Ki vagyok én? - Sterek

Második történetünkben Derek kerül pici válságba. :)

Kellemes olvasást.

Oh, hogy nem vasárnap van? Meglepetés! :D
Mostantól karácsonyig szerdán és vasárnap is lesz friss, remélem nem csak én örülök ennek a hírnek! :D

Stiles Stilinski nagyot ásítva hengeredett a hátára az ágyban, majd nyomban maga mellett kezdett tapogatózni egy meleg és izmos test után kutatva.

-          Jellemző – morogta csak úgy magának, aztán nagy nehezen lábra állt, és úgy, ahogy volt, bokszerben és atlétában lecsoszogott a lépcsőn.

A ház ilyenkor már tele volt a falka különböző tagjaival, akik tanácsot kérni vagy gyakorolni jöttek, nem mellesleg pedig kifosztották a hűtőt, Stiles számára éppen ezért kicsit furcsa volt ez a nagy csend. A srác oda sem figyelve pakolt be pár edényt a mosogatóba, és söpörte le a morzsákat az asztalról. Ivott egy kis tejet egyenesen a dobozból, majd folytatta útját a nappalin keresztül a dolgozószobába.

-          Jó reggelt, Morgó.

-          Fél tíz van.

-          Akkor jó délelőttöt – korrigált Stiles, aztán hátulról átkarolta Dereket, és a nyakába temette az arcát. Onnan tudta, hogy a férfi valóban szereti, hogy egyetlen ilyen alkalommal sem tolta el magától, sőt, egyik tenyerét óvatosan rásimította Stiles kezére. – Megint horkoltam?

-          Mindig horkolsz.

-          Kikérem magamnak. – Elmosolyodtak a megszokott csipkelődésen. – Mit olvasol?

-          Semmi érdekeset – hangzott a válasz, mire Stiles mélyet sóhajtott. – Nem kell aggódnod. Jól vagyok.

-          Etesd ezzel a dumával a bétáidat – mordult fel a srác, mielőtt bosszankodva levetette magát az asztal másik oldalán álló fotelba. – Pontosan tudom, hogy nem vagy jól.

-          Mégis honnan?

-          Óó, honnan is? Hogy hiába fekszel le, nem alszol? Hogy hiába eszel, nem érzed az ízeket? – Gyengédebben folytatta: - És fogytál. – Derek úgy rándult meg, mintha arcul ütötte volna.

-          Te ezt nem értheted – szűrte a fogai között.

-          Naná, hogy nem – bólogatott Stiles. – De remek hallgatóság vagyok, mint azt tapasztalhattad. – Derek akaratlanul is felhorkant a nyilvánvaló hazugság hallatán, de azért hátradőlt a székben, és a srácra függesztette a tekintetét.

-          Farkas voltam, amióta az eszemet tudom. Bármit tanított is anyám nekem és a testvéreimnek, az mindig oda futott ki, hogy legyünk büszkék az örökségünkre, mert nincs semmi más, amire támaszkodhatnánk. – A férfi lenézett a kezeire, aztán mélyet sóhajtott. – Nem tudom… ki vagyok az erőm nélkül. Nem tudom, hogyan kell normális emberként viselkedni.

-          Remélem, nem tőlem vársz útmutatást ezzel kapcsolatban – vonogatta Stiles a szemöldökét, jelezve, hogy ő aztán sosem volt normális. – Különben sem egészen értem, miért akarnál pont most alkalmazkodni másokhoz, elvégre mindig is megfelelt neked a mogorva pokróc szerepe. – Derek ezt a nyílt véleménynyilvánítást mástól egészen biztosan nem fogadta volna el, ebben a kegyben egyedül Stiles részesülhetett.

-          Akkor azt mondd meg, hogy tudnék vezetni egy csapat farkast erő nélkül? Ha nincs erőm, tekintélyem sincs. – Derek összevonta a szemöldökét, mikor Stiles harsányan felnevetett. – Most mi van?

-          Te ránéztél mostanában a falkádra? – cöcögött a srác. – A múltkor pont tanúja voltam annak, mikor Scott elsunnyogott valami stiklit, mert nem akarta, hogy leüvöltsd a fejét.

-          Mit sunnyogott el Scott? – kérdezte az ex-farkas, mire Stiles gyorsan legyintett.

-          Szerinted nem jelent az valamit, ha még egy igaz alfa is tart tőled? – kanyarodott vissza a fő témához. – Az erőd, az egy dolog. A vezető személyiséged az meg egy másik. – Derek nem hagyta magán eluralkodni az érzelmeket, helyette megköszörülte a torkát, és rákönyökölt a könyvre, amit korábban tanulmányozott.

-          Erő nélkül egyik akcióban sem vehetek részt. Soha többé – jósolta sötéten, amire Stilesnak lett volna egy elmés visszavágása, de inkább csak a szemét forgatta, jelezvén, hogy egyáltalán nem veszi őt komolyan.

-          Imádom, hogy ekkora drámakirálynő vagy.

-          Bagoly mondja. – A srác erre tett egy teátrális mozdulatot a kezével, Derek pedig minden jó szándéka ellenére horkantva felnevetett.

A következő pillanatban Stiles már az ölében terpeszkedett, és össze-vissza kezdte őt csókolgatni. Derek nem sokáig hagyta magát, keményen megragadta a derekát, aztán ellentmondást nem tűrően összeforrasztotta az ajkaikat. Stiles jólesően morogva simult hozzá.

-          Látod? – harapott bele a srác a nyakába.

-          Mit? – Derek jelenleg csak Stiles kívánatos ajkait látta, amik hihetetlen messzeségbe kerültek tőle.

-          A farkaserőd nélkül is képes vagy az irányításra.

-          Szóval azt mondod, mindenkit meg kellene csókolnom, akit irányítani akarok? – Derek előbb elmosolyodott Stiles grimaszán, aztán felnyögött, ahogy a srác még inkább hozzápréselődött.

-          Az erődnek talán lőttek, de jól jegyezd meg, hogy ugyanaz vagy, aki voltál. Derek Hale. És az enyém.