevetni, hogy meglássuk, mennyire egészítik ki egymást – mondta Mingi. – Ha teljesen taszítják, nincs miről beszélni, de ha szépen egymásba simulnak, akkor egymásnak lettetek teremtve. – Mingi a többiekre nézett, így egyikük sem vette észre Yeosang reakcióját. – Induljunk.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése