Karácsonyi pillanatok 4. történet

Erre a szösszenetre aztán nem lesz mentségem, de nem futotta többre. Viszont hétvégén hozok majd egy másikat ezzel a párossal, ami felkerült az anonim-meme oldalra is.

Ha már anonim-meme... az anonim kalendáriumban minden nap ajánlanak történeteket, és hatodikán az enyémet is beválogatták! Egy A fiúk a klubból továbbírás volt, ha van kedvetek, lessétek meg! :)

Fekete tőr testvériség, Blay &Qhuinn semmiség

Ehhez pedig kellemes olvasást! :)

Qhuinn, a Fekete Tőr Testvériség frissen felavatott tagja nagyot ásítva érkezett haza. Az őrjárat már napok óta nem okozott neki izgalmat, így fölös energiáit máshol kellett levezetnie. Többet edzett, mint korábban, rengeteget evett, és még annál is többet szexelt. Úgy tűnt, Blay egyáltalán nem bánja a dolgot, mert addig egyetlenegyszer sem utasította vissza. Qhuinn éledező vággyal indult felfelé a lépcsőn, mikor zajt hallott a konyha felől. Ez még nem is lett volna annyira érdekes, bár elképzelhetetlennek tűnt, hogy Fritz vagy valamelyik segédje elejtsen valamit. Így Qhuinn, félretéve eredeti terveit, átvágott az ebédlőn, majd bedugta a fejét a konyhába vezető ajtón. Először semmit nem látott a fehérségtől, ami beterítette a helyiséget. Felmerült benne, hogy talán eltűnt a tető a fejük fölül, így beesett a hó, de egyáltalán nem érzett hideget.

-          Hahó? Fritz? Minden oké?

-          Semmi sem oké! – Qhuinn abban a pillanatban már be is nyomult a konyhába.

-          Blay? Mit művelsz?

-          Szerinted mégis mit? Balettozni tanulok?

-          Hát nagyon remélem, hogy nem. Borzalmasan állna neked a tütü.

-          Fogd be. – Mivel Qhuinn tökéletesen ismerte kedvesét, azt is tudta, hogy szinte soha sem káromkodik. Amikor mégis, akkor nagyon nagy a baj.

-          Mi ez a porfelhő? – kérdezett tovább halkan és nyugodtan, mintha csak egy felbőszült bikát próbálna megszelídíteni.

-          Liszt.

-          Ühüm.

-          Megpróbáltam összeütni valamit, amíg Fritz távol van.

-          Értem. – Qhuinn addig tapogatózott előre, amíg keze bele nem ütközött a konyhapultba. Nem messze tőle egy másik izmos sziluett magasodott. – Mit akartál összeütni? – Blay mormogott valamit, így a srác még közelebb óvakodott. – Mit?

-          Mézeskalácsot! – csattant fel Blay, majd szusszantott. Qhuinn próbált uralkodni egy vigyoron.

-          Nekem akartad csinálni, nem igaz?

-          Ne legyél már ennyire eltelve magadtól!

-          Szóval igen.

-          Igen. És akkor? Úgyse sikerült. – Épp elfordult volna, mikor Qhuinn elkapta a karját és könnyedén maga felé rántotta. Az ajkuk keményen találkozott; Blay szája lisztes volt, a nyelve pedig édes, ahogy mindig. Qhuinn erőszakosan áttolta a nyelvét a másik térfélre, mire Blay felnyögött. – Qhuinn… bármikor ránk nyithatnak…

-          Nem fognak. – Mert nincs bezárva az ajtó, de ezt a megjegyzést bölcsen megtartotta magának. Elvégre ha egy szakács válságba kerül, azt bizony orvosolni kell. De azonnal.

-          Hm, Blay, minden elismerésem! – bólogatott Beth vigyorogva, mialatt az asztalon álló tálca felé nyúlkált. – Nagyon jól sikerült.

-          Szerintem is – kontrázott Mary. – Olyan különleges íze van, nem is tudom…

-          Adj egyet, majd én megmondom, mi van benne – követelte Rhage, mire párja gyorsan a szájába nyomott egy süteményt. A harcos ízlelgette pár másodpercig, aztán megrázta a fejét. - Fogalmam sincs, mi a titkos összetevő, de ez a mézeskalács nagyon állat. Gratulálok, kölyök – vágta hátha a tűzvörös arcú szakácsot. Qhuinn ugyancsak vigyorogva vett egy újabb sütit.

-          Mi a titkos összetevő? – érdeklődött halkan Beth, aki szintén el akarta készíteni az édességet a királyának.

-          Hidd el – nyammogott Qhuinn önelégülten -, egyáltalán nem akarod tudni.