Felébredni máshol

Ez egy rövidke kis szösszenet Brian és Justin főszereplésével. Ha évadot nézünk, talán a második környékén, de az is lehet, hogy inkább az első.

Az ihlető dal itt meghallgatható, de ez nem songfic.

Érkezem hozzád, de hagyj még eltévedni párszor.

-          Ez. Meg. Mi.

-          Vacsora. Biztos romlik a szemed a korral.

-          Pofa be. – Csend. – Nem rémlik, hogy megengedtem volna, hogy nálam főzőcskézz.

-          Nálunk.

-          Kibaszottul nálam – morogta Brian Kinney.

Minden épeszű és normális ember örömmel fogadta volna, ha a párja meleg vacsorával várja a munkanap végén, de Mr. Kinney nem tartozott közéjük. A vacsora már valamilyen kapcsolatot feltételezett, ő pedig távol tartotta magát minden ilyen dologtól, pláne, ha egy bizonyos szőke hajú nyunyóról volt szó.

Mire Brian lezuhanyozott, Justin már sehol nem volt – csak az illatozó étel árulkodott arról, hogy egyáltalán ott járt. A férfi csakazértis a mosogatóba borította az egészet, aztán felvette a bulizós szerelését, és elindult a Babylonba. És egyáltalán nem gondolt a fiúra.

Másnap szerda volt, tehát frissen és kipihenten jelent meg az ügynökségnél. Természetesen lenyűgözte az ügyfeleket – egyet meg is dugott a mosdóban -, aztán Mickey-val ebédelt a kajáldában. Hagyta, hogy Justin letegye elé a rendelést, majd rákacsintott, mielőtt távozott volna. Aznap este a fiú nála aludt, s a szex elfeledtette Briannel a délelőtti középszerű menetet.

Pár napig minden szép volt és jó – Justin szárnyalt, s a szájával Briant is maga mellé emelte, így a férfi nem vágyott máshová.

Aztán hamarosan Brian megint idegbeteg lett a munkája miatt, s ismét durvábban bánt Justinnal a kelleténél. A srác vette a lapot, és távol tartotta magát tőle, a férfi pedig megint rosszabbnál rosszabb dugásokba menekült.

-          Megmondanád, hogy mit művelsz? – vonta kérdőre Lindsay egyik reggel. Elhozta Gust az étterembe, de ez nyilván csak álca volt.

-          Próbálnék étkezni.

-          Justin megint a padlón van.

-          Mi közöm hozzá?

-          Csupán annyi, hogy te küldted oda. – A nő a srác felé nézett, de úgy tűnt, Justint túlságosan lefoglalja a cukor adagolása. – Miért küldöd el folyton? – Brian letette a villáját; belátta, ha válaszol, talán hamarabb szabadul.

-          Semmi kedvem egy tinédzsert pátyolgatni.

-          Mikor veszed észre, hogy szeret téged?

-          Mikor fogod fel, hogy nem érdekel?

-          Dehogynem érdekel! – vágta rá Lindsay. – Pontosan azért üldözöd el magad mellől, mert félsz, hogy hamarosan még többet fog jelenteni számodra.

-          Ne fordítsd fel a gyomrom, ma lesz egy fontos tárgyalásom.

-          Jól van – állt fel a nő, s a karjába vette Gust. – De amikor egyedül, vagy egy idegen pasi mellett ébredsz fel, gondolj arra, hogy lehetne másként is.

Igaza van, bömbölte Brian agya a Babylonban. Miért nem jó annyira a szex senki mással, mint vele? Mi a francot csinált velem, hogy a bűvkörébe kerültem?

A férfi minden esetre továbbra is kísérletezett, és persze továbbra is a szőkére gondolt, miközben arctalan alakokat döngetett.

Justin a továbbiakban sem állt szóba vele, ő pedig túl hiú volt ahhoz, hogy visszaédesgesse. Aztán az isteni igazságszolgáltatás közbeszólt Debbie személyében.

Brian épp elmélyülten dolgozott egy kampányon, mikor hallotta, hogy nyikordul a lift, majd kopogtattak.

-          Mit akarsz? – Justin nyelt egyet.

-          Deb azt mondta, talán el kéne jönnöm.

-          Mert?

-          Mert… talán szükséged lehet… rám.

Brian Kinney most az egyszer a szívére hallgatott. Magához ölelte a szőkét az ajtóban állva, majd a fülébe suttogta:

-          Arra van szükségem, hogy soha többé ne ébredj fel máshol, csakis mellettem.

Vannak hibák, amiket el kell követnem, hogy lássam, amit nem találok, ami benned megvan, az miért nincs meg másban.