Az utolsó nyár 9. fejezet

Kedveseim, elérkeztünk a történet utolsó fejezetéhez! Nagyon köszönöm mindenkinek, aki velünk tartott, remélem okoztam Nektek pár kellemes percet!

A következő héten érkezik még két extra fejezet, szóval annyira nem kell aggódni! ;)

Azzal kezdte, hogy kritizálta a ruháikat, aztán meg kitért arra is, hogy csak feltűnősködni akartak azzal, hogy két dallal készültek a versenyre.

-          Aki igazán jó, annak egy dal is elég a győzelemhez, nem igaz?

-          Hát hogyne, csakhogy mi nem csak nyerni akarunk – sziszegte Louis, akinek viszketett a keze egy cigarettáért. Vagy egy pofonért. – Mi a közönséget akarjuk megnyerni magunknak, te kis pöcs!

-          Hé, Lou, nincs semmi baj – kulcsolta össze az ujjaikat Harry. – A kritikákat is meg kell tanulnunk elfogadni.

-          Persze, olyantól, akinek van némi sütnivalója!

-          Mint például én? – érdeklődött valaki a hátuk mögül, mire szinte egyszerre fordultak meg.

-          Tudtam! – vigyorodott el Niall boldogan, aztán kezet fogott a sráccal. – Ed Sheeran, azonnal felismertelek, amint megláttalak odafent! Mennyi ideje is volt, három éve?

-          Igen, ott körül – biccentett mosolyogva a szemüveges, vörös hajú srác. – Jó újra látni titeket, különösen egy ilyen versenyen.

-          Megoszthatsz velünk némi információt? – lépett közelebb Harry, aki a társaságból a legjobban ismerte Edet. – Vagy szigorúan titkos?

-          Nos, a zsűri egyelőre eléggé megosztott – vágta zsebre a kezeit. – Hárman vagyunk, és háromfelé húzunk. De ne aggódjatok, még fél óra, és minden kiderül.

-          És milyen az életed, mióta befutottál? Az már kiderült, hogy a régi barátokra ilyenkor már nincs ideje az embernek – nevetett Harry.

-          Sajnos ez így van. Hiába próbálok néha kiszakítani magamnak egy kis szabadidőt… mindenki azt mondja, hogy most vagyok fiatal és népszerű, ki kell ezt használnom.

-          Ki mondja ezt? Csak nem a menedzsered? – érdeklődött Liam.

-          De, tőlük napi szinten megkapom – mosolygott Ed. – Erre a versenyre sem kellett volna eljönnöm… de vágytam a régi városomba, a régi ismerőseim közé.

-          És fantasztikus, hogy mégis eljöttél – mondta Niall minden hátsó szándék nélkül, a következő pillanatban pedig egy kéz landolt a vállán.

-          Ejnye már, nem csak a közönséget meg a műsorvezetőt, de a zsűrit is megpróbáljátok behálózni? – nevetett fülsértően Luke. Niall azonnal lerázta a kezét magáról, és hátrébb lépett. – Valaki itt nagyon nyerni szeretne.

-          Csak üdvözöltünk egy régi ismerőst – sziszegte Niall. – Nem értem, ezzel ugyan mi problémád lehetne. Vagy csak nem az a bajod, hogy minket többen ismernek, mint mondjuk téged? – A másik srác összepréselte a száját, ajakpiercingje fenyegetően mozgott ide-oda.

-          Úgysem fogtok nyerni.

-          Nekünk már elég nyeremény, hogy meghallgattak minket – felelte Louis, majd elvigyorodott. – És ha jól számolok, egyel több dalt adtunk ki a kezeink közül, mint te, Hemmings. Ez böki a csőrödet, mi? Hogy nem neked jutott eszedbe.

-          Ja, hogy te is itt vagy? Azt hittem, eddigre már csont részegre iszod magad, és bevonszolod a pasidat az egyik szertárba, hogy megdughasd!

Louis erre szóban már nem is reagált, helyette elengedte Harry belé csimpaszkodó kezét, és elindult, hogy egy második sorozatot is leverjen Luke-on, de szerencsére nem jutott el odáig, mert a folyosó végén valaki kongatni kezdett egy ottfelejtett cintányért. Niall befogta a fülét a nagy hangzavarban, majd megpördült.

-          Na, befejeztétek végre? – érdeklődött az ismeretlen, majd visszahelyezte a cintányérokat a dobozba. – Őrület, még sosem találkoztam ilyen picsogó pasikkal, pedig Koreából jövök! – A lágy arcvonásokkal, gyönyörű bőrrel és mandulavágású szemmel megáldott srác közelebb lépdelt hozzájuk. Niall egy elakadt lélegzetet hallott maga mellett, amit minden bizonnyal Ashton produkált; úgy bámulta az idegent, mintha valóban az űrből érkezett volna. A szőke igazából meg tudta érteni, mert a srác a maga nőies módján meseszép volt. – Mi a problémátok?

-          Semmiség, barátom – lépett előre Ed, továbbra is nyugodt és joviális arckifejezéssel. – Mindenki, ő itt az egyik zsűritársam, Xiumin.

-          Micsoda? – hápogott Ashton, amivel sikeresen magára vonta a tekinteteket. Niall szerint a srác ritkán nézett ki ennyire jól; a haja némileg rendezettebb volt, mint szokott lenni, a fekete nadrág pedig második bőrként feszült a lábaira. – Úgy Xiumin, mint Xiumin, az EXO-ból?

-          Miért, valaki lopja a nevemet? – viccelődött a srác, ahogy Ashton felé fordult. Végigmérte tetőtől-talpig, mire persze a srác feje rákvörös lett. – Igen, az volnék. Ismered a munkásságunkat?

-          Enyhe kifejezés!

-          Ennek örülök – és a végén rákacsintott. – Nos, most, hogy ezt tisztáztuk, mi Eddel vissza is vonulnánk döntést hozni. Addig ne cibáljátok szét egymást, ha lehet.

-          Majd utána? – vetette fel Louis, mire Xiumin elnevette magát.

-          Az, hogy utána mit műveltek egymással, már a ti dolgotok! – Azzal zsebre dugott kézzel távozott, Ed pedig pár másodperccel és egy bocsánatkérő fintorral később követte.

-          Na, most akkor ki kokettál a zsűrivel? – nevetett Niall cseppet sem bosszankodva, és megveregette a továbbra is döbbent Ashton vállát.

-          Nekünk nincs szükségünk ilyesmire – vetette oda Luke, majd telefonjával a kezében elvonult. Niall tekintete ekkor Calumra röppent, és a szíve azonmód nagyot dobbant. A srác haja jobbra volt fésülve, és Niall észrevett benne néhány világosabb barna tincset, ami természetesen remekül állt Calumnak. Úgy tűnt, a hangulata is jobb, mert nem kapta el a tekintetét, és még a szája sarkában is megjelent egy halvány mosoly.

Niall megtehette volna, hogy odalép a sráchoz, és bevallja az érzéseit… vagy csak simán beszélgetést kezdeményez, de tartania kellett magát a tervéhez. Így hát Ashton mellett maradt, és próbált belőle kihúzni néhány értelmes mondatot a meseszép zsűritagra vonatkozóan, de a srác még akkor is kába volt, mikor alig húsz perc múlva minden versenyzőt visszahívtak a színpadra, és felsorakoztatták őket egy vonalban a műsorvezető mögött. Niall látta az anyját, aki Liam apjának a kezét szorongatta…

-          Micsoda? – bukott ki a száján félhangosan, majd Liamre nézett, aki vigyorogva rákacsintott.

Niall soha nem izgult még ennyire, ami nagy szó, elvégre csak alig három hónapja voltak túl az érettségin, mégis… ez egy egészen másfajta izgulás volt. Nem izzadt a tenyere, és nem remegett már a lába sem, a szíve viszont hevesen dobogott, már-már a torkában, és úgy érezte, bármelyik pillanatban kirobbanhat a mellkasából. A három zsűritag, Ed, Xiumin és a polgármester lesétáltak a lépcsőkön, majd megálltak a műsorvezető mellett. Ed átnyújtott a fickónak egy borítékot, majd lopva hátrakacsintott rájuk.

-          Hölgyeim és uram, kedves nézőink, kedves hallgatóink… a végéhez ért kis városunk első rádiós tehetségkutató versenye, melyen eddig soha nem hallott dalokhoz lehetett szerencsénk. A három döntőbe jutott résztvevő már felsorakozott a színpad végében, nekem pedig már csak annyi a dolgom, hogy kinyissam ezt a borítékot, és a színük elé tárjam a zsűri döntését, és ezzel együtt hatalmas örömhöz és lehetőséghez juttassam a srácokat. – Niall előtt elhomályosult a világ, ahogy a férfi feltépte a borítékot, aztán kiemelt belőle egy papírlapot. – És a nyertes hölgyeim és uraim, nem más, mint…

Niall nagyot ásítva fordult a másik oldalára az ágyban, majd – tervei szerint – nyugodalmasan folytatta volna az alvást… ha az agya legmélyéről elő nem úszik az információ, miszerint ez valószínűleg nem az ő ágya. Tehát nem is az ő szobája, meg lakása.

Kipattant a szeme, de attól, amit legelőször látott, egyáltalán nem nyugodott meg. Ott volt ugyanis egy test, halványkék takaróba csavarva, így még az illető haja sem látszott ki. A szőke nyelt egy nagyot, majd, megtámaszkodva a karján, a másik fölé hajolt. Hallotta az egyenletes szuszogást, és már a teste illatát is érezte, amitől halvány mosoly kúszott az arcára, és izgalom a mellkasába. Ahogy lehúzta róla a takarót, úgy peregtek le előtte az előző este képei.

-          És a nyertes, hölgyeim és uram, nem más, mint… Zayn!

Niall észre sem vette, hogy visszatartotta a levegőt, csak akkor, amikor nagy erővel kirobbant a száján keresztül. A mellkasa kicsit besüppedt, és lehajtotta a fejét… de aztán azonnal egy bizonyos alakot kezdett keresni a taps és a konfetti eső közepette. Aki lehetett volna csalódott, lehetett volna letört, de csak mosolyogva tapsolt, mintha cseppet sem bánta volna, hogy így alakultak a dolgok. És, ha jobban belegondolt, Niall sem bánta. Mert a verseny nélkül nem kapott volna egy újabb barátot Louis személyében, nem alkothattak volna meg közösen két fantasztikus dalt, nem töltöttek volna együtt megannyi vidám és boldog percet, és ami a legfontosabb, nem jött volna rá arra, hogy a szerelem egész végig ott volt az orra előtt, csak túl vak volt, hogy észrevegye. A verseny nélkül nem ismerte volna meg Calumot… és a verseny nélkül nem ez lett volna egész eddigi életének legjobb nyara, gyerekkorának méltó lezárása. E nélkül még mindig egy kis beszari kölyök lenne, de most már tudja, hogy szinte bármit megtehet, és bármire képes, és hogy a szerelem nem alakul ki egyetlen perc alatt, de ugyanígy el sem múlhat csak úgy.

Erre alapozva hagyta ott beszélgető barátait, és vágott át a színpadon a másik csapat irányába.

-          Jöttél kárörvendeni, vagy mi a faszt akarsz? – háborgott Luke azonnal, de Niall figyelemre sem méltatta. Lépett még párat, és már ott is állt Calum előtt.

Calum – ahogyan a bár homályos folyosóján nem is olyan rég – megkísérelt megszólalni, de Niall megnyalta az ajkait… majd fejest ugorva a terve megvalósításába, átkulcsolta a srác tarkóját, lehúzta magához a fejét, és keményen megcsókolta. Érzékelte Calum meglepettségét, ahogy a többiek fürkésző pillantásait meg értetlen felkiáltásait is, de igyekezett minden mást kizárni, és csak arra koncentrálni, hogy egyetlen csókba sűrítse azt a rengeteg érzést, ami kavargott benne. A csalódást, a büszkeséget, a boldogságot, a vágyat, a szeretetet, és legfőképpen a szerelmet.

Niall csókját egy végtelennek tűnő pillanatig nem viszonozták, és a srác már majdnem rávette magát, hogy elhúzódjon a másik kívánatos és puha ajkaitól, amikor Calum végre életre kelt. Erős kezeivel átkarolta a nála alacsonyabb srác derekát, így húzva őt még közelebb magához, majd oldalra döntötte a fejét, és csatlakozott a szőkéhez ebben a mindent felforgató csókban.

Ezek után elég nyilvánvalónak tűnt, hogy közösen ébredtek Calum szobájában, de Niall még mindig nem tudta felfogni, hogy ekkora szerencséje volt. A srác megtehette volna, hogy eltolja magától, és kikéri magának a letámadást, ehelyett azonban boldog örömmel fogadott mindent, amit Niall adott neki. És a szőke nagyon sok mindent adott neki.

-          Jó reggelt – motyogta Calum, és megkísérelte visszaszerezni a takaróját. Sikertelenül, mert Niall imádott gyönyörködni a másik sima bőrében, izmos testében, és persze merevedésében is. – Fázom.

-          Ezen segíthetek – bújt hozzá közelebb a szőke, mire Calum felsóhajtott. Átvezette a mellkasán Niall kezeit, az egyik tenyere pedig pont a szíve fölött állapodott meg. – Nocsak, izgatottak vagyunk?

-          Hogy ne lennék az? – A srác szavait alig lehetett hallani. – Itt van velem az ágyamban a legfantasztikusabb srác, akiről már általánosban is álmodoztam… még mindig azt hiszem, hogy álmodom. – Niall megpördítette a másikat, majd ráfeküdt a mellkasára. Arcuk néhány centire volt egymástól.

-          Nem álmodsz, Calum – biztosította őt Niall, aztán gyengéden összeérintette az ajkaikat. Egyikük sem törődött az esetleges szájszaggal. – És te vagy a fantasztikus, nem pedig én. Évek óta próbáltál a közelembe férkőzni, és akkor sem adtad fel, amikor semmi remény nem mutatkozott. – Köröket kezdett rajzolgatni a srác meztelen – és ínycsiklandó – mellkasára. – A helyedben már rég megőrültem vagy feladtam volna.

-          De hát hogy adhattam volna fel, amikor rólad volt szó? – kérdezte lágyan mosolyogva. – Tudtam, hogy kellesz nekem, és hogy nálad jobbat nem találhatnék.

-          Most tényleg álmodozol! – nevetett Niall teljes zavarban. – De köszönöm.

-          Micsodát?

-          Hogy nem mondtál le rólam. Rólunk. – Most Calum volt az, aki a hátára fordította társát, és ráült a csípőjére. Bokszerrel fedett keménységük izgatóan dörzsölődött össze.

-          Minden perc szenvedést megért, hogy végre az enyém vagy. – Aztán elnevette magát. – Na meg Luke elképedt tekintete és leesett álla is mindent megért!

-          Nem miatta csináltam – közölte durcásan Niall.

-          Hanem? – Calum közelebb hajolt, de még nem annyira, hogy a másik megcsókolhassa.

-          Miattad. Hogy végre elhidd, az érzéseim komolyak. – A srác tekintete megvillant.

-          És ezért kellett mindenki előtt lesmárolnod?

-          Igen. Meg azért, hogy tudják, az enyém vagy. – Calum elvigyorodott, és még lejjebb hajolt; meztelen mellkasa súrolta a másikét.

-          Óó, szóval már itt tartunk? A tied vagyok?

-          Igen. Nem tetszik valami?

-          Jelenleg csak egyvalami nem tetszik. Mégpedig, hogy rajtad van az alsónadrágod.

-          Tegyél ellene. – A másik ismét felkacagott.

-          Jézusom, hogy én mennyire imádom, amikor parancsolgatsz… de egyvalamit még jobban imádok. – Niall, meg sem kérdezve, mire gondol a másik, kicsit oldalra hajolt, elmarta a vastag fekete keretes szemüvegét az éjjeliszekrényről, majd az orrára biggyesztette. Calum megnyalta az ajkát, és fészkelődni kezdett; férfiassága minden perccel egyre keményebb lett. – Ez volt életem eddigi legcsodásabb nyara.

Niall elmosolyodott, majd megcsókolta szerelmét… és mélységesen egyetértett vele.