Feketén - fehéren

A harmadik képhez tartozó történet. Most már lehet nyilatkozni, melyik lett a kedvenc. :)

CoolGirls, köszönöm a kihívást! :):)

-         Biztos, hogy ez szükséges? – érdeklődött Stiles, magához képest logikusan. – Úgy értem, mégis honnan tudod biztosan, hogy használták a kaput?

-         Mert nincs több nyom – felelte Derek, magához képest nyugodtan. – A kapunál éreztem a szagukat utoljára.

-         Pompás. És miért is nem mehet inkább Scott?

-         Kockára tennéd a legjobb barátod életét?

-         Naná, mivel ő egy kicseszett farkas – sziszegte a srác, de visszafogta magát, és nem mutatott rá arra, hogy ő maga viszont mennyire szépen meg fog halni hamarosan.

Alig húsz perccel később már az erdőben álltak, pontosan a kapu előtt. Deaton azt mondta, a kapu addig nem záródik be, amíg vissza nem térnek, amit hőn reméltek.

-         Megölöm mindkettőt – döntötte el Stiles, ahogy szétnézett maga körül. A piros pulcsi, amit viselt, kifakult, és a farmerja sem volt már kék többé.

Derek rántotta vissza az úttestről, mielőtt egy konflis áthajtott volna rajta.

-         Hol vagyunk?

-         Inkább az a kérdés, mikor – dörmögte Derek.

Igazság szerint nagyon egyszerűen ráakadtak az időutazó kölykökre. Talán túl egyszerűen is – gondolta Stiles, mialatt felmérte az ivót. Boyd és Erica az egyik eldugott asztalnál ült, s az üres poharakból ítélve versenyt ittak. Stiles már mondta volna a magáét, de Erica lerántotta maga mellé, majd az ajtó felé mutatott.

Két férfi lépett be a helyiségbe, és Stiles nem tudott elnyomni egy döbbent nyögést. Derekre nézett.

-         Ezek mi vagyunk?

-         Az őseink. – A férfi lehajolt hozzá, perzselő tekintetét az övébe fúrta. – Bizonyítékot akartál, hogy mi egymáshoz tartozunk. Hát, most megkaptad. Feketén – fehéren.