Karácsonyi pillanatok 5. történet

Nos, mivel annyira rendes vagyok, holnap talán nem fogok ráérni, így már ma megkapjátok a következő történetet, ami azoknak nem lesz meglepetés, akik járatosak az anonim-meme oldalon.

Szóval fogadjátok szeretettel, a páros pedig legyen meglepetés! :)

-          Te… ez mi a fasz akar lenni?

-          Csöndesebben, még felébred!

-           Nem fog ő felébredni szilveszterig, higgy nekem! Biztos benyakalt egy istenes adag piát, aztán itt kötött ki.

-          Akkor miért is nem húztok innen a francba, hogy tovább alhassak? – mordult fel egy tompa hang, aztán a földön fekvő embertömeg mocorogni kezdett. Ahogy Qhuinn felült, érezte, hogy valami kellemetlenül bizsergeti a hátát.

-          Mit keresel te itt? – fonta karba a kezét Vishous.

-          Ráadásul egyedül? – egészítette ki a zsaru, mert hát ők mindig mindenben kiegészítették egymást.

-          Nem nyilvánvaló?

-          Nem, azt hiszem, fel kell világosítanod – adta az értetlent V, de az arcára kúszó gonosz vigyor arról árulkodott, hogy nagyon is képben van. Qhuinn megdörgölte a homlokát, aztán mélyet sóhajtott.

-           Megkértem Fritzt, hogy idén hadd csináljam meg én. – Pár pillanatig teljes volt a csend, aztán…

-          Neked teljesen elment az eszed?! – Butch hangja végigdübörgött a nappalin. – Még a végén elrontod itt nekem az egész kibaszott ünnepet!

-          Eh, a kölyök csak örömet akart szerezni a férjurának, vagy nincs igazam? – kacsintott Vishous meglepően kedvesen, aztán karon ragadta a zsarut. – Na gyere, nekünk még van némi elintéznivalónk a városban.

-          Tényleg? – gondolkodott el a másik. – Nekem semmi nem rémlik…óó – sóhajtott végül. – Ja, hogy az a dolog az izével, igen. Menjünk.

Quinn továbbra is a padlón kuporogva bámult utánuk, majd fölemelte a tekintetét a mellette magasodó monstrumra. A színe egész szép volt, a tűlevelek viszont még mindig kellemetlenül birizgálták a hátát, így lekapta a pólóját, hogy segítsen a helyzeten. Amint a feje újra előbukkant a póló nyakából, szembe találta magát az ajtóban szemlélődő párjával.

-          Már mindenütt kerestelek – kezdte Blay.

-          Hát ezek szerint meg is találtál – pattant fel hamar Qhuinn.

-          Mit csinálsz?

-          Éppen veled beszélek.

-          Qhuinn – vigyorgott Blay, amitől a másik úgy érezte, a szíve a torkában dobog. – Ez a te műved?

-          Hát… csak… azt mondtad, még nem karácsonyoztunk együtt sosem, úgyhogy kerítettem egy fát, meg díszeket… már csak be kéne fejezni. – Blay tekintete hirtelen ellágyult. Egyetlen lépéssel megszüntette a kettejük közötti távolságot, és szenvedélyes csókot lehet Qhuinn szájára. A férfi azonnal eldobta a kezében szorongatott pólót, és magához vonta kedvesét.

Habár csak pár óra telt el a legutóbbi együttlétük óta, Qhuinn úgy érezte, sose fogja megunni a szeretkezést Blayjel. Keze befurakodott Blay inge alá, puhán érintette meg a kemény izmokat, amiket legalább annyira jól ismert, mintha a sajátjai lettek volna. Aztán egyszer csak valami fura simítást érzett a mellkasán. Elszakította a száját a másikétól, és lenézett. Blay, kezét fel-le mozgatva állt előtte, ajkán az a fajta mosoly játszott, amit Qhuinn csak ritkán látott, mert ez a mosoly azt jelentette, hogy most övé a vezető szerep.

Qhuinn engedelmesen végigfeküdt a szőnyegen, ahonnan az imént kelt fel, és ahol tűlevelek hevertek elszórva, de ki a francot érdekelt a kellemetlenség, amikor Blay végre a kezébe vette az irányítást? A férfi letérdelt mellé, és tovább kényeztette a kezében tartott hosszú, fehér tollal, ami valószínűleg az egyik díszről esett le. Qhuinn alapjáraton a durvább dolgokat szerette, most mégis majd’ megőrült attól az alig-érintéstől, amivel Blay kínozta. Hamarosan lekerült róla a bőrnadrág, így férfiassága már teljes pompájában tündökölt, de Blay még mindig nem nyúlt hozzá mással, csak a tollal. És ó… anyám… a szenvedés minden egyes percet megért. Miközben elélvezett, folyamatosan Blay ragyogó szemébe nézett, amiből ugyanaz a törődés, vágy és szerelem sugárzott, mint az elmúlt években. Blay minden egyes nap éreztette vele, hogy fontos neki, hogy felnéz rá és megbízik benne, és mint kiderült, ennél többre Qhuinnnek, Lohstrong fiának nem is volt szüksége.

-          A kurva életbe…

-          Túl sok?

-          Nehogy abba merd hagyni!

-          Nem vagy olyan helyzetben, hogy parancsolgass. – Butch lehajolt az asztalhoz kötözött társa füléhez. – Most én vagyok a főnök. Hadd halljam!

-          Igen… te vagy.

-          Mi vagyok?

-          A főnök. A parancsolóm. – V élesen felszisszent, mikor a forró viasz meztelen bőrére csorgott, ezzel egy időben az erekciója jól láthatóan megrándult. – Azt teszel velem, amit csak akarsz.

-          Csakugyan? – Butch le sem tagadhatta volna, hogy imádja a rá osztott szerepet. Óvatosan még egy kevés viaszt csöppentett párja mellkasára, aztán elővett még pár szerszámot, amivel tovább fokozhatta Vishous vágyait. Rég megtanulta, hogy társával a hétköznapi szex szinte elképzelhetetlen, nem mintha nem próbált volna ki ő is szívesen néhány új dolgot… Néha viszont arra vágyott, bár leheveredhetnének egy kényelmes ágyra, és ott tennék a dolgukat mint a normális párok.

-          Zsaru. – A férfi odakapta a fejét a megszólításra. V tekintete soha nem látott intenzitással ragyogott, majd feszegetni kezdte a láncait. – Eressz el.

-          Nem. Még csak most kezdtük.

-          Azt mondtam, eressz el. – Volt valami szokatlan Vishous viselkedésében, így Butch pár pillanat múlva szabadon engedte. V lerázta a csuklóit, majd felállt. Ott voltak tehát egymással szemben, Vishous meztelenül, nyilvánvaló erekcióval, Butch meg egy szájpecekkel a kezében. Aztán a lehető legváratlanabb dolog történt. – Gyere ide – kérte V gyengéden, mire persze a zsaru azonnal mozgásba lendült, mintha a másik távirányítóval vezérelte volna. Egymáshoz simultak, azután Vishous puhatolózva megcsókolta.

Butch úgy érezte magát, mint egy szűzlány, pedig lány sohasem volt, és már szűz sem. Mégis, ahogy az a férfi, akiért bármit feláldozott volna magához szorította és szenvedélyesen csókolta, rádöbbent, hogy ez valami olyan, amit eddig nem próbáltak. Valami olyan, amire régóta vágyott, de türelmes volt, és nem siettette a másikat. Most úgy tűnt, Vishous végre hajlandó beleadni a kapcsolatba azt, amit Butch hiányolt; a szívét.