Ilyenek voltunk 6. fejezet

Erre aztán tutira nincs mentség.

Megérkezett az utolsó fejezet, élvezzétek!

Enyhe erotikus tartalommal azért számoljatok. ;)

-          Mi van, ha Kay felbukkan?

-          Sose mondtam még ilyet, de jelen pillanatban egyáltalán nem érdekel, ha a gyerekem lelki sérüléseket szenved – sziszegte Zayn, mialatt a kulcsával matatott a zárban. Na, nem a saját kulcsával, és nem is Niall zárában. Sajnos. – Már biztosan alszik.

-          És a bébiszitter? – A bátorság, ami megszállta Niall testét alig fél órával azelőtt – ami rávette arra, hogy felszaladjon Zayn mellé a színpadra, aztán megcsókolja -, már elmúlóban volt, így megint minden apróságon csak aggodalmaskodott.  Nem mintha az, hogy egy gyerek esetleg rájuk nyithat, apróság lett volna.

-          Mindjárt elküldöm, ne parázz. Addig menj a hálóba.

-          Aha, szóval most akarod elkezdeni titkolni a…

-          A mit? – fordult felé Zayn érdeklődve.

-          A kapcsolatunkat. – Mikor a másik szélesen elmosolyodott, Niall megbizonyosodhatott róla, hogy jól válaszolt.

-          Nem fogunk eltitkolni senkit. Bár azért azt sem szeretném, ha mindenki a mi magánéletünkről beszélne.

-          Nekem eddig nem nagyon volt olyan magánéletem, amiről érdemes lett volna beszélni – sóhajtotta Niall, mire a következő pillanatban a falhoz préselve találta magát, Zayn pedig kicsókolta belőle az életet.

-          Hát, most majd lesz miről beszélni – ígérte, majd beosont a nappaliba.

Miután Niall úgy-ahogy összeszedte magát, csöndesen bebotorkált Zayn hálójába, ahol természetesen még sosem járt azelőtt. Csak egy egyszerű ágy, egy szekrény, meg egy kisebb festőállvány állt benne, de a férfi nem is tudott volna tovább nézelődni, mert mögötte becsukódott az ajtó, aztán erős kezek csúsztak a derekára. Zayn belesóhajtott a nyakába, és Niall úgy érezte, már ennyi is elég lenne a boldogságához.

-          Mi történt az arcoddal? – kérdezte halkan.

-          Pár idióta azt hitte, megijeszthet, és akkor fizetni fogok nekik a védelemért. Kicsit elszámították magukat.

-          Azt akarod mondani, hogy ők rosszabbul néznek ki nálad?

-          De még mennyire. – Niall megfordult, majd két keze közé fogta a másik arcát. Még mindig alig hitte el, hogy ilyen közel lehet hozzá.

-          Nem szeretném, ha bármi történne veled. – Zayn elvigyorodott.

-          Pedig nagyon sok minden fog történni velem a következő órákban.

-          Miért vicceled el?

-          Nem viccelem el, csak te fontosabb vagy, és kész. – Keze lejjebb csúszott, és belemarkolt a szőke férfi hátsójába. Niall felsóhajtott. – Az a helyzet, Mr. Horan, hogy nagyon szexi vagy. Éppen ezért meg tudom érteni, hogy Lottie bepróbálkozott nálad. – Niall sápadt arca hirtelen kigyúlt, amit Zayn titkon nagyon édesnek talált. Imádta, hogy a másik férfi sosem hazudik, nem kertel, hanem őszintén és nyíltan vállalja magát és az érzéseit.

-          Megmondtam neki, hogy csak barátok lehetünk.

-          De gondolom ezt a paparazzók nem tudták.

-          Kit érdekelnek? – csattant fel Niall, és elhúzódott a másiktól. – Szerintem elsősorban azt lenne fontos eldönteni, hogy mi mit akarunk egymástól. Utána meg majd foglalkozunk velük is. – A férfi mélyet sóhajtott. – Miért rohantál el a kórházból? – Zayn számított a kérdésre.

-          Mert megijedtem – hangzott az őszinte felelet. – Te annyira nyíltan vállaltad, hogy…

-          Mit? Hogy kellesz nekem? Mégis miért ne kellenél? Én vagyok az, aki szinte semmit nem tudna nyújtani neked.

-          Mi a fenéről beszélsz? – lépett közelebb hozzá Zayn. – Maga vagy a megtestesült nyugalom, józanság, kedvesség. Tudod, mióta vágyom már erre? Hogy valaki elhozza mindezt az életembe? Kay pedig imád téged. Nem foszthatom meg őt a második apukájától, nem gondolod? – Összemosolyogtak, aztán Niall ismét elkomorult. – Mi van még?

-          Voltál már férfival?

-          Nem.

-          Akkor honnan tudod, hogy menni fog? – Zayn cöcögött.

-          Niall, most ki kell mondanom, amire te is gondolsz? – Megérintette az álla vonalát, mire a szőke testében azonnal tűz gyúlt. – Nem kell nekem semmilyen férfi. Te kellesz. Ha emiatt meleg leszek, akkor az leszek, nem izgat. De nem azért akarlak, mert férfi vagy. Érted? – Niall lassan bólintott, majd összefűzte a karját a mellkasán, hátha ezzel megakadályozhatja, hogy darabokra hulljon.

-          Én is így érzem – szólalt meg aztán.

-          Nem mintha bárkinek bármi köze lenne hozzá.

-          Szerinted meg kéne próbálnunk?

-          Óó, szerintem nem csak meg kéne próbálnunk.

Amikor órákkal később Zayn magához tért, először nem tudta, mit keres a takaró alatt reggel fél hétkor. Általában már hajnalban elkezdett dolgozni, aztán elvitte a gyereket az óvodába, hogy utána ismét ecsetet ragadhasson. Felemelte a fejét, aztán elégedetten állapította meg, hogy Niall feje a mellkasán nyugszik. Kedvtelve nézegette néhány percig, aztán óvatosan kicsúszott alóla. A fürdőbe szinte csak támolyogni tudott, annyira sajgott a csípője – na, nem mintha bánta volna. Gyorsan megmosakodott, felkapott egy köntöst, majd nekiállt reggelit készíteni az apró konyhában. 

Mosolyogva idézte fel azokat az estéket, amikor Niall a határozott kérése ellenére segített neki mosogatni. Már akkor is elképzelte, milyen lenne az ágyában fekve, de nem mert közeledni felé. Emlékezett még azokra az időkre, amikor még mind együtt zenéltek, és egy turnébuszon osztoztak. A vége felé már alig bírták elviselni egymást, de nem azért, mert megromlott a barátságuk – inkább az a sok kaja romlott meg, amit nem bírtak betermelni, és amit mindig szanaszét hagytak. Öt férfi együttélése sosem zökkenőmentes, főleg ha ehhez még szexuális frusztráltság is társul.

Zayn oda sem figyelve állította össze az omlettet – már annyiszor csinálta, hogy a kezei automatikusan tudták a dolgukat -, közben pedig azon töprengett, vajon akkor is volt-e már valami Niall és közte, vagy csak Louis és Harry miatt érezte így. Néha az is felötlött benne, hogy nem-e a két srác miatt lett ő is meleg. Elvégre Liam nem volt egyedül, neki már akkor is ott volt Sophia… mondjuk neki meg Lottie, de már akkor sem volt minden rendben. Niall pedig mindig ott volt a szeme előtt, hol vigyorogva, hol szomorkásan, de egyetlen szavával képes volt felvidítani Zayn napját.

Abban biztos volt, hogy vonzódott hozzá, amolyan Túl a barátságon stílusban, bár nem hazudott akkor sem, mikor azt állította, hogy önmagáért szereti. Nem hitte volna, hogy a fantáziáját beindíthatja egy meztelen férfi mellkas látványa, viszont Niall vetkőzései alkalmával vissza kellett fognia magát, nehogy ráugorjon.

-          Apu? – érkezett meg Kay a szobája felől, még pizsamában.

-          Még nem vagy kész? Azonnal indulunk.

-          Omlettet sütsz? – kukkantott oda a kisfiú. – Jó éjszakád volt? – Zayn mindig elcsodálkozott, mennyire empatikus gyereket sikerült felnevelnie.

-          Ami azt illeti, csodás éjszakám volt. A fellépés remekül sikerült.

-          Én már soha nem láthatlak énekelni?

-          Ez egy rendkívüli eset volt. Nem hiszem, hogy lesz még rá alkalom. – Kay bólintott egyet. – Nyomás öltözni.

Zayn fél óra alatt elintézett mindent; lepasszolta a gyereket, vett pár gyümölcsöt a piacon, aztán hazaérve tányérra pakolta az elkészült omlettet. Éppen arra gondolt, hogy ideje felkeltenie a másik férfit, mikor Niall megjelent az ajtóban. Meztelenül. Zayn többé nemigen törődött a reggelivel, mert valami mástól futott össze a nyál a szájában.

-          Felkeltem, de te nem voltál ott.

-          Kay még nem mehet egyedül az óvodába. – Niall bólintott. Zayn kíváncsi lett volna, miért nem feszélyezi többé a saját meztelensége. A szőke férfi lassan közelebb sétált hozzá, aztán kicsit fölemelkedett, és szájon csókolta. Zayn azonnal átkarolta őt, majd hirtelen ötlettől vezérelve felültette a konyhapultra. Niall felszabadultan nevetett. – Tetszik?

-          Imádom – felelte, és ezzel egyidőben széttárta a lábait, hogy Zayn közéjük furakodhasson.

-          Elképzelhetetlennek tűnik, hogy ezt valaha is megunjam – mormolta Zayn enyhén zihálva. Ismét az ágyban feküdtek, mivel a konyhapadló azért mégis hideg lett volna. Niall válasz helyett összefűzte az ujjaikat. – Gondoltál már arra, mennyire más lenne az életünk, ha ezt már öt évvel ezelőtt megtesszük?

-          Nem – hangzott a határozott felelet. – Akkor még nem voltunk elég érettek egy komoly kapcsolathoz. Féltünk volna attól, mit gondolnak mások.

-          És most?

-          Most mások vagyunk. Megtanultuk értékelni a csendet és a nyugalmat. Neked már van egy fiad, így nem kell bánkódnod amiatt, hogy nem egy nőt vettél el. Most már nyugodtan választhatod azt az utat, amelyiket akarod.

-          Hm, milyen bölcs lett valaki – mosolygott Zayn, ahogy rágördült a másik férfira.

-          Elég sok időm volt gondolkodni.

-          Ne szokd meg a dolgot, mert mellettem semmi másra nem lesz időd. – Niall sóhajtott. – És megint eszedbe jutott valami, ami miatt aggódhatsz, igaz?

-          Igaz. Mondjuk a turné. Amikor is alig leszek itthon.

-          Legalább kipihenem a fáradalmakat – gúnyolódott Zayn, mire a másik egyszerűen karon ütötte.

-          Fogd be! – nevetett fel Niall. – Most vagy mindent elviccelsz… vagy neked ez nem jelent gondot.

-          Miért jelentene gondot? – kérdezett vissza a férfi, és átfésülte a másik haját. – Neked az a munkád, nekem meg a festészet. Nyugi, nem fogok a sarkadban lihegni és arra várni, mikor csalsz meg. Ha találtál volna valakit az utakon, akkor nem feküdnél most énalattam, vagy nincs igazam?

-          Azért nem kell keménykedni.

-          Én nem keménykedem. Bár ahogy nézem, valami másom már nagyon is kemény. Nem nézed meg?

Három héttel később

Katie izgatottan ugrált egyik lábáról a másikra a ház nappalijában. Egyszerű fekete cicanadrágot viselt fehér pólóval, rajta szivárvánnyal és egy unikornissal.

-          Apuuu, mikor megyünk már?

-          De hát háromtól kezdődik, édesem – válaszolt Harry a fürdőből, ahol az utolsó simításokat végezte a frizuráján. Minél többet bíbelődött vele, annál biztosabbra vette, hogy úgy kellett volna hagynia, ahogy reggel volt, miután kikászálódott az ágyból. – Még nem lesz ott senki sem.

-          De Kay igen, hiszen az ő bulija!

-          Ő pláne, hogy később érkezik – kapcsolódott be Louis, aki végzett az ajándék becsomagolásával. Próbált úgy ügyeskedni, hogy az alakjából ne lehessen kitalálni, mi van benne. – Előbb elviszik őt az állatkertbe.

-          Tényleg – biggyedt le a kislány szája. – Mondjátok el még egyszer, milyen dolgok lesznek ott!

-          Mi sem tudjuk pontosan – kezdte Harry. – Nagyon titokzatosak voltak.

-          Különben is, aki kíváncsi, hamar megöregszik – guggolt le Katie elé Louis, hogy begombolhassa rajta a pulóvert. – Kitaláltad már, mit fogsz neki mondani?

-          Annyira túl sok mindent nem lehet – mutatott rá a kislány, mire Harry felnevetett. – Apa, ha lesz póni, felülhetek rá?

-          Azt hiszem, ez nem is kérdés – egyezett bele Louis nagylelkűen. – Kész vagy? – nézett a válla mögött a társára.

-          Kész vagyok, bár nem biztos, hogy idegileg is készen állok egy rakás gyerekre.

-          Nem velünk lesznek elfoglalva, hanem a bazi nagy… - Harry köhintett egyet, majd jelentőségteljesen a fülelő Katie felé biccentett. – Vagyis, na, induljunk már el!

Katie Tomlinson-Styles ritkán volt ideges. Megszokta, hogy az emberek szeretik, aki pedig nem szerette, ahhoz ő maga sem közeledett. Kay nagyon rövid idő alatt lett nagyon jó barátja, és nem akarta elszúrni a dolgot. Pláne, hogy azt gondolta, a papáik barátsága is attól függ, ők mennyire jönnek ki jól egymással.

Fél négy után nem sokkal szálltak ki az autóból Zayn háza előtt. Az utcáról nem lehetett látni, mi folyik a hátsó kertben, de a hangoskodásból ítélve néhányan még náluk is korábban érkeztek. Louis vett egy mély levegőt. Az utóbbi pár hétben ugyan valamelyest javult a kapcsolat Zayn és közte, de még mindig nem tudtak visszatérni a régi szokásaikhoz. Ha viccelődtek is egymással, a nevetésük hamar elhalt, hogy kínos csend vegye át a helyét. Harry és Niall persze próbált asszisztálni, de elvégre ez nem az ő problémájuk volt. Végül Harry volt az, aki kinyújtotta a kezét, és becsengetett.

-          Nyitooooooooom! – hangzott az üvöltés a ház belsejéből, aztán kitárult az ajtó. Kay fülig érő vigyorral nézett rájuk, kezében egy játék kardot szorongatott. – Apu, megjötteeeeeeeeeeek!

-          Aha, és azonnal mehetnek is a Fül-orr gégészetre, ha még egyszer így elkiáltod magad – érkezett meg Zayn a kisfiú mögé. – Sziasztok, gyertek be!

-          Katie, látnod kell az ugráló várat! Hatalmas!

-          Vagyis bazi nagy? – nézett Louis-ra a kislány, aztán a két gyerek kacagva elfutott.

-          Úgy látom, eddig minden jól alakul – lesett ki a teraszajtón át a kertbe Harry, ahol egy tucat gyerek játszadozott önfeledten.

-          Igen, bár nem kis szervezés kellett hozzá – bólintott Zayn. – Kay egyszerűen mindig mindent kitalál, így nehéz neki meglepetést okozni.

-          Niall még nincs itt? - érdeklődött Louis.

-          Még nincs – felelte a férfi vállat vonva. Próbálta adni a lazát, legbelül viszont tartott attól, hogy Niall nem jelenik meg. Mostanában szinte az összes szabad percüket együtt töltötték, de ez még nem jelentette azt, hogy Niall még mindig szeretne az életük része lenni. Zayn beletúrt a zsebébe, míg rá nem lelt a lakáskulcsra. Ujjai rázárultak a hideg fémre, de ez a mozdulat sem tudta teljesen megnyugtatni. Arra valószínűleg csak Niall mosolya lenne képes. – Isztok valamit?

-          Én vezetek – hárított azonnal Harry, Louis viszont követte a házigazdát a konyhába. Mielőtt beszédbe elegyedhettek volna, halkan kinyílt a bejárati ajtó.

-          Harry, segítenél? – kérdezte Niall enyhén zihálva, mire a férfi nyomban odaugrott hozzá, hogy elvegye az egyik képet a hóna alól. – Kösz.

-          Merre voltál? – tudakolta Zayn dübörgő szívvel.

-          Bocs, de dugóba kerültem – vigyorgott Niall, mielőtt gyors csókot nyomott volna a férfi szájára. – Hol az ünnepelt?

-          Odakint.

-          Jó. Akkor előbb ezt nézzétek meg! – azzal lerántotta a papírt az egyik csomagról, mire a három másik férfinak elakadt a lélegzete.

-          Nem lehet – kerekedett el Zayn szeme. – Honnan szerezted? Évekkel ezelőtt eladtam!

-          Nem volt egyszerű – kezdte Niall -, de sikerült felkutatnom a vevőt, és visszavásárolnom tőle a képet. – Végignézett a barátain. – Mit szóltok? Ilyenek voltunk! – Louis megköszörülte a torkát, de egyetlen hangot sem tudott kiadni. Aztán hirtelen magához ölelte Zaynt.

-          Hiányoztál – lehelte a fülébe, mire Zayn megkönnyebbülten felcsuklott.

-          Te is nekem, Tomlinson. – Harry szipogva elfordult egy pillanatra.

-          Hát reméltem is, hogy ilyen hatást fog kiváltani belőletek – nevetett Niall. – Liam majd később megnézi, úgyis ide lesz kiakasztva a nappaliba.

-          De hát ez már a te képed – fordult felé Zayn könnyes szemmel. Niall úgy hitte, sosem látta még szebbnek őt.

-          Igen, viszont te festetted. Úgy gondoltam, díszíthetné a falat a házunkban. Vagy szerinted rossz ötlet? – A másik férfi válasz helyett egyszerűen csak a kezei közé kapta Niall fejét, és szerelmes csókot lehelt az ajkaira.

-          Üdvözöllek itthon – suttogta, miközben Niall tenyerébe csúsztatta az előre elkészített kulcsot.

-          Meghitt ez a pillanat, meg minden – vette át a szót Louis -, de mi van a másik csomagban?

-          Kay ajándéka, szóval adjuk is oda neki, jó? – nézett Zaynre.

-          Közösen?

-          Persze, hogy közösen! Mostantól mindent közösen akarok csinálni veled. – Louis úgy tett, mintha öklendezne, Zayn tekintete viszont ragyogott.

-          Azt hiszem, ezzel ki tudok egyezni.

-          Nagyon helyes – kacsintott Niall, majd a teraszajtóból még visszafordult. – Mert hiszen ezt kell tenni, ha az ember szerelmes.

Hűha, nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszúra sikerül ez a történet. Mindenesetre egy élmény volt írni, és nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki velünk tartott! :)