Levelek Jude-nak - Az első levél

Hosszú és ínséges kihagyás után újra itt van az egyik kedvenc párosom, és a kedvenc két srácom, Zero és Jude! Nagyon szerettem írni ezt a történetet, remélem nektek is tetszeni fog. ;)

Két hét. Ennyi idő telt el azóta, hogy Zero és a Devils felpakolta magát egy emeletes buszra, és elindultak a nyári edzőtáborba. Jude úgy érezte, sosem fogja elfelejteni a búcsúzás pillanatát; Zero az egyik ablak melletti ülést választotta, és úgy nézett le rá, mintha menten megszakadna a szíve. Jude is valami ilyesmit érzett, s ez az elmúlt hetekben csak erősödött, mivel semmilyen hírt nem kapott a másikról. Valószínűnek tartotta, hogy az edző a szex mellett a telefonálást is megtiltotta, de ebben nem lehetett biztos.

A nyár nem csak őnála jelentett pangást, a kollégái sorra vették ki a szabadságukat, és utaztak el a tengerpartra. Ő maradt, ahol volt; magányosan rótta a Devils hűvös folyosóit, magányosan járta a forró utcákat, és magányosan tért nyugovóra. Zero jelenléte annyira hozzátartozott a mindennapjaihoz, hogy nélküle nem tudott mit kezdeni magával.

Egy alkalommal megkísérelt üzenetet küldeni neki, sikertelenül. Ezután nyomban jegelte a dolgot, és ő is az edzésbe menekült.

Egyik nap aztán különös dolog történt. Már benne jártak a harmadik hétben, Jude pedig éppen egy megbeszélésre tartott nagy sebbel-lobbal, amikor valaki elkapta a karját.

-          Jude?

-          Igen – hunyorgott az, majd: - Te jó ég, Malcolm? Ezer éve nem láttalak! – A másik fickó elégedetten vigyorgott, fehér fogai élesen elütöttek barna bőrétől.

-          Hát igen, a régi szép egyetemi idők. Ráérsz valamikor meginni valamit?

-          Most lesz egy tárgyalásom, de délután szabad vagyok.

Így esett, hogy Jude aznap este felszabadultan nevetgélt az egyik felkapott pubban az egyetemi szobatársával, aki azóta nagymenő ügyvéd lett, szabadidejében pedig képviselőkkel golfozott.

-          Nem mintha te panaszkodhatnál – könyökölt az asztalra. – Mr. Kinkade, a Devils sztármenedzsere.

-          Ők a sztárok, nem én – vont vállat Jude. – És nekem ez így meg is felel.

Abban a bő három órában Jude már majdnem meg is feledkezett Zero kínzó hiányáról, amíg Malcolm a pub előtt állva elő nem húzott a belső zsebéből egy piros borítékot.

-          Ismerős? – vigyorgott a férfi, miközben Jude gyomra vibrálni kezdett az izgalomtól. – Örülök, hogy összefutottunk! Jó olvasást! – Mielőtt Jude átvehette volna a borítékot, Malcolm incselkedve visszarántotta. – Az az utasítás tartozik hozzá, hogy ott olvasd, ahol először bemutatkozott neked. – Megveregette a vállát, majd távozott.

A boríték nem volt megcímezve, Jude mégis pontosan tudta, kitől érkezett. A feneke még meg sem érintette a Devils öltözőjének egyik padját – igazság szerint Zero padját, ahol életében először hallotta a férfi szájából az igazi nevét -, mikor már tépte is a papírt, mint egy szerelmes tinilány. A kezdő sorok máris összeszorították a szívét.

Helló, Mr. Kinkade!

Meglepetés! Valószínűleg nem kerülte el a figyelmed, hogy lassan harmadik hete nem kerestelek, és talán már azt is kisakkoztad, mi ennek az oka. Az eszed az egyik dolog, amit imádok benned.

Az edző az első napon elkobozta a telefonokat, laptopokat, minden olyan cuccot, ami üzenet közvetítésére lenne alkalmas – Derek gyújtója is áldozatul esett, mert elvileg füstjeleket lehet vele küldözgetni. Néha az az érzésem, az edzőnek agyára ment a szex hiány.

A többieket is kikészítette ez a szabály, mégis csak én voltam hajlandó megoldást keresni. Csak, hogy fényezzem magam előtted.

Jude nevetett.

Szóval, ha ezt a levelet olvasod, az azt jelenti, hogy a futár megtalált. Nem figyelmeztettem ugyan rá kifejezetten, de ha flörtölni mert veled, úgyis meg vannak számlálva a napjai.

Jude szívét összeszorította a szerelem.

A tábor egyébként baromi jó. Nem csak erőnléti edzés van, hanem megtanulhatjuk azt is, hogyan engedjük el a fülünk mellett a másik csapat beszólogatásait… mindenki szerint én vagyok az, akinek erre a legnagyobb szüksége van… és állítólag ezt te is így látod. Igaz ez?

-          Igaz – suttogta Jude a legnagyobb szeretettel.

Tehát igaz. És ezzel talán én is egyetértek, de igyekszem fejlődni, mindkettőnk kedvéért.

Russel az imént támadott hátba, az előző sor végén látható pacát ő küldi neked szeretettel. Megdöbbent, hogy tollat és papírt lát a kezemben, amit csak a szerződésekhez és autogramokhoz szoktam használni.

-          Jude-nak írok – mondtam neki, és elhúztam előle a levelet, mikor megpróbált belelesni.

-          Hűha – ámuldozott. – Szóval te leszel az, aki feltalálja a levélszexet? Na – méltatlankodott, miután letaszítottam az ágyról.

-          Tudom, hogy a te csökött agyadban minden a dugásról szól, de egy komoly párkapcsolatban szó esik ám másról is. – Russel a megadás jeleként felemelte a kezeit.

-          Oké, vágom. Haver, te aztán szépen belezú…

Igazság szerint nem tudom, miért írtam le neked ezt az egészet. Szét kellett volna tépnem, de a fickó, akit lefizettem rávettem, hogy segítsen, perceken belül indul.

Hiányzol, Jude.

Gideon

Jude nem akart sírni. Tényleg. De a szíve csordultig telt érzelmekkel annak tudatában, hogy Zero megtette ezt érte. A suttyomban SMS-ezés egy dolog, de a férfi nem csinált titkot abból, hogy kézzel írt levelet küld Jude-nak, amiben ráadásul egy szó sem esik a szexről. Jude ebből tudhatta biztosan, hogy a másiknak tényleg hiányzik. És pontosan ez a nyílt érzelemnyilvánítás csalt könnyeket a szemébe.