Levelek Jude-nak - A második levél

A második levél is megérkezett. ;)

Jude hiába tervezte el, hogy figyelni fog a környezetére, annyi munkát sóztak rá, hogy erre esélye sem volt. Csak az ágyba dőlve jutott eszébe, hogy aznap senki sem kereste.

-          Wallace most aztán kitesz magáért – dohogott Julia, az egyik kosaras barátnője. Jude maga sem értette, miként keveredett a táncos lányok termei felé; talán olyanokkal akart beszélgetni, akik ugyanúgy hiányolták a párjukat, mint ő? – Mégis mennyiben befolyásolja a teljesítményüket az, ha beszélnek velünk?

-          Elvonhatja a figyelmüket – vélte Jude.

-          Aha. Így viszont csak frusztráltak lesznek, mert telefonszexelni sem tudnak! – A férfi elmosolyodott. – Valld csak be, hogy te is kész vagy!

-          Persze – bólintott Jude. Azt nem tette hozzá, hogy csak a leveleknek köszönhetően nem csavarodott még be.

A második küldemény pont annyi idővel később érkezett, amikor Jude már nem is reménykedett az érkezésében.

-          Nahát, ez aztán nem igazság.

Jude csak tompán hallotta a hangot, míg fel nem lökte magát a víz felszínére. Ezúttal edzés helyett az uszodát választotta, hogy némi változatosságot teremtsen. Odaúszott a medence széléhez, ahol egy fürdőruhás nő ült, lábát a vízbe lógatva.

-          Pardon? – vigyorgott rá a férfi, mire a nő lefröcskölte.

-          Igazságtalan, hogy jól nézel ki, eszed is van, de a pasikhoz vonzódsz! – Az ég felé fordította a fejét. – Miért, Uram, miért?

-          Már akkor is férjnél voltál, mikor megismertelek – mutatott rá Jude.

-          Pont ezért lett volna égető szükségem egy szeretőre.

-          Patrick ezt biztos örömmel hallja. – A nő lágyan elmosolyodott, aztán lehajolt, hogy Jude megpuszilhassa az arcát. Közben nem kellett attól tartania, hogy megbámulja a mellét.

-          Hogy vagy, Jessica?

-          Pompásan. Patrick épp üzleti úton van, így a legtöbb időmet itt töltöm.

-          Régen is a Kis Hableány volt a kedvenced – mondta Jude somolyogva, aztán arrébb úszott, mikor a nő felé rúgott a lábával.

-          És mesélj, Kinkade! Azon túl, hogy még mindig eszméletlenül jó pasi vagy. – Jude kipattant a medencéből, majd együtt odasétáltak a nyugágyakhoz.

-          Nem sok minden történik velem. Csak dolgozom. – Jessica vigyorgott.

-          Óó, kérlek, ne fossz meg a mocskos részletekről. – Közelebb hajolt. – Mindenki azt állítja, Zero a top, én meg csak a szemem forgatom, és arra gondolok, hát nincs nektek szemetek? Mégis ki ne akarná, hogy Jude Kinkade megdugja? – A férfi feje rákvörös lett; már el is felejtette, Jessica mennyire szókimondó.

-          Általában… általában ő a top. – A nő csalódottan felmorrant.

-          Nos, ha esetleg a jövőben abban a megtiszteltetésben lesz részem, hogy találkozom vele, majd jelzem neki, milyen nagy hibát követ el. Sokan ölni tudnának azért, hogy alattad kössenek ki!

Ezután szerencsére áttértek más, kevésbé kényes témákra – Jessica például bevallotta, hogy nagyon szeretne már teherbe esni -, és megbeszélték, hogy alkalomadtán összefutnak négyesben is.

-          Hoppá, csaknem kiment a fejemből! – A verőfényes napsütésben álltak már utcai ruhában, és Jude kénytelen volt megjegyezni, hogy a nőnek még a sima halásznadrág-póló kombináció is remekül áll. – Ez itt a tiéd! – húzott elő a táskájából egy piros borítékot. – Hamarosan találkozunk!

-          Úgy lesz – ígérte Jude. – Várj, nincs hozzá valamilyen üzenet?

-          Dehogynem! Teljesen elveszed az eszemet! – bökte oldalba. – Szóval az utasítás úgy szól, hogy ott olvasd, ahol először találkoztatok. – Aztán álmodozva hozzátette: - Milyen romantikus!

-          Köszönök mindent – ölelte magához Jude.

-          Neked bármit – kacsintott Jessica, majd integetve távozott.

Jude nézett utána egy darabig, közben a kezében forgatta a levelet. Az utasításon töprengett, és azon, mégis hogyan értelmezze. Az a hely, ahol először látták egymást, nem ugyanaz a hely volt, ahol először találkoztak, vagy ahol először szóba elegyedtek. Jude szerint Zero a legelső variációra gondolhatott, mert az talán többet nyomott a latban, hiszen ő a pályán volt, Jude pedig odakint, ahogy azóta is mindig.

Így tehát fogta magát meg a holmiját, és elment a városi sportcsarnokba, majd leült a kispadra. Az előző alkalommal ellentétben most nem hamarkodta el az olvasást, nem mintha nem lett volna kíváncsi. Jól esett kínoznia magát az elnyújtott várakozással, és közben felidézte magában azt a legelső alkalmat.

Zero peckesen vonult be az edzőjével, és túlságosan is sok energiája ment el arra, hogy ne vegyen tudomást a közönségről, akik mind miatta gyűltek össze. Jude az akkori főnöke mellett állt zsebre dugott kézzel, és alig akarta elhinni, hogy egy lehet azok közül, akik elnyerhetik a jogot Zero menedzselésére.

A bemutató után sokan elszállingóztak; Zero nem nyújtotta a legjobb formáját, de Jude bízott benne; tudta, hogy pár éven belül ő lesz a legjobb a Devils játékosai közül, neki pedig szándékában állt elkísérni őt az úton. Mielőtt a főnökéhez fordulhatott volna, hogy bejelentse döntését, a csatakos Zero elfordította a fejét, és egyenesen ránézett. Tekintete tele volt dühvel, bizonyítási vággyal, és félelemmel. És Jude elhatározta, hogy elűzi a sráctól azt a félelmet.

Helló, Mr. Szexi!

Jude elmosolyodott.

Biztos vagyok benne, hogy már tűkön ülve vártad a levelem. Ezt megírni és elküldeni is nehezebb volt, mert szinte sosem hagynak magamra három percnél tovább.

A férfi összevonta a szemöldökét. Csak nincs valami baj?

Nem történt semmi baj, nem kell aggódnod – úgyis fogsz. Gáz, ha ez engem örömmel tölt el?

Az edző új szabálya szerint senki sem maradhat egyedül három percnél hosszabb időre – ennyi idő alatt ugyanis lezavarható egy gyors kézimunka. Ne kérdezd, ezt hogyan számolta ki. Most is büntetést kellett kiharcolnom magamnak, hogy nyugtom legyen – nekem kell mosogatnom vacsora után, persze még hozzá sem kezdtem, ami remélhetőleg újabb magányos perceket eredményez majd.

Hogy tetszett az előző levelem? Biztosra vettem, hogy nem fogod megszegni a szabályt. Amint hallom, szinte végig vigyorogtál.

Jude nyelt egyet. Nem akart belegondolni, hogy múltkori érzelmes kirohanásának valaki más is a tanúja volt…

Hé, csak semmi izgalom! Azt hiszem, miután totál hülyét csináltam magamból, annyit megérdemlek, hogy bezsebeljem érte a jutalmam!

Itt a napok lassan egybefolynak. Edzés edzés hátán, de határozott fejlődést mutatunk. Leszoktam róla, hogy egyedül akciózzak, helyette sokat passzolok.

-          Ez jó – mormolta Jude elégedetten.

Sokkal összeszedettebb és nyugodtabb vagyok, és nem érzek késztetést a kézimunkára. Kiéheztetem magam, hogy otthon majd te gondoskodhass rólam.

Az otthon szó szinte kiugrott a levélből, egyenesen Jude szívébe.

Hiányzol. Ha lehetséges, még jobban, mint eddig.

Gideon

Miután Jude ült néhány percet, megköszörülte a torkát.

-          Mondd meg neki a következőket: Hiányzol. Büszke vagyok rád. Szeretlek, Gideon.