Egy kis meglepetés, hiszen ma volna Halloween.
A kép senkit ne tévesszen meg, de cuki, úgyhogy hoztam.
A főszerepben Butch, Vishous, és...tam-tam-tam...
-
Szép nagy.
-
Az.
-
Talán túl nagy is, nem?
-
Most mit finnyáskodsz? Én már hozzászoktam.
-
Azt elhiszem. – Vishous beleszívott a cigijébe; a füst
már az egész társalgót áthatotta. – És mondd csak, soha nem tört még bele a
bicskád?
-
Ezt kikérem magamnak – húzta el a száját Butch, aztán
simogatni kezdte a… - Pontosan tudom, mit fogok vele csinálni.
-
Ha valami perverz dolgot, akkor benne vagyok –
vigyorodott el a harcos.
-
Megértem, hogy miután kaptál belőlem egy falatot, már
semmi másra nem tudsz gondolni – mondta a zsaru -, de ez most nem arról szól.
Vishous bámulta még egy darabig társa ügyködését, aztán nagy
sóhajjal levágta magát a kanapéra, és csettegni kezdett a távirányítóval a
csatornák között.
-
V? – lépett mögé egyszer csak Butch.
-
Mi van?
-
Mégis segíthetnél.
-
Azt hittem, olyan profi vagy, hogy magad is elbánsz
vele – gúnyolódott a harcos, aztán visszatartotta a lélegzetét, mikor Butch a
nyakához hajolt.
-
De neked jobb a kézügyességed.
V mormogott még egy keveset, de mivel ezt az állítást nem
cáfolhatta, felállt, és követte a másikat vissza az asztalhoz.
-
Csukd be a szemed. – A férfi enyhén felvonta a
szemöldökét. – Bízol bennem, igaz?
-
Tudod, hogy igen.
-
Akkor tedd, amit mondtam.
Vishous kezdett türelmetlen lenni, mégis behunyta a szemét,
sőt, azt is hagyta, hogy Butch levegye a kesztyűt világító kezéről.
Ezután a zsaru végigvezette egyik ujját a sima felületet, és
hamarosan V számára is egyértelművé vált, mit szeretne.
-
Kész! – jelentette Butch büszkén. – Szerintem egész jó
lett.
-
Persze, mert az én kezem munkája.
-
Már megbocsáss…
-
Megbocsátok – vigyorgott Vishous, majd csókot nyomott
Butch telt ajkaira. – Hová teszed?
-
Ahová a többit.
-
Miért, azok hol vannak?
-
Zsaru!!
A Vak Király üvöltése elég veszedelmes volt ahhoz, hogy
mindketten azonnal a halban teremjenek.
-
Mi a fenét csináltál a lépcsővel?
-
Kidekoráltam.
-
Kitől kaptál rá engedélyt?
-
Öö…
-
Itt az ünnep – kapcsolódott be a királyné. – Ne legyél
olyan szőrösszívű, Wrath.
-
Nekem nem lenne bajom vele – mondta a férfi -, mivel
szerencsére nem látom, milyen rondák.
-
Hé! – hőbörgött Butch.
-
Gerorge viszont nincs jó kedvében a füst miatt. Úgyhogy
zsaru, vidd a tökeidet az udvarra, ahol nem zavarnak senkit.
Mivel a káröröm mellett Vishous némileg sajnálta is
Butch-ot, segített neki elhelyezni odakint a halloweeni dekorációt.
Mikor aztán végignéztek a világító gömbökön, még a harcos is
elismerte, kedvesének van érzéke az ilyesmihez.
-
Az lett a legszebb – mutatott az egyik alkotásra, majd
átkarolta Butch-ot.
-
Mert te csináltad.
-
Nem csak azért. – Megcsókolták egymást. – De jövőre
inkább bízd ezt a csajokra.
-
Szóval nem kellenek a tökeim? – Vishous sunyin
rákacsintott.
-
Menjünk be, és te is megtapasztalhatod, milyen
verhetetlen a kézügyességem.
6 megjegyzés :
Szia!
Ez az írásod is olyan jól sikerült! Még mindig szeretem ezt a párost! Köszi ezt a kis meglepetést! :)
Nagyon szívesen, drágám, máskor is. :):)
Köszönet, ez nagyon aranyos volt!!! Halloween a Fekete Tőr Tervériség házában, már csak a fiatalok hiányoztak :) Van tipped arra, hogy ki lesz Saxton jövendő párja? Kár, hogy Luchas a rokona :(
Nagyon szívesen. Nem semmi bulikat tarthatnak abban a nagy házban. :) A fiatalokkal is kitalálok majd valamit, ígérem. :) Bárki is lesz Saxton mellett, ha bántja, kitépem a torkát. :):) Köszönöm, hogy írtál. :)
Ezt nagyon imádtam, amikor elolvastam V könyvét nagyon vártam, hogy esetleg lesz valami közte és Butch között, de sajnos nem lett. Viszont amíg ilyen jó kis történeteket olvashatok kettejükről az kárpótol. :D
V könyvét én végigszenvedtem, mert nem csípem Jane-t, pedig semmi rosszat nem tett, csak van. :) Örülök, hogy kárpótolhatlak, jönnek majd még velük történetek. :)
Megjegyzés küldése