Gyerekes 1/2

Ismételten egy új, eddig általam kipróbálatlan párossal érkeztem, akiket a My bromace sorozatból ismertem meg. Korábban már olvashattatok egy cikket a történetről és a szereplőkről, remélem kedvet kaptatok ahhoz, hogy csekkoljátok a szériát. Jó hír, hogy berendelték a második évadot, amit természetesen alig várunk. Addig pedig ilyen cukiságokkal vigasztaljuk magunkat. ;):)

Főszerepben Golf és Bank, akik egy új, megoldatlan problémával találják szemben magukat néhány év boldog együttélés után.

Kellemes olvasást! :):)

Az ablakon betűzött a Nap, a madarak kora reggeli dalukat játszották, próbálva túlszárnyalni a forgalom zaját, miközben odabent a hálószobában Golf igyekezett lerázni magáról az álom utolsó, kapaszkodó szálait is. Megdörgölte a szemét, hogy nevezett testrész gyorsabban hozzászokjon a világossághoz, majd kicsúszott a takaró alól az ágy szélére. Az óra szerint még csak hét volt, de hamarosan indulnia kellett az állatkertbe. Aznapra egy sereg iskolást vártak, és elő kellett készíteniük az állatokat a rohamra. Látszólag minden úgy zajlott, ahogy más napokon is, Golf mégis úgy érezte, valami nem stimmel. Visszapillantott az ágyra, arra a helyre, ahol párja szokott feküdni, és egy mosollyal konstatálta a fejnyomot a párnán. Bank mindig korábban ébredt nála, és mire Golf is magához tért, már elkészítette a reggelit és a kávét, ami nélkül sosem engedte őt útnak indulni. És valószínűleg itt lehetett a gond, ugyanis nem hallatszott fel a konyhából Bank megszokott csörömpölése. De Golf azért lecsoszogott az emeletről, hogy aztán hangosan és mérgesen felsóhajtson. Bank nem volt ott. Sem a reggeli. Sem a kávé, ha már itt tartunk.

Golf megdörgölte a mellkasát, miközben ásítozva visszabaktatott az emeletre a mobiljáért. Bank telefonja természetesen azonnal hangpostára kapcsolt.

-          Szia! Megtudhatnám, merre vagy? Ja, egyébként a férjed voltam, ha esetleg nem emlékeznél rám.

Golf rosszul volt a gondolattól, hogy esetleg egész nap nem kap hírt a másikról, de sajnos nem tehette meg, hogy munka helyett otthon ücsörög, és várja, hogy Bank kegyeskedjen hazafáradni. Bosszankodva vágta be maga mögött a ház ajtaját, majd feldobta a napszemüvegét. Nem ez volt az első eset, hogy mogorván ébredt, a különbség annyi volt, hogy máskor Bank mindig ott termett mellette, mint a mesebeli jó tündér, rámosolygott, vagy megérintette, és Golf máris csodásan érezte magát.

-          Jó reggelt! – fogadta lelkesen az egyik új beosztott, aki elméletileg Golf gyakornoka volt, gyakorlatilag viszont a férfi eddig nem sokat foglalkozott vele. Még a nevét sem jegyezte meg.

-          Reggelt. Hogy is hívnak?

-          Oh… Bright vagyok, uram. – Golf a szemüvege rejtekében végigpillantott rajta, és megállapította magában, hogy a kölyök a maga módján egész helyes. Talán alkalmas lenne arra, hogy féltékennyé tegye vele a drága férjét…

-          Aha, szóval Bright. Remek. Gyere velem. Rengeteg dolgunk van, mielőtt megérkeznek a gyerekek. – A mondat végén elhúzta a száját, ami nem kerülte el a másik figyelmét.

-          Nem szereti a gyerekeket, uram?

-          Nem kell az uramozás, szólíts Golfnak. Egyébként meg semmi bajom a gyerekekkel, amíg nem az enyémek. – Átvette az egyenruháját, beletúrt szélfútta hajába, majd a másikhoz fordult. – Felkészültél a mai napra? Mert nem lesz sétagalopp.

-          Akkor örülök, hogy a legjobbtól tanulhatok, P'Golf – vigyorgott rá Bright, mire Golf arcára is felkúszott egy mosoly. Tessék, Bank nélkül is képes arra, hogy jól érezze magát.

Golf délben már hajlandó lett volna bárkinek megtenni bármit, ha cserébe Bank megjelenik, és közli vele, hogy minden rendben van. Bright persze aranyos srác volt, de Golf elég hamar ráunt – ami szintén nem most fordult elő először, a férfi hajlamos volt elég hamar megunni az ismerőseit, kivéve persze Bankot. Nem hiába kötötte vele össze az életét. Bank folyamatosan képes volt meglepni őt, akár egy finom reggelivel, vagy beugrott hozzá a munkahelyére az ebédjével, esetleg gyertyafényes vacsorát dobott össze. A mai napi akciója is meglepetés volt, csak a rosszabb fajtából. Golf bosszúsan sóhajtva támaszkodott rá a lapátra, amivel éppen dolgoznia kellett volna, de csak bámult a semmibe. Érett, felelősségteljes fiatalemberként persze felül kellett volna emelkednie a magánéleti problémáin, de a lelke mélyén még mindig egy önző, gyerekes valaki volt, aki utálta, ha valamiből kihagyták. Néha eltöprengett azon, Bank mégis hogy képes elviselni őt már évek óta.

-          Szóval azért fizetnek neked ennyi pénzt, hogy itt szobrozz egész nap? Bár nem mondom, szép látvány, de akkor is! – bukkant fel mellette hirtelen Jieb. Golf felegyenesedett, és megajándékozta legjobb barátnőjét egy grimasszal. – Na, mi van? Bal lábbal keltél?

-          Ha tudni szeretnéd, igen. Bank eltűnt valahová, és azóta sem érem el. – Jieb megigazította tökéletes frizuráját.

-          Szerintem nem kell aggódnod miatta, elvégre tud vigyázni magára.

-          Nem is azért.

-          Ja, mert nem szólt neked jó előre, mi? – nevetett rá a lány. Vagyis inkább már nő. – Mindig elfelejtem, mennyire birtokló típus vagy.

-          Hát pedig folyton emlékeztetem rá a környezetem, szóval ez nem az én hibám. – Golf megint sóhajtott. Valószínűleg aznap megdöntötte a sóhajtásrekordját.

-          Mindenki tudja, mennyire össze vagytok nőve… ami kicsit már a giccsesség határát súrolja, ha engem kérdezel…

-          Még szerencse, hogy nem kérdeztelek.

-          … de muszáj ennyire függened tőle? Imádom Bankot, tudod…

-          Tudom. Bankot mindenki imádja – tette hozzá somolyogva, mert hát így volt. Bank egyszerűen mindenkivel képes volt öt másodperc alatt megtalálni a hangot, és az emberek általában tülekedtek, hogy a közelébe kerülhessenek. Golf nem hiába aggódott, amikor a másik hetekre elutazott valami konferenciára. Persze megbízott a párjában… csak azokban a férfiakban nem, akik szemet vetettek rá.

-          … de megtanulhatnál megint nélküle működni. – Golf erre csúnyán nézett rá.

-          Miért kellene megtanulnom nélküle működni? Nem tervezem ezt a dolgot a közeljövőben. Vagy… tudsz valamit, amit én nem?

-          Elég sok mindent tudok, amit te nem – mutatott rá Jieb, aztán folytatta: - De Bank nagyfiú már… ha valami dolga van, miért kellene neked előre bejelentenie?

-          Mert a férje vagyok, azért! – fakadt ki Golf sziszegve, és megforgatta a szemeit az ég felé, ugyanis észrevette, hogy a főnöke közeledik öles léptekkel. – Francba. Majd később beszélünk.

-          Rendben. Majd szólj, Bank merre csavargott.

-          Azt hittem, téged nem érdekel.

-          Mikor mondtam én ilyet? – mosolygott a nő, majd integetve távozott épp, mikor Golf főnöke odaért, és nagy hanggal magyarázni kezdett a délutánra várható vendégekről.

Golf aznap este jóval a munkaideje után végzett, így elmúlt kilenc óra is, mire hazaesett. A konyhából ínycsiklandó illatok szálltak felé, amitől azonnal új erőre kapott. Lehúzta a cipőjét, majd szinte beesett a konyhaajtón. Az egyik kedvenc látványa fogadta – Bank kötényben a tűzhely előtt állt, és valamit kevergetett a rotyogó lábasban. Golf mosolyogva mögé lopakodott, átkarolta, arcát az arca mellé simította, és az étel illatával együtt párja aromáját is magába szívta. Egész nap hiányzott neki és sóvárgott utána, a gyomrában érzett görcs azonban csak akkor tűnt fel neki, amikor kiengedett.

-          P’Golf – köszöntötte Bank elmosolyodva, és elzárta a tüzet a lábas alatt. Mielőtt Golf rázúdíthatta volna a kérdéseit, a férfi szembefordult vele, és Golf megláthatta elgyötört, fáradt és szomorú arcát. A szíve összeszorult az aggodalomtól.

-          Mi történt? – simította tenyerét a sápadt arcra, Bank pedig lehunyta a szemét, és hozzádörgölőzött. – Apánk? Vagy Boy?

-          Nem… nem, ők jól vannak. – Mélyet sóhajtott. – Van a városban egy gyermekotthon, tudod…

-          Nem tudtam róla.

-          Évek óta itt élsz – vonta össze a szemöldökét Bank.

-          De nem a városban.

-          Igaz. Szóval… van ez a gyerekotthon, és reggel hívtak, hogy megbetegedett az egyik kisfiú, így azonnal bementem hozzá. És tényleg elég rosszul volt, de szerencsére már túl van a nehezén. Megfigyelésre még pár napig bent tartják a kórházban. – Golf nem tartotta magát egy buta embernek, most mégsem értett semmit.

-          És mégis mi közöd neked ehhez a kisfiúhoz? Tudtommal nincs több rokonod rajtunk kívül. – Bank az ajkát rágcsálta, így Golf azonnal tudta, hogy valami stikli lesz a dologban. – Bank. Te valamit nem mondasz el nekem.

-          Hm…

-          Hallgatlak – fonta karba a kezét Golf várakozóan.

-          Azért engem hívtak be… a kisfiúhoz, mert már hónapok óta látogatom őt és a nővérét a központban. – A másik férfi álla majdnem leesett a döbbenettől.

-          Már bocsánat, de micsoda?! Te… te az én tudtom nélkül látogattál két vadidegen gyereket a központban, miért is? Önkénteskedsz, vagy mi? És én még azt hittem, eléggé lefoglal a munkád meg a háztartás, meg én! Unatkozol itthon talán? – Régen sem igazán tudta megfélemlíteni a férfit, most meg aztán, amikor idősebbek lettek, végképp nem. Ennek megfelelően Bank összehúzta a szemét a szemüvege mögött – a nagyon is szexi szemüvege mögött, amit Golf ezerszer ki akart már vele dobatni, mondván, ne nézzen már ki ennyire jól -, és felsóhajtott.

-          P’Golf, szeretlek téged, és szeretem vezetni a háztartást. A munkámat is szeretem. De érzem, hogy hiányzik valami az életemből.

-          Mégis mi?

-          Egy gyerek. – A válasz szinte pofon csapta Golfot, aki néhány pillanatig meg sem tudott szólalni.

-          Egy… egy gyerek?

-          Igazából kettő, ha már így kérdezed.

-          Két gyerek?! Két gyereket akarsz? Mégis mióta?

-          Mindig is akartam gyereket, mondtam is neked nem egyszer. De te mindig leráztál, hogy majd később… amikor több pénzünk lesz, meg amikor már eltöltöttünk kettesben némi időt…

-          Szerintem még közel sem töltöttünk el kettesben elég időt! Alig három éve mienk a ház! – Bank elszámolt magában ötig. Jól tudta, hogy kiabálással meg tányértöréssel semmire sem menne a másiknál.

-          Megértem, hogy így gondolod. De te is megérthetnél engem. Szeretnék felnevelni két gyereket. Veled. – Belenézett Golf szemébe. – Fantasztikus apuka lennél, P’Golf.

-          Na, ezt ne kezd! – emelte fel a kezét a férfi, és hátrált pár lépést. – Ne próbálj megpuhítani, mert nem fog összejönni! Nem akarok gyereket ebbe a házba… még nem élveztem ki eléggé, hogy csak az enyém vagy.

-          Mindig a tied leszek, P’Golf.

-          Nem igaz. Ha lenne két gyerekünk, akkor háromfelé kellene szakadnod. Nyilván ők is akarnak majd a szeretetedből, nem? És mivel fejlődő szervezetek, velük jóval többet törődnél, mint velem.

-          Abban az esetben már három gyerekre kellene ügyelnem, és elárasztanom őket a szeretetemmel, igazad van – mosolygott rá Bank, és Golf csak azért nem háborodott fel, mert készségesen elismerte, hogy tudott gyerekesen viselkedni, ha úgy tartotta kedve. – Miért hiszed azt, hogy kevesebb időm jutna rád? Pontosan tudod, hogy te vagy a legfontosabb ember az életemben.

-          Nem sokáig lesz ez így – jósolta Golf sötéten. Megvillant a szeme, mikor a másik férfi ismét elé lépett. – Nem vagyok elég neked? – Bank mosolygott.

-          Ezt nem így kellene felfognod. Boldogok vagyunk együtt… de szeretném kiterjeszteni ezt a boldogságot két fantasztikus csöppségre is, akik szerencsésnek éreznék magukat, ha te lennél az apukájuk. – Golf összepréselte a száját. – Képzeld el, hogy te taníthatod meg őket úszni.

-          Nem tudnak úszni?

-          Nem. Ez a feladat az apjukra vár majd – tette hozzá Bank cinkosan. – Aztán én valószínűleg mindig megengedném nekik, hogy az ágyunkon fekve tévézzenek és nassoljanak, de te lezavarnád őket onnan, mondván, vacsoráig semmi nassolás! – Bank olyan átéléssel mesélt, hogy Golf már látta lelki szemei előtt ezt a bizonyos jelenetet, és akarva-akaratlanul jólesően megborzongott. És akkor még nem is hallotta párja következő szavait… - Képzeld el, ahogy először szólítanak úgy, hogy apa. Vagy apu, attól függően, melyikünket hogy akarják nevezni. Néha elvihetnéd őket magaddal az állatkertbe… meg kirándulni, hiszen imádod a természetet. Megmutathatnád nekik a környéket a te szemeddel… úgy, ahogy csak te ismered. – Bank vetett még rá egy utolsó, kérlelő pillantást, majd felsóhajtott. – De semmit sem fogok erőltetni, P’Golf. – A másik férfi biccentett. – Éhes vagy?

-          Naná. De előtte… - és már hajolt is előre, hogy édes csókot lopjon kedvese ajkáról.

Golf a maga részéről nagyon szívesen elrendezte volna ennyivel ezt a gyerekkérdést, de sajnos Bank a fülébe ültette a bogarat, no meg nem állhatta, ha párja boldogtalan. Persze Bankon nem látszott jele ennek, ugyanolyan gondtalannak és kiegyensúlyozottnak tűnt, mint korábban, de Golf most már tudta, hogy a lelke mélyén mi után vágyakozik. Jobban mondva kik után. Golf tényleg bármire képes lett volna Bank kedvéért… de jelenleg még nem érezte késznek magát arra, hogy apa legyen. Elvégre még ő maga sem nőtt fel teljesen.