Subscribe:

Labels

2016. január 16., szombat

Ne próbálj megmenteni I. fejezet



Üdvözlök mindenkit egy történelmi esemény előszobájában.
Én legalábbis nem tudok róla, hogy ilyennel bárki próbálkozott volna, de hát ki tudja.
Nos, többfejezetes történettel készülök, bár hogy mikor fogok tudni frissíteni, az még kérdéses. Igyekszem tartani a hétvégét, remélem, sikerül.

Nem locsogok tovább, íme a paraméterek:

Fekete tőr testvériség, Blay&Qhuinn, AU

Igen. AU. Tehát nincsenek vámpírok, alantasok, vérivás, semmi. Csak emberek, és az ő problémáik.

Remélem kedveteket lelitek majd benne! :)

Kicsit talán szemét leszek, de a történetet elsősorban egyik csodálatos olvasómnak, Vicnek ajánlom, aki úgyis tudja, miért. :):)




Blaylock Morgan elővette a farmere zsebéből a rezgő mobilját, majd felvonta a szemöldökét a hívó nevét látva. Fél pillanatig tétovázott, aztán fogadta a hívást.
-          Igen?
-          Mr. Morgan – kezdte szertartásosan a főnöke asszisztense. – Mr. Parker óhajt beszélni Önnel.
-          Rendben, kapcsolja csak. – Még levegőt venni sem maradt ideje, máris megszólalt a fülében a recsegő hang, amely új parancsot osztott ki neki. – Én, uram?
-          Maga, hát persze, hogy maga, ki más?!  A gép holnap kora reggel érkezik, biztos vagyok benne, hogy nem fog elkésni. Sok sikert.
-          Köszönöm, uram.

Blay ezek után elszívta a cigijét, belenyomta a vagyonokat érő hamutartóba, aztán visszasétált a lakásába. Az asztalon magazinok hevertek szanaszét, így gyorsan összerendezte őket. Mások ezt az idegesség jelének vélték volna, Blay azonban ösztönösen cselekedett; szerette a rendet, és azt, ha minden tökéletesen a helyén volt. Ezért is volt együtt az aktuális partnerével; Saxton teljesen megértette őt és osztozott a mániájában, bár az utóbbi napokban kissé szétszórt lett, de hát ez érthető is, vélte Blay halványan elmosolyodva, hiszen nem mindennap kap az ember olyan ajánlatot, mint a másik férfi.

-          Jó hírek? – érdeklődött Saxton a hálószobából, ahol éppen lenyomkodta a teletömött utazótáskáját. Végül egyszerűen ráült, így sikerült összecipzáraznia. Szőke haja elől a szemébe lógott.
-          Kaptam egy megbízást.
-          Remek – mosolygott rá a férfi őszintén. – Legalább nem leszel magányos, amíg nem leszek itthon.
-          Nélküled mindig magányos vagyok – állította Blay, ami igaz is volt. Saxton azt a nyugalmat, békét és melegséget hozta el az életébe, amire régóta vágyott.
-          Attól még elfoglalhatod magad – vélte a másik férfi, megragadva a poggyászát. Blay segíthetett volna neki, de ezt a csatát már ezerszer lejátszották. Attól, hogy ő volt a férfiasabb, még nem kellett nőként bánnia a párjával.

-          Hívsz, ha becsekkoltál? – kérdezte már a kocsi mellett állva.
-          Első dolgom lesz – ígérte Saxton, aztán szenvedélyes csókban részesítette a másikat. Blay teste azonnal életre kelt, pedig alig pár órája másztak egymásra a zuhanykabinban. – Légy jó.
-          Te is. És ne szedj fel egy fehérneműmodellt sem, ha lehet. – Saxton kacagására az arra járók is elmosolyodtak.
-          Pontosan tudod, hogy én a fakabátokra bukom – kacsintott rá, majd sebességbe tette méregdrága autóját, és elhajtott.

Blay másnap hajnalban egy forró kávéval felszerelkezve ácsorgott New York legkisebb repterén – nem véletlenül, ugyanis egyáltalán nem szerettek volna feltűnést kelteni. A főnökén és néhány kiváltságos beavatotton kívül senki sem tudhatta, hogy ki érkezik hozzájuk, és ennek így is kellett maradnia, különben Blay mehet, amerre lát.

Lendületesen a kukába dobta a poharat, amikor a repülő begördült a kifutópályára. Nem volt a legújabb vagy a legszebb példány, de legalább senki sem foglalkozott vele, sem azokkal, akik kiszálltak belőle.
-          Jó reggelt.
-          Egy faszt – reagálta le az ajtóban megjelenő alak. – Bocs, nem magának szólt – biccentett Blay felé a hatalmas alak – tehát tényleg hatalmas volt, mivel Blay sem volt kis ember. – Most komolyan azt akarod, hogy menjek is vissza? Egész héten egy órát, ha aludtam… aha, dugd fel magadnak a szabadságodat! – Azzal a füléhez nyúlt, és kikapcsolta a headsetet. – Na, te vagy az a faszagyerek, aki átveszi tőlem ezt a szarzsákot?
-          Igen, én volnék – bólintott Blay zárkózottan. Nem szerette a káromkodást, pláne korán reggel. – Van valami, amit tudnom kell, mielőtt elviszem?
-          Volna itt valami – hajolt hozzá közelebb a férfi. A lehelete miatt Blay majdnem hátrált pár lépést. – Már ötször próbált megszökni. Mind az ötször megölt valakit, és csak a szerencsén múlott, hogy el tudtuk kapni. Szóval vagy te vagy a legtökösebb legény a cégnél, vagy a halálba küldtek. Sok szerencsét.

Blay ezek után már tényleg nem fűzött túl sok reményt az akcióhoz, csupán lelombozva várta, hogy az őrök lerángassák a gépről a megkötözött, megbilincselt, kipeckelt szájú és bekötözött szemű férfit, aki még így is ide-oda vonaglott a szorításban. Blay alaposabban szemügyre vette; egy magasak és egyidősek lehettek, a másik férfi ellenben katonai bakancsot és fekete bőrcuccokat viselt edzett testén.

-          Rendben, innen átveszem. – Megragadta a férfi egyik karját, mire az megint mocorogni kezdett. – Nyugi, nem bántalak. – Erre nem csak a fogoly, hanem az őrök is felhorkantak.
-          Ne ígérj olyat, amit nem tudsz betartani – szolgált újabb tanáccsal a káromkodós, majd lazán szalutált. – Minden jót, kölyök. Aztán emlékezz rá, hogy én szóltam.

Nyugodt egyetértésben nézték, ahogy a férfiak távoznak – illetve ő nézte, a férfi meg csak ácsorgott -, aztán Blay megint a másikhoz fordult. Tudta, hogy hülye ötlet, és talán az életével fog érte fizetni, de eltávolította pecket a férfi szájából. Az mintha meglepődött volna, mert lemerevedett.

-          A nevem Blaylock Morgan, és mától én leszek a felügyelőtiszted. Mivel elintézted valahogy, hogy szabadlábon védekezhess a két hét múlva esedékes tárgyalásodig, így egy magánlakásba viszlek. Ha ez idő alatt bármi olyat teszel, amit támadásnak vagy menekülési kísérletnek értelmezek, úgy azonnal mész vissza a rács mögé, ha rajtam múlik, örökre. Megértetted? – Mivel a fickó nem válaszolt, Blay erősebben kezdte szorítani a karját. – Mi a neved?
-          Azt hittem, tudod – hangzott fel egy olyan hang, amit Blay csak nehezen tudott összekapcsolni egy gyilkossal. – Mióta szokás felkészületlenül érkezni egy randira?
-          Vegyük úgy, hogy ez egy vakrandi. – A másik felnevetett; Blay meglepve tapasztalta, hogy szívből.
-          Hát, kedves felügyelőtisztem, szívesen megnéznélek magamnak, ha nem vagyok túl tolakodó. Valószínűleg nem felelsz meg az ízlésemnek, de sosem lehet tudni.
-          Nem vehetem le a kendőt, amíg a lakásba nem értünk.
-          Kezdem azt hinni, hogy te nem bízol bennem. – Blay már majdnem beugrott a provokálásnak, de végül mélyet sóhajtott, és vezetni kezdte a pasast a kocsija irányába. Beültette az anyósülésre, ami nem volt egyszerű feladat, mivel elképesztően hosszú és izmos lábai voltak. Éppen a biztonsági övet csatolta át rajta, mikor a férfi odahajolt az arcához. Blay annyira ledöbbent, hogy elhúzódni is elfelejtett. – Helyes, Blaylock Morgan.
-          Mi helyes? – nyögte ki nagy nehezen.
-          Ne is bízz bennem. Így legalább nem ringatod magad abba a hitbe, hogy megmenthetsz, vagy valami más faszság. Mert hidd el, amint alkalmam lesz rá, elvágom a torkod, aztán kézbesítelek a főnöködnek egy szép kis dobozban. – Mondandója végeztével hátradőlt, és szélesen – és félelmetesen – elvigyorodott. – Qhuinn vagyok. Most pedig gyerünk. Alig várom, hogy hazaérjünk.

4 megjegyzés :

Névtelen írta...

Szia!
Jaj mit mondhatnék? Már azzal megvettél, hogy Blay&Qhuinn párosa lesz, úgyhogy imádni fogom a történetet!! :) Nagyon izgalmasnak ígérkezik már most a történet! Köszönöm szépen, hogy feldobtad az estémet!

Valerin írta...

Nagyon szívesen. :) Nem tudom, mi fog kisülni belőle, de nem sok újat tudtam volna mondani abban a környezetben, így változtattam. Köszönöm, hogy velünk tartasz! :)

Cyd1975 írta...

Szia Drága! KÖSZÖNÖM :) bearanyoztad a hétvégémet.... Mondanom sem kell, hogy nagyon várom a folytatást, ugye?
Jó hétvégét! Vic

U.I.: A múltkor egyvalamit kifelejtettem a felsorolásból és nagyon bántott, hogy ez nem mondtam el Neked. Mert én először az Original történeted miatt lettem az olvasód - Tökéletesen tökéletlen, és tudod, hogy nagyon szeretem a fanficeket, amiket írsz.... de a fiúk az örök kedvenceim.

Valerin írta...

Szia! Bár kicsit megijedtem, hogy nem jársz már erre, örülök, hogy elolvastad, és hogy tetszett is. :) Merőben új, mint amit megszoktunk, de talán éppen ettől lesz különleges. A folytatást most fogom begépelni, és holnap fel is teszem! Jó pihenést! :)

Nos, egy írónak az a legnagyobb bók, amikor a saját történeteit dicsérik. Nagyon szépen köszönöm! Imádtam írni a TT-t, de kicsit hosszúra nyúlt már a végére, szóval el kellett engednem őket. De mindig jólesik, ha felemlegetitek. :):)

Megjegyzés küldése