Csak éreztem

A jelenet a Power of magic című regényemben szerepel, de mivel azt nem fogom közzétenni, kivágtam belőle, és némileg átalakítottam.

az eredeti képet az istennek nem találom

Megjegyzés: OOC, AU, és még hozzám képest is gyenge

-          Stiles, minden rendben?

-          Aha, ja. Miért?

-          Hallgatag vagy – mutatott rá Lydia.

-          Bocs – vont vállat a srác, aztán ivott egy korty pezsgőt, pedig ki nem állhatta. – Táncolunk?

-          Igen – mosolyodott el a lány az este folyamán először.

Stiles Stilinski végzős lett. Ezt sem hitte volna el mindenki, mégis teljesítette a feladatot, átment a vizsgákon, és teljes erejével azon dolgozott, hogy javuljanak a jegyei, és felvegyék a rendőrakadémiára. Na, nem arra a hülye másolatra, amit a filmekben mutatnak, hanem az igazira. El akarta hagyni a várost, ami azt is jelentette, hogy kénytelen elhagyni az apját is, de megbeszélték a dolgot, és a seriff nem bánta a fiú terveit. Sőt. Titkon szerette volna, ha minél messzebb kerül a farkasoktól és attól a környezettől, amiben az utóbbi években élni kényszerült.

Stiles mindent megtett, hogy normálisnak tűnjön; tanult, de nem lett stréber; vicces volt, de nem ment mindenki agyára a poénjaival; bámulta a csajokat, közben meg egy bizonyos valakiről álmodozott. Aki sosem lesz az övé, és ezt már akkor tudta, mikor először egymásra néztek. A srác ahelyett, hogy tett volna egy próbát, úgy cselekedett, ahogy mások elvárták tőle. Jackson távozása után újra udvarolni kezdett Lydiának, és a lány hagyta magát. Együtt jöttek a végzős bálra, a nyilvánosság legnagyobb megelégedésére. Stiles mégsem érezte jól magát. Feszengett a túl kicsi öltönyében, a lábát szorította a cipő, a szívét pedig olyan titok nyomta, amit senkinek nem mondhatott el. Legalábbis így gondolta. Aztán meglátta Őt.

Derek Hale nem volt az a fajta ember – farkas -, aki mások akarata szerint élt. Mindig azt tette és akkor, amihez éppen kedve volt, és cseppet sem érdekelte, mit gondolnak róla a városlakók. Addig a pillanatig legalábbis így volt, amíg meg nem látta Stiles Stilinskit az erdő közepén, zsebre dugott kézzel, fiatalon és naivan. Könnyedén elcsábíthatta volna, megadhatta volna mindkettejüknek azt az éjszakát, amiről álmodoztak, de Derek visszahúzódott. Nem akarta megrontani a srácot, később pedig nem akarta feláldozni a törékeny barátságot, ami kialakult kettejük között. Elnyomta magában a feléledő érzéseket, és némán nézte, ahogy Stiles beilleszkedik a társadalomba. Távol tartotta magát tőle, amennyire lehetséges volt, de miután megtudta, hogy Stiles a gimnázium befejezése után elköltözik, komoly lépésre szánta el magát. Visszatért az a férfi, aki tesz mások véleményére, ami jól is jött neki az adott helyzetben. Merthogy mikor elegánsan felöltözve belépett a Beacon Hills-i Középiskola tornatermébe, minden tekintet felé villant. Ezt pedig csak úgy lehetett elviselni, ha egyetlen személy érdekelte. Aki ott ácsorgott a terem túlfelén, tátott szájjal. Aztán elindult.

-          Mit keresel itt?

-          Látni akartam, milyen egy végzős bál.

-          Neked nem volt?

-          Kihagytam.

-          Oh – bólintott Stiles, és erősebben kezdte szorítani a poharát.

-          Csinos vagy – mondta Derek Lydiának.

-          Köszönöm – mosolygott a lány. – Féltem, hogy sosem érsz ide.

-          Nem tudtam eldönteni, mit vegyek fel – rántotta meg a vállát a férfi. Stiles pislogott.

-          Azt hiszem, én megyek – döntötte el a lány. – További jó mulatást!

-          De… - Stiles értetlenül nézte, ahogy Lydia otthagyta őket. – Mi ez az egész?

-          Azt hittem, egyértelmű – mondta Derek. – Lydia tudta, hogy nem vagy belé szerelmes, így elhívott engem.

-          Mi van?

-          Gyere, táncoljunk.

-          Hogyisne! – tért ki Stiles az érintés elől. – Bolond vagy? Ha ezt apám megtudja…

-          Már mindenki tudja, Stiles – világosította fel Derek.

-          Mégis mit?

-          Hogy szerelmes vagy belém. – Pár másodpercnyi csend. – És hogy én is beléd.

Stiles szája elnyílt, majd elnézett a férfi válla mellett, egyenesen a legjobb barátja irányába. Scott elmosolyodott, és jóváhagyólag biccentett.

-          Mióta? – kérdezte rekedten. – Mióta tudják?

-          Mióta visszajöttem – hangzott a felelet.

-          De… három éve? Három éve tudják?

-          Igen.

-          Frankó. Akkor minek erőlködtem annyit? – szusszantott a srác.

-          Ezt én sem értem – vallotta be Derek, és a kezét nyújtotta. – De most már felesleges. – Stiles elfogadta a felkérést, és kissé feszengve ugyan, de a parkettre sétáltak.

-          És te mióta tudod?

-          Mit?

-          Hogy… tudod. – Derek szorosabban ölelte magához.

-          Tudni nem tudtam biztosan – felelte halkan, mire Stiles testén végigbizsergett a forróság. – Csupán éreztem, de azt kezdettől fogva. Hiszen ha én farkas vagyok, akkor csakis te lehetsz a Holdam. Mert ez így helyes. Ez így jó. Vagy nem?