Subscribe:

Labels

2016. február 11., csütörtök

Ne próbálj megmenteni V. fejezet


Az új fejezet megérkezett! Kellemes olvasást hozzá. :)





Qhuinn némán nézte, ahogy Blay bezárkózott a zuhanyzóba. Lénye egy része szeretett volna csatlakozni hozzá – bár nemigen fértek volna el egyszerre odabent -, a másik fele viszont undorodott saját magától, amiért ilyesmire gondolt. Volt már együtt férfival, szóval nem erről volt szó, egyéb magyarázatot viszont nem talált. Amióta először meghallotta a másik férfi hangját, tudta, hogy különleges, mégsem hitte, hogy őt is elcsábítja. Pedig Blay igazából semmit sem tett, egyszerűen veleszületett jóindulattal és kedvességgel közeledett mindenkihez, legyen az a virágárus, a postás, vagy egy bűnöző.

Mialatt a vízcsobogást hallgatta, futólag eltöprengett, hogy vajon mi vár rá a vallomása után. Nem tervezte, hogy bevallja az igazságot, de egyszerűen képtelen volt tovább elviselni Blay szomorú arcát. Nem mintha az előbbi beszélgetéstől felvidult volna, de most legalább tudja, hogy Qhuinn nem gyilkos… és ettől talán megváltoznak az érzései. Qhuinn nem reménykedett semmiben – amúgy sem hitt az ilyen luxuscikkekben -, hiszen Blay kapcsolatban élt, és különben is, ha akart is valamit tőle, hát az egy-két dugásban ki is merült volna. Amíg ezen gondolkodott, észre sem vette, hogy Blay újra megjelent a szobában. Valószínűleg csurom víz volt, és csupán egy derekára csavart törülközőt viselt.

-          Komolyan mondtad? – kérdezte a férfi.
-          Mit?
-          Hogy nem ölted meg azokat az embereket.
-          Nem öltem meg őket. Sőt, senki mást sem. Soha. – Lehajtotta a fejét. – Csak egy csicska vagyok, de még annak is szánalmas. – Hallotta, hogy Blay felsóhajt.
-          Nem akarod megbüntetni őket, amiért ilyen helyzetbe hoztak?
-          Nem igazán. A végén úgyis rajtam csattanna az ostor. És nem csak képletesen.
-          De miattuk vagy itt, és azóta sem tettek egy próbálkozást sem, hogy kivigyenek innen – érvelt tovább a férfi. – Ilyen embereknek akarsz továbbra is dolgozni?
-          Egy magamfajtának nem sok lehetősége van – mutatott rá Qhuinn.
-          A rendőrségnél mindig keresnek olyan erős embereket, mint amilyen te vagy.
-          Ez csak nem egy bók volt? – gúnyolódott Qhuinn, bár persze jólesett neki a dicséret. – És hol marad a rózsám?
-          Mit szólnál ehhez? – kérdezett vissza Blay, azzal ledobta magáról a törülközőt.

Qhuinn először szóhoz sem jutott a döbbenettől, aztán meg az áhítattól. Nyelt egyet, majd térdre ereszkedett, és nyomban bekapta a másik merev férfiasságát. Blay nyikkant egyet, valószínűleg maga sem gondolta, hogy Qhuinn ilyen gyorsan és lényegre törően fog cselekedni, de úgy tűnt, nincs ellenére a dolgok alakulása. Erős kezével beletúrt a másik hajába, és közelebb húzta magához. Qhuinn megnyitotta a torkát, hogy egészen mélyen be tudja fogadni, cserébe pedig egy újabb elégedett nyögés volt a jutalma. Nem gondolt bele, mi lesz ezek után; egyszerűen csak élvezte, hogy örömet szerezhet a másiknak, és megbarátkozott azzal a gondolattal is, hogy esetleg nem kap cserébe semmit. Ha jobban belegondolt volna, talán rájön… de valószínűleg már akkor is késő volt mindkettejük számára.

Blay másnap reggel alig bírt kikászálódni az ágyból, ami nem egy megszokott dolog volt nála. Általában kávéra sem volt szüksége az éberséghez, most viszont szinte vakon csoszogott ki a konyhába, hogy készítsen magának egy jó nagy adagot a fekete folyadékból.
-          Jó reggelt. – Qhuinn hangja megriasztotta, így némi őrlemény a padlón kötött ki.
-          Neked is.
-          Úgy tűnik, nem aludtál valami jól.
-          Ami azt illeti, tényleg nem. – Blay elindította a kávéfőzőt, aztán megfordult… és a másik férfit látva az előző este minden történése az agyába tolult. Kezdve a veszekedésükkel… folytatva Qhuinn kifakadásával… aztán… - Nem… - motyogta elkerekedett szemmel, ahogy szorosabbra kötötte a köntös övét. – Nem. Az nem lehet.
-          Meg sem kell kérdeznem, hogy megbántad-e – vont vállat Qhuinn könnyedén. Csak egy alsót viselt, és mintha egyáltalán nem törődött volna vele, hogy a másikra ez milyen hatással van.
-          Mi… ugye nem…
-          Nyugi, csak leszoptalak. – Blay összerándult a szavak és az érzések miatt, amik keresztülcikáztak a testén. Qhuinn a legnagyobb lelki nyugalommal vett ki pár alapanyagot a hűtőből, majd nekiállt omlettet készíteni.

-          Mit csinálsz?
-          Reggelit. Vesztettünk egy kis energiát az éjjel, szóval…
-          Nem történt semmi! – vágott a szavába Blay. – Ez… csak egy botlás volt, és nem fog megismétlődni, világos?
-          Szerintem erről inkább magadat meg a farkadat kellene meggyőznöd – javasolta Qhuinn -, ugyanis jelenleg te vagy az, aki egyre közelebb araszol hozzám.

Blay úgy ugrott hátra, mintha behúztak volna neki egyet, aztán ki is menekült a konyhából. A férfiassága áruló módon feszült neki a köntös anyagának, emlékeztetve rá a férfit, hogy előző éjjel mennyi élvezetben volt része. Az érzés viszont nyomban elszállt, amint eszébe jutott Saxton. Még soha nem fordult elő vele korábban, hogy vonzódni kezdett volna az egyik fogvatartottjához, erre most itt volt Qhuinn… és nem tudott magyarázatot találni az érzéseire. Még csak nem is ismerte. Semmit sem tudott róla azon kívül, hogy szinte megszállottan edz, hogy húst hússal eszik, a zöldséget le sem lehet erőltetni a torkán, hogy pontosan fél óráig zuhanyozik, ez tíz perccel tovább tart, ha borotválkozik is. Hogy a sajtos popcorn a kedvence, amit sörrel szeret leöblíteni. Tudta, hogy utálja a cigi füstöt, ezért Blay az utóbbi egy hétben kevesebbet gyújtott rá. Tudta, hogy valami baj van a látásával, bár Qhuinn erről nem beszélt neki, és nyilvánvaló volt, hogy nem is fog. Tudta, hogy milyen selymes a bőre a kemény izmok felett, tudta, hogy milyen meleg volt a szája a farka körül… és tudta, milyen csillogó és vágytól ködös tekintettel nézett fel rá, miközben előtte térdelt, és örömet szerzett neki.

-          Basszus… - fakadt ki morogva. És mielőtt bármi épeszű tervet kieszelhetett volna arra nézve, hogyan tartja majd távol magát a másik férfitól, megszólalt a csengő. De nem az odalenti, hanem az ajtó előtti. Ami azt jelentette, hogy vagy a főnökei étkeztek, vagy pedig… valaki átjutott a védelmi rendszeren.

Blay nyomban kirohant a nappaliba, de nem volt elég gyors; Qhuinn keze már lenyomta a kilincset, és az ajtó kinyílt.

4 megjegyzés :

Névtelen írta...

Szia, most találtam rá a blogodra és nagyon tetszik ez az írás! Jaj mikor lesz a folytatás? Nagyon várom. Üdv, E

Jong Byul írta...

Sziaa, sajnálom, hogy csak most kommentelek, de nem volt netem, így nem tudtam írni. A történetet imádom! Nagyon jó és nagyon várom a következőt! Siess!❤
Nórixx

Valerin írta...

Sziasztok! Nagyon köszönöm a véleményeket, örülök, hogy tetszik Nektek a történet! Egy kis időre eltűntem, de mostantól újra leszek, és próbálok hozni új részeket. Addig is kitartás nektek! :)

Cyd1975 írta...

Halihó!!! Epedve vágyom a folytatást!!! Kérlek, kérlek, kérlek.... Szép nyarat Neked! Vic

Megjegyzés küldése