Subscribe:

Labels

2016. július 23., szombat

Blogger kihívás kilencedik nap - Hogyan csinálok valamit

9. nap: Mutasd meg nekünk, hogyan csinálsz valamit!

Ez volt az egyik legnehezebb tétel, mert nem igazán értettem, mi is lenne a dolgom. No de akkor leírom, hogyan szoktam ÍRNI! :D Uramisten, végre lehullik a lepel! :):)


Egyébként ezt nekem is jól át kell gondolnom, mert már elég régen történt olyan, hogy leültem, és csak írtam és írtam. Szóval nálam a következő a történet:
1. Nagyon unatkozom, ezért elkezdek képeket meg videókat keresgélni, legnagyobbrészt a kedvenc karaktereimmel (ezért van annyi Sterek ficem, mert hozzájuk lehet találni anyagot dögivel). Megtetszik egy videó vagy egy mondat, és arra építem fel a történetet, mostanában a novellákat.
2. Ha sok időm van, végiggondolom, mit akarok beletenni a történetbe. A vége nálam mindig a legnehezebb, mert mindig szeretek odacsapni, ez viszont néha nem sikerül. :D
3. A címadás is a végére marad általában. Hacsak nincs már jó előre egy konkrét ötletem, akkor hirtelen adok címet, és így biztosan béna is lesz. :D Szeretek dalszövegekből címet kölcsönözni, és ha magát a dalt is felhasználom, akkor könnyű dolgom van.
4. Az alapötlet és a páros tehát megvan, már csak meg kell írnom az egészet. Mind a leírásokat, mind a párbeszédeket nagyon szeretem. Igyekszem viccesre venni a figurát (ez Stiles esetében nem nehéz), valamint szeretek utalásokat tenni a fandomra is, ahonnan a szereplőket kölcsönöztem (például ha egy AU Spartacus történeten dolgozom, akkor beleteszek utalásokat Nasir rabszolgamúltjára). Novellák esetében annyira nagyon nem törődöm a mélységekkel, bár szeretem, ha tanultatnak az olvasók valamit az írásaimból.
5. Minden szép és jó, van egy frankó alapötletem, a szereplők alig várják, hogy tehessék a dolgukat, valami mégis megakaszt az írásban. Ilyenkor hagyom egy kicsit leülepedni a dolgot, és visszatérek rá később. Novelláknál mondjuk ez kevésbé jellemző, hosszabb történeteknél van olyan, hogy több napig is dolgozom egy-egy fejezeten (a Ne próbálj megmenteni! soron következő fejezete darabonként csordogál össze :D).
6. Oké, végre sikerült pontot tennem a végére. Nagy nehezen, mert a címadás után a lezárás számomra a legnehezebb. Szoktam olyat csinálni, hogy a címet szövöm bele az utolsó mondatokba (lásd a Tökéletesen tökéletlen, vagy a Felejthetetlen esetében, bár utóbbiban már nem vagyok biztos), avagy igyekszem frappáns megoldást találni. Például, hogy felé repült egy szék, miközben becsukta az ajtót (ez nagyon tetszett nekem is :D), de ez sem jön mindig össze.
7. Nyolcszáz átolvasás következik, amikor is elírásokat, következetlenségeket keresek, vagy átírom azt, ami mégsem tetszik. A központozásra nagyon ügyelek, ez az egyik vesszőparipám. Magamtól is megkövetelem a tökéletességet ebből a szempontból, nem csak másokba kötök bele. :D

8. Agyalok a címen, ha még nincs meg. Ha kitaláltam, pacsi! :)
9. Félve feltöltöm ide, vagy az anonim-meme oldalra, ahonnan mostanában az ötleteket merítem. Az ott ugye névtelen, de mindig örülök a véleményeknek. :)
10. Várok a csodás olvasóim véleményére. :):)
Namármost ez a módszer inkább rövidebb történetekhez ideális. Az eddigi leghosszabb történetem (Tökéletesen tökéletlen) több évig készült, és volt az írási folyamatban egy nagyobb törés is. Az is csak egy jó szórakozásnak indult, de mivel a Merengőn nagyon tetszett az olvasóknak, és is kezdtem komolyabban venni. Ott már cetliztem és tervezgettem is; felvázoltam, ki kinek a kicsodája, ki kivel fog összejönni, és hová szeretnék eljutni a legvégén. Jack és Will a két főszereplő, és az olvasók nagyon sokat kérdezgették, hogy ők fognak-e összejönni, és ha igen, mikor, mert az első két kötetben ebből alig látszott valamit. :D Szinte végig nagyon gonosz voltam, de megvoltak a komolyabb fordulópontok, és azokhoz kellett tartanom magam. Az egyik legnagyobb csavar viszont nem volt betervezve, de nem árulom el, hogy melyik volt az. :D Amikor saját történetet írok, sokat pepecselek a szereplők képeinek kiválasztásával, mert szerintem fontos, hogy az olvasók el tudják képzelni őket, bár sokszor jobb a fantáziájuk, mint nekem. Ezért is kértem képeket pl. Jack esetében.

Általában először sima papírra írom le a történeteimet, aztán jön a gépelés. Így többször is lehetőségem van belejavítani, valamint ha ismét elszállna a gépem, minden történetem megmaradna eredeti formájában.
Az alábbi képeken a két One direction történet születését láthatjátok.

Igen. A legfelső papíron a jegyzeteim szerepelnek az Another wordhöz. Itt utánanéztem a csapat háttérzenekarának, kit hogy hívnak, satöbbi, valamint szinte az összes megjelenésüket feljegyeztem. Illetve szerepelnek rajta olyan mondatok az interjúkból, amiket mindenképpen bele akartam tenni.
Itt pediglen a Just a little bit jegyzetét láthatjátok. Kihúztam azokat a részeket, amiket még nem írtam meg, mert hátha. :D Itt lejegyeztem pár fontos lépést, amit mindenképpen szerepeltetni akartam a történetben.

 

Nos, így szoktam én írni, jobb napokon. :D Rosszabb napokon csak összedobok valamit, vagy be sem fejezem, ezért van tele egy word dokumentum megkezdett novellákkal, amik sosem fognak napvilágot látni. :D
Remélem, nem volt annyira unalmas, és taníthattam nektek valamit. :)

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése