Subscribe:

Labels

2018. március 25., vasárnap

Levelek Jude-nak - A harmadik levél


A harmadik levelet is kézbesítette rögtönzött postásunk. :)

Ezt a fejezetet kedves lelki társamnak és legjobb barátnőmnek ajánlom. Üdv újra itthon! *-*




A két hónaposra tervezett tábor fele már eltelt, Jude minden szabad percében ezzel nyugtatta magát. Persze tudta, mennyire férfiatlan ennyire függni valakitől, de egyáltalán nem szégyellte magát. Dolgozott és edzett, amikor csak tudott, de Zero elintézte, hogy szórakozzon is; a leveleit mindig olyasvalaki kézbesítette, akit Jude ismert, és szívesen töltött vele néhány órát.

Jude nem tudott nem hatalmas szemeket mereszteni, mikor meglátta az irodájába belépő Dr. Jacksont. A férfi volt a kedvenc tanára az egyetemen, és a kezében tartott botot leszámítva semmit sem változott.
-          Uram! – pattant fel Jude a helyéről, és ismét visszavedlett iskolás fiúvá.
-          Mr. Jude Kinkade – cövekelt le a szoba közepén, majd szétnézett. – Határozottan fejlődött az ízlése, mióta nem láttam.
-          Köszönöm, uram! – Jude nem hagyta magát elpirulni, de amikor a férfi őt vette alaposan szemügyre, zavarba jött.
-          Hm – reagált Jackson a mustra végén, és elfogadta a felkínált ülőalkalmatosságot. – Bizonyára sejti látogatásom okát.
-          Nos, talán levelet hozott?
-          Kérdezi, vagy állítja? – dobta vissza a labdát, ami annyira ismerős volt Jude számára, hogy önkéntelenül elnevette magát.
-          Állítom. Ön levelet hozott nekem a… - Jackson érdeklődve nézte -… a páromtól.
-          Helyes válasz. Az első akadályt sikeresen átugrotta. – A férfi a karfán dobolt. – Jöjjön a következő kérdés! – Szünet. – Mit tart élete eddigi legnagyobb eredményének?

Ha őszinte akart lenni magához, Jude ide elég sok mindent fel tudott volna sorolni, elég sok olyat is, amihez Zerónak is köze van, de valamiért úgy érezte, Jackson nem ilyesmit akar hallani.
-          Eddigi legnagyobb eredményemnek tartom azt a megtiszteltetést, hogy Enrico Cezar felkért a fia menedzselésére.
-          Elvállalta?
-          Természetesen, de előtte közöltem Mr. Cezarral, hogy a játéka és a magassága miatt a fiának kevés esélye van a profik közt. Hozzátettem, hogy mindent meg fogok tenni az érdekében, ha még így is engem akar. – Elmosolyodott. – És engem akart. A fia nincs benne a profi ligában, de a saját területén kimagaslóan teljesít. – Jackson bólogatott, aztán ravaszkásan elmosolyodott.

-          Hol van a helye az életében Zerónak?
-          Zero sosem hagyja, hogy oda helyezzem, ahová én akarom. Nem tagadom, hogy nagyon fontos nekem, de büszke vagyok arra, hogy egymás nélkül is tudunk működni. – Aztán somolyogva hozzátette: - Kivéve, ha teljesen elvágnak köztünk minden kommunikációt. Azt egyikünk sem díjazza.

Dr. Jackson ezután kért egy kávét, így lesétáltak a kantinba. Az idős férfi közben mesélt a nyugdíjasok életéről, és arról, hogy vendégelőadásokat azért még szokott tartani.
-          Ha tehetem, mindig megemlítem Önt, ha továbbtanulási előadásra hívnak. Biztos vagyok benne, hogy Ön nélkül nem jutottam volna oda, ahol tartok.
-          Egy nálam kevésbé hozzáértő tanár is kihozta volna magából, amit kell. De ne engedje, hogy ez a fejébe szálljon.

Jude nem szívesen engedte el a professzort, még millió kérdése lett volna hozzá.
-          Ne aggódjon, lesz még rá alkalmunk – vigasztalta a férfi. – Ezt pedig minden tekintetben kiérdemelte – adta át a borítékot. – Ott olvassa, ahol először engedte közel magához. – És mielőtt Jude pontosítást kérhetett volna, már el is csoszogott.

Végül úgy döntött, azt a helyet választja, ahol Zero engedte közel őt, elvégre az volt a meghatározóbb esemény.

Erre az egyik lakásához közeli sörözőben került sor egy vesztes meccs után. Akkor már csaknem másfél éve próbálkoztak, hogy bejuttassák Zerót a Devilsbe, de eddig csak egy meghallgatásig jutottak.

Zero merő ideggóc volt, sorra döntötte magába az italokat, és egyre csak hallgatott. Jude mindennél jobban szeretett volna segíteni rajta.
-          Ezzel semmire sem mész – bökött végül a pia felé. – Csupán annyit érsz el vele, hogy a holnapi megbeszélésen totálkáros leszel.
-          Kit érdekel? – recsegte Zero.
-          Mondjuk engem. És téged is érdekelhetne, ugyanis még egy beszólás, és repülsz. Akkor pedig lőttek a Devilsnek.

Zero már majdnem mondott valamit, de aztán nyelt egyet, és visszautasította az újabb kört.
-          Mit akarsz, mit tegyek? – kérdezte halkan és már-már elkeseredetten. – Mindent… már mindent kipróbáltam. Nem tudok ennél jobb lenni.
-          Talán tudatosítanod kellene magadban, hogy nem egyedül vagy a pályán – javasolta Jude, a poháralátétet forgatva. – Te vagy köztük a legjobb, de ezt csak a segítségükkel tudod bebizonyítani. Legyél csapattag. Érezniük kell, hogy számíthatnak rád, különben az egésznek semmi értelme.

Mikor ezután ránézett, megdöbbentette a figyelem és az összpontosítás, amit Zero tekintetében látott. Majd a szőke férfi bólintott. Ez az elfogadás és az, hogy ennek megfelelően cselekedett, volt az első alkalom, amikor megnyílt menedzsere felé.

A söröző nem meglepő módon zsúfolásig tömve volt, így Jude nekidőlt a bárpult egyik néptelen sarkának, majd miután ivott egy kortyot, felnyitotta a harmadik borítékot.


Helló!

Jude szíve összeszorult. Semmi becézés?

Megkaptam az üzenetedet. Nem lett volna szabad kapcsolatba lépned vele, de a helyedben én is ezt tettem volna. Különben is, nem én indítottam el ezt az egészet? Pontosan azokat a szavakat mondtad, amiket hallani akartam, amiket hallanom kellett. Tudtad… mindig tudod, mire van szükségem.

-          Ez a dolgom.

Mindig te vigyáztál rám, habár ezt nem ismerem el túl gyakran, de attól még így van. Az informátorom szerint az előző futár eléggé rámenős egy nő volt. Vagy csak el kellene már fogadnom, hogy téged mindenki imád.

-          Nem imád mindenki.

Ne vitatkozz velem.

Jude felcsuklott.

Alig hiszel el, hogy már lassan egy hónapja távol vagyunk, és még hátravan ugyanennyi. Rengeteget fejlődtünk az edző szerint is, mégis minden alkalommal egyre húzósabb feladatokat oszt ki nekünk. Nem hittem, hogy ilyesmi még lehetséges, de izomlázam van.

Jude nevetett.

Meglepő módon senki sem frusztrált többé a szex- és telefonmegvonás miatt. Ha akad némi szabadidőnk, akkor kártyázunk – szerencsére le tudtam őket beszélni a vetkőzős pókerről -, beszélgetünk, vagy olvasunk. Az egyik könyvet mintha csak a kedvemért rakták volna ide. A címe Him, és neked is el kell olvasnod, bébi. Lassan haladok vele, mert ki akarom élvezni, és így abba a hitbe ringathatom magam, hogy itt vagy velem. Azt hiszem, magammal fogom vinni, amikor végre hazamegyünk.

Nehogy azt hidd, hogy nekem jólesik állandóan magamról beszélnem, de biztos te is tapasztaltad már, hogy írásban mennyivel könnyebb kiönteni a szívünket, mint szemtől-szemben. Mivel semmivel sem tudom elterelni a figyelmem huzamosabb ideig, elég sok időm van gondolkodni a jövőmön, és azon, mit akarok az élettől.

Jude kezében megreccsent a papír, olyan erősen szorította. Ha ilyen komoly dolgokról van szó, miért küldte egy zajos bárba? A férfi intett a csaposnak, hogy kér még egy kört.

Abban biztos vagyok, hogy amíg csak lehet, kosarazni akarok. Hogy a Devils kötelékében-e… ez a csapat még nincs teljesen a csúcson, de hiszem, hogy közösen oda tudnánk jutni. Szóval úgy döntöttem, ha visszatérve elém tolják a szerződésem, akkor meghosszabbítom a következő három évre. Te, mint a menedzserem, biztosan támogatod a döntést… én viszont arra vagyok kíváncsi, mit gondolsz róla te, mint a partnerem.

Nem kell válaszolnod! Gondolkodj rajta, amíg haza nem érek. Néhány kielégítő menet után majd átbeszéljük.

Gideon


-          Minden oké? – szólította meg egy fiatalos hang, feltekintve pedig Jude szembe találta magát egy igencsak helyes férfival. Sötét tekintetével az arcát fürkészte.
-          Igen, hogyne.
-          Még egyet? – bökött a pohara felé.
-          Indulnom kell, de azért kösz.
-          Te vagy Zero stricije, mi? – kiáltott utána, mire Jude-ban megfagyott a vér. Nem reagált, helyette átnyomakodott a bámészkodók tengerén az utcára.
-          Éppen időben – lépett elé egy szőkített hajú hústorony.
-          Nem akarok balhét – emelte fel Jude a kezeit.
-          Oh, mi viszont nagyon is, Mr. Kinkade.
-          Ismerjük egymást?
-          Ismerjük a fajtádat.
-          A menedzsereket? – Felnevettek; a kegyetlen hang végigcikázott Jude hátán.
-          A köcsögöket, akik nagymenőnek adják ki magukat. – A fickó megragadta Jude öltönyét, és megpróbálta magához rántani.

Jude természetesen ellenállt, de sajnos nem volt elég erős ahhoz, hogy lerázza magáról a durva kezeket, így hát ahhoz folyamodott, amihez értett; a dumához.
-          Ha bármi bántódásom esik, beperelem magukat. Nagyon jó az arcmemóriám. – A másik kivicsorította a fogát.
-          Csak rajta! – Olyan mozdulatot tett, mintha le akarná fejelni, Jude viszont hátrahajolt, amennyire csak tudott, így komikusan botladoztak egy keveset.
-          Mit játszadozol vele, intézd már el! – mordult rá az egyik haverja, mire a hústorony összekapta magát, és behúzott Jude-nak.

3 megjegyzés :

Niki írta...

Szia. Imádok mindent amit írsz. Ezt is, de kegyetlenség így abbahagyni. Alig fogom tudni kivárni a folytatást.

Boglárka Molnár írta...

pf...Itt abbahagyni! :(

Valerin írta...

Kedves Niki! Örülök, hogy tetszik, remélem kibírod valahogy húsvét vasárnapig, amikor is a nyuszi meghozza a következő fejezetet! :) ;)

Kedves Boglárka! Sajnálom, de az íróknak kötelessége függővéget alkalmazni! ;) Várunk vissza! :)

Megjegyzés küldése