Mit is mondhatnék... kezdünk belelendülni a dolgokba! ;)
-
Valami baj van?
Niall elfordította a
fejét oda, ahol Calum állt, és pár másodpercig csak gyönyörködött a srác
pontosan kiszámított mozdulataiban, amikkel a poharakat pakolászta.
-
Nincs. Miért?
-
Nagyon hallgatag vagy ma este.
-
Az lehet. Talán csak fáradt vagyok.
-
Niall Horan, fáradt? – kérdezett vissza
Calum meglepettséget tettetve. – Sose hittem, hogy ez is bekövetkezik egyszer.
– Aztán komolyra váltott, és megismételte az előbbi kérdést. – Van valami baj? – Niall sosem tartotta magát gonosz
embernek, most mégis úgy döntött, játszik egy kicsit, ha már Calum is rendre
ezt tette.
-
Te voltál már szerelmes? – Calum szeme
kicsit elkerekedett, de Niall szerint így csak még helyesebb volt.
Hihetetlennek tűnt, hogy nem vette észre hamarabb, milyen gyönyörűen ragyog a
srác mélybarna szeme. No meg az sem tűnt fel neki, hogy Calum mennyire magas,
és hogy ő maga mennyire jól mutatna a karjaiban.
-
Igen, már voltam szerelmes – hatolt el a
tudatáig a srác hangja.
-
Tényleg? És milyen érzés?
-
Hát… jó – nevetett zavartan, és elkezdte
letörölni a pultot maga előtt. – De miért kérded? Talán…
-
Én még sosem voltam szerelmes korábban,
ezért még nem tudom, most az vagyok-e – felelte Niall könnyednek szánt hangon,
és italt töltött az egyik vendégnek. – Le tudnád írni, te mit érzel, amikor
azzal vagy, akit szeretsz?
-
Úgy gondolod, ez segítene neked? –
kérdezte Calum kétkedve.
-
Mindenképpen. – A másik hallgatott egy
keveset, Niall szíve pedig minden eltelt másodperccel egyre hevesebben vert.
Végül Calum közelebb oldalazott hozzá, és suttogva megszólalt:
-
Minden nap rá gondolva ébredek, és este
őt látom utoljára magam előtt. Egész nap arra várok, hogy találkozzunk, vagy
csak simán láthassam. Majd’ kiugrik a szívem, ha esetleg szóba elegyedik velem,
bár ez nem látszik rajtam. Ha meghallok egy király dalt a rádióban, arra
gondolok, neki vajon tetszene-e. Amikor sütit eszem, felötlik bennem, hogy
talán ez a kedvence, és mit szólna hozzá, ha vinnék neki belőle. Szomorú
vagyok, ha ő is az, de mindenáron fel akarom vidítani. Ha jó kedve van, nekem
is az lesz, függetlenül attól, milyen hangulatban indultam el otthonról. Ha
valaki mással van… az rosszul esik, és onnantól kezdve azon pörög az agyam,
hogy vajon mit tudhat az a másik, amit én nem. De aztán újra rám néz,
elmosolyodik, és minden rendben van.
Niall torkát sírás
fojtogatta, nem is beszélve a könnycseppekről, amik próbáltak utat törni
maguknak, hogy lefolyhassanak az arcán. Végül úgy-ahogy összeszedte magát.
-
Nagyon… nagyon szerencsés az a lány,
akinek odaadtad a szíved – motyogta, és még abban sem volt biztos, hogy Calum
egyáltalán meghallotta, de akkor a srác azt kérdezte:
-
Honnan veszed, hogy lány az illető? –
Niall hápogott egy sort.
-
Hát, nem is tudom… habár Liam említette,
hogy… - Összepréselte a száját, de mivel a mondat első fele már kint volt,
Calum nyilván kíváncsi lesz a folytatásra is.
-
Mit mondott Liam? – fonta karba a kezét
a srác, mire a bicepszének látványa elemi erővel rohanta meg a szőkét.
Elképzelte, hogy belekapaszkodik, hogy körmét belevájja a barna bőrbe, miközben
Calum…
-
Ja, csak hogy látott régebben egy
sráccal… szóval hogy valószínűleg biszexuális vagy. – Próbálta oldani a
hirtelen támadt feszültséget egy kis nevetgéléssel. – De egyáltalán nem akart
rosszat ezzel.
-
Azt gondoltam. De ha érdekelt a téma,
miért nem engem kérdeztél?
-
Mert… az elég furán vette volna ki
magát, nem? – pislogott Niall a haja takarásából.
-
Amennyiben? – A francba, még Calum
arisztokratikusnak ható beszéde is felizgatta. Mégis hogy jutott idáig?
-
Hát, talán flörtölésnek minősült volna,
hiszen én meg meleg vagyok – felelte végül többé-kevésbé
magabiztosan, aztán rendületlenül állta a másik pillantását.
-
És ha flörtölésnek vettem volna? –
érdeklődött Calum halk, bársonyos hangján, ami egyenesen Niall ágyékába hatolt.
A srác ezek után teljesen biztos volt benne, hogy a másik nem közömbös iránta,
de reagálni persze ismét nem maradt ideje.
-
Calum Hood? – Mindketten a hang irányába
kapták a fejüket, Calum azonban tovább is ment; szélesen rámosolygott a pult
másik oldalán ácsorgó lányra.
-
Hé, Elizabeth Marks! Mi szél hozott a
fertőbe?
-
Fertő? Ennél tisztább bárt még életemben
nem láttam! – nevetett a lány cseppet sem erőltetetten vagy fülsértően, ami
Niallt némiképp bosszantotta. Még egy morgás is majdnem kicsúszott a száján,
ahogy Calum áthajolt a pulton, és magához ölelte Elizabeth-et.
-
Hogy vagy mindig? Mióta is nem
találkoztunk?
-
Amióta sulit váltottam.
-
Tényleg! És hogy érzed ott magad?
Sikerült az érettségi?
-
Még szép – kacsintott a lány játékosan.
– Neked mennyi?
-
Öt – hangzott a Niallnek semmit sem
mondó információ.
-
Hat.
-
Nyertél. Ezért meghívlak egy italra.
-
Mindig olyan kedves voltál!
-
Van, ami sosem változik.
-
Pontosan ebben reménykedtem – dobta be a
kisebbfajta bombát Elizabeth, mire Niall álla pár centit süllyedt. Érezte, hogy
Calum megkövül mellette, de eszében sem volt megvárni, mégis mi sül ki ebből.
-
Ha megbocsátotok – biccentett, felkapta
a tálcáját, és már ott sem volt.
Másnap hajnalban, a
műszak lejártával persze már pontosan tudta, mennyire gyerekesen viselkedett,
Elizabeth felbukkanásával azonban szinte a teljes önbizalma elpárolgott, és
ezen már az sem segített, hogy Calumnak valószínűleg tetszik. Mert valószínűleg
a lány is tetszik neki, máskülönben nem csevegtek meg viháncoltak volna egész
este, nem igaz? Niall pedig ahelyett, hogy odaállt volna maga is, hogy bekapcsolódjon,
messziről elkerülte mindkettejüket, és arcán mogorva kifejezéssel siklott az
asztalok között. Aminek az lett az eredménye, hogy sikeresen alulmúlta önmagát
borravalók tekintetében. Átöltözés közben átgondolta a dolgokat, és arra
jutott, hogy Calum nyilván csak egy újabb pasi lesz, aki kihasználja az ő
hiszékenységét, és ráveszi, hogy szopja le, aztán a következő percben meg már
másvalakivel mutatkozik együtt. Niall persze nem akarta egy kalap alá venni őt
Luke-kal, de sérült szíve egyszerűen nem volt hajlandó elviselni több
megaláztatást.
-
Niall? – szólította meg Calum már az
utcán, a bár előtt.
-
Mi az? – Találkozott a tekintetük.
-
Semmi. Jó pihenést. – És a srác eltűnt a
szürkületben.
Augusztus 15-e volt,
hétfő. Niall aznapra szabadnapot kért a bárban, hogy együtt hallgathassák a
rádiót Harry otthonában. Már kora délután óta a nappaliban gyülekeztek, ott
voltak ők négyen, meg persze Harry családja, Niall édesanyja, Louis nagymamája,
meg Liam papája. A srác barátnője már elutazott az egyetemre, így nem tudta
tiszteletét tenni. A srácoknak az egész hétvégéje ráment Liam vigasztalására,
de végre úgy tűnt, a srác képes félretenni búslakodását, ami átadta helyét az
izgalomnak. Harry Louis-nak támaszkodva ült a földön, Niall meg felváltva evett
és a mobilját nyomkodta. Napok óta nem beszélt Calummal pár szónál többet, és
már arra gondolt, ha a másik csapat bejut az élő műsorba, akkor küld neki egy
üzenetet. Addig is a Face falán meg a twitterén bogarászott, hogy minél többet
megtudjon arról, mivel tölti a srác a szabadidejét mostanság. Sajnos a
legfrissebb képein Elizabeth is szerepelt, ami újabb tőrdöfés volt Niall
szívébe.
Mikor pár órával később
végül elkezdődött az adás, mind azonnal abbahagyták, amit épp csináltak. A
legelső órákban leadták az összes benevezett dalt, amik között voltak
kifejezetten jók is, Louis nagy bosszússágára. Mikor egy bizonyos Zayn nevű
srác dala következett, Niall felvonta a szemöldökét.
-
Ez csak nem…
-
Dehogynem! – csapott a padlóra Liam
dühösen, majd moderálta magát, mikor az apja kitekintett rá a konyhából. – Egy
darabig velünk együtt nyomult, aztán meg már hirtelen nem is tetszett neki a mi
zenei vonalunk. Persze akkor még eszünkben sem volt zenekart alapítani.
-
A hangzás tényleg kicsit távol áll
tőlünk – bólintott Harry elgondolkodva. – Bár attól még nem rossz.
-
Ssss, Hazz – tapasztotta a tenyerét a
szájára Louis. – Ne is mondj többet.
-
De miért nem?
-
Mert ha neked tetszik, akkor nagy
eséllyel be fog jutni, és a mi esélyeink csökkennek.
-
Már miért jutna be, ha nekem tetszik? –
értetlenkedett Harry, mire a másik srác átölelte. Niall somolyogva pillantott
újra a telefonjára.
-
Mert csalhatatlan érzéked van az
ilyesmihez, azért.
-
Mit nyalizol neki? Van olyasmi, amit még
nem érdemeltél ki? – kuncogott Liam, aztán hirtelen hátradőlt a szőnyegre,
mielőtt eltalálta volna a távirányító. – Hé, a séróm!
-
Egyáltalán nem nyalizok, nem vagyok én
hetero!
-
A melegek talán nem nyalnak? – bukott ki
a kérdés Niall száján.
-
Roppant fontos kérdés, Mr. Horan –
komolykodott Liam. – És erre te vagy az egyik, aki választ tud adni.
-
Ne beszéljünk már ilyesmiről, itt vannak
a szüleink! – sziszegte a szőke elpirulva.
-
Hát te hoztad fel a témát! –
Valószínűleg elveszekedtek volna ezen még egy darabig, ha Harry le nem inti
őket, hogy a rádióra bökjön.
-
És most, tisztelt hallgatóink – kezdte a
műsorvezető -, elérkezett az idő, hogy lerántsuk a leplet arról a három
tehetséges előadóról, akik az Önök szavazatai alapján bejutottak az augusztus
28-án megrendezésre kerülő élő műsorba. – Dobpergés hangzott fel, mire mind
megforgatták a szemüket. – Az élő műsorban is bizonyíthat tehát… Zayn!
-
Faszom – morogta Louis, aztán gyorsan
elhallgatott.
-
A következő szerencsés, aki felléphet
élő közönség előtt… a 5 second of summer! – Niall megpróbálta nem elképzelni
Calum örömét abban a pillanatban. – És a harmadik fellépő pedig nem más, mint…
a One direction!
-
Na de gyerekek – mormolta Liam apja
halkan, mialatt a négy srác összekapaszkodva ugrándozott a szoba közepén, de
mivel a férfi hangja is elcsuklott a büszkeségtől, senki sem vette komolyan a
dorgálást.
-
Annyira büszke vagyok rátok! –
törölgette a könnyeit Niall anyja, és megszorította Harry anyjának a kezét.
Percekig bámulták csendesen pityeregve a gyermekeiket, míg végül ők is
lenyugodtak nagy nehezen.
-
Bejutottunk! – bokszolt a levegőbe Liam.
– Bejutottunk!
-
Kételkedtél benne egy percig is? –
nevetett Louis, aki más helyzetben minden bizonnyal rágyújtott volna, most
viszont csak beletemette arcát Harry hajába. – Megcsináltuk!
Niall letörölte a kósza
könnycseppeket a szeme sarkából, majd fogadta az anyja csontropogtató ölelését,
miközben már a kezében is volt a telefonja, hogy üzenjen Calumnak. Előtte
viszont csupán merő kíváncsiságból felment a srác instagram oldalára, ahol
csodák csodájára már ott is virított egy alig pár perces fénykép a következő
kísérőszöveggel:
A
the Unicorn ma minden győztest ingyen itallal vár! Kihagyhatatlan!
#bulivan #bejutottunk #5sos
-
Nincs kedvetek ünnepelni egyet? – nézett
a többiekre, akik még mindig örömmámorban úszkáltak.
-
Remek ötlet! – bólintott Louis
készségesen. – Hová lesz a menet?
-
A the Unicornban ingyen piát kapunk,
mert bejutottunk.
-
Ez micsoda királyság már! – vigyorgott
Liam, majd az apjához fordult. – Vigyelek haza?
-
Ne fáradj, nekem is terveim vannak! –
Azzal szeretettel meglapogatta a döbbent srác vállát, és távozott.
-
Kisfiam, ugye nem fogsz megint olyan
állapotban hazatérni, mint a múltkor? – húzta össze a szemét Niall anyja.
-
Nem iszom le magam, megesküszöm
akármire. – A nő szemlélte egy darabig, majd mivel belátta, hogy ezt a fiú vagy
betartja, vagy nem, felsóhajtott.
-
Rendben, érezzétek jól magatokat.
-
Éjfél előtt meg ne lássalak itthon! –
kacsintott Harryre az anyja, aki vállalta, hogy gondoskodik Louis szunyókáló
nagyijáról. – Na, tűnés, legyetek fiatalok és bolondok!
-
Komolyan bírom a muterodat
–visszhangozta Liam nyár eleji szavait. Visszagondolva lehetetlennek tűnt, hogy
eljutottak idáig, az meg még inkább, hogy már csak hetek választják el őket az
új, felnőtt életüktől. Mivel azonban erre még egyikük sem akart gondolni,
szinte futva indultak el a bár felé.
Niall időközben
elővette a zsebéből a szemüvegét, érezte ugyanis, hogy lassan elfárad a szeme.
Nagyokat pislogva követte barátait az utcán, a szíve pedig léptei ritmusára
vert. Úgy érezte, döntő pillanathoz érkeztek, nem csak a zenekar jövője, hanem
a saját jövője miatt is. A srác elhatározta, hogy ha Calum ott lesz, és
jelzéseket ad felé, akkor ő nem fog habozni, lecsap a kínálkozó lehetőségre.
Kár lett volna tovább áltatnia magát; szó szerint nekiment Louis-nak, amikor
arról beszélt, hogy Calum nem volt rá vevő, aztán Elizabeth-et is nagyon
szívesen felpofozta volna, amiért bájcsevegett a sráccal. Minden nap alig
várja, hogy a bárban találkozzanak; ha Calum letört, akkor ő maga is az lesz,
de igyekszik felvidítani a másikat, ha pedig a srác boldog… akkor ő
megállíthatatlannak érzi magát. Mi ez hát, ha nem szerelem? Niall feltörő
reménnyel a szívében gondolt arra, hogy Calum talán más lesz… hogy ez a nyár
végre más lesz.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése