Feketén-fehéren 1. fejezet

Sziasztok, ismét! Tudom, tudom, már unjátok a sok-sok Zude történetet, de mit tehetnék? Kikívánkoztak belőlem! :D

Ez a példány kicsit más, mint az előzőek:

Zero egyre feljebb törő színész, Jude pedig természetesen a menedzsere. Ezúttal esélyük van rá, hogy Zero kitörjön a reklámok világából, de vajon mi lesz ennek az ára?

Kellemes olvasást! :)

-          Igen, hát persze, hogy átnézte. Még nem tudom, mennyire hozta lázba, de amint kiderítem, te leszel az első, akit értesítek. Csak adj még egy kis időt. Köszönöm.

Jude Kinkade eltette a mobilját, majd megnyomta a csengőt az ajtó mellett, ami előtt már percek óta szobrozott. Senki sem nyitott ajtót, amin már meg sem lepődött; még egyszer sem invitálták be szívesen ebbe a lakásba.

Jude elég hamar megtanulta, hogy nem lehet szégyenlős, így beengedte magát a kulccsal, amit suttyomban másoltatott.

Félhomály fogadta, és valamilyen érdekes hang, ami a hálószoba felől hallatszott. Jude-nak borsódzott a háta arra gondolva, hogy az éjszakai hódítás esetleg még ott tartózkodik…

Óvatosan beljebb nyomta az ajtót, majd, mikor kiderült, hogy a takaró egy pár lábat takar, merészen benyomakodott, aztán ahhoz az egyetlen taktikához folyamodott, ami garantáltan felébreszti a másnaposokat, és elhamvasztja a vámpírokat; széthúzta a függönyt.

A szobát betöltő méltatlankodó üvöltés hallatán elvigyorodott.

-          Jó reggelt, uram! Remélem csodásan aludt, és kellően kipihente magát.

-          Kapd be!

-          Csábító ajánlat, de már reggeliztem. – Azzal mit sem törődve a nyöszörgéssel, újra elővette a mobilját. – Tizenegykor jelenésed van az One Night étteremben. Aztán ebéd után várnak a stúdióban, vacsorára pedig a Paradise-ba vagy hivatalos. Már összekészítettem a szükséges iratokat. Hogy tetszett a forgatókönyv?

Az utolsó mondat azonnal elvágta az ágyban fekvő mormogását, mire Jude felvonta a szemöldökét.

-          Mondd, hogy elolvastad! – Csend. – A pokolba is, egy hónapja nálad van! Az író nagyon tehetséges, a rendező meg Oscar Wega! Mostanában nem lesz még egy ilyen lehetőséged. – Jude maga sem tudta, miért vette ezt ennyire magára. Neki nagyon tetszett a forgatókönyv, és úgy vélte, a főszereplő karakterét mintha pont az ügyfelére szabták volna. – Hajlandó vagy elkezdeni a készülődést? – Újabb csend. – Rendben van. Ha nem jelensz meg az étteremben, Thomas nem fogja aláírni a szerződésed. De én a pénzem így is-úgy is megkapom, úgyhogy csinálj csak, amit akarsz.

Jude komótosan kisétált a lakásból, s miután csukódott az ajtó, Zero Taylor kiemelkedett az ágyból.

Pontban tizenegykor Jude ott ült Thomas-szal szemben, amikor érezte, hogy megváltozik a levegő. A körülöttük ülők elhallgattak, és egy emberként kapták a bejárat felé a fejüket. Épp akkor dőlt hátra, amikor Zero megjelent az asztaluk mellett. Farmert és vajszínű inget viselt, haját egy tonna zselével simította hátra. Rájuk mosolygott, ahogy leült.

-          Ugye nem késtem?

-          Időben, mint mindig – biccentett Thomas Anders. Jude évek óta dolgozott vele, de eddig nem sikerült rávennie, hogy adjon Zerónak egy esélyt. Ez volt a harmadik találkozójuk, és Jude attól tartott, Zero hamarosan megunja a játszadozást.

Miután megrendelték az italaikat, a férfi ismét átismételte Thomas-szal a paramétereket: a szerződés egy évre szól, ez idő alatt Zerónak minimum öt reklámban szükséges szerepelnie, hogy elégedettek legyenek vele. Az összes reklám egy téma köré épül fel… a kosárlabda köré.

-          Jól mutatna a kezében a labda – ismerte el Thomas, majd Zeróhoz fordult. – De mi a garancia arra, hogy nem döntöd meg az összes modellemet, aki segédkezni fog a forgatáson? – Zero nagyon komolyan a szemébe nézett, s annyit válaszolt:

-          A szavam a garancia. – Az üzlet természetesen megköttetett.

Egy gyors ebéd után Jude már terelte is a másikat a stúdió felé, ahol szintén egy reklámfilm utolsó simításain dolgoztak. Zero jó volt a reklámokban; alig kellett beszélnie, így a mimikája sokkal nagyobb szerepet kapott. Talán azért nem lelkesedett túlzottan a filmért, amire Jude próbálta rávenni; túl nagy falatnak gondolhatta. Zero jelenléte mindenkire hatással volt; lányok kuncogtak és pirultak, ahogy a férfi elvonult közöttük, és még a sminkes keze is megremegett, ahogy az arcához ért. Zero tudta magáról, hogy ellenállhatatlan, Jude éppen ezért sosem gyengült el a jelenlétében. Csendesen ücsörgött az egyik kényelmetlen székben, míg tartott a felvétel, s próbált nem odafigyelni arra, hogy női partnere mennyire odapréselődik Zeróhoz.

A Paradise-ba nem együtt mentek. Helyette Jude hazatért átöltözni, és imádkozott, hogy minden rendben menjen a vacsorán. Akit először megpillantott az asztalnál, az Oscar volt. A férfi a többiek fölé magasodott, ahogy épp történetet mesélt, majd felállt, és kezet rázott Jude-dal.

-          Mr. Kinkade! Végre eljött a nagy nap?

-          Bízom benne. – A férfi kigombolta az öltönyét, aztán leült.

-          Hadd mutassam be az írónkat, Matthew Clarkot. – Jude kezet fogott az alacsony, sovány, szemüveges férfival.

-          Mr. Clark…

-          Csak Matthew, kérem.

-          Matthew, a könyve nagyszerű! Remélem több ehhez hasonló van még a tarsolyában.

-          Köszönöm – mosolygott az megnyerően.

-          Ő pedig az asszisztensem, Lucas Korn.

-          Nagyon örvendek! – ragyogott rá a fiatalember. – Jude Kinkade, megtiszteltetés.

-          Ugyan miért?

-          Nem semmi türelmet igényelhet elviselni egy olyan sztárt, mint Taylor. Minden elismerésem. – Mivel a fickó továbbra is mosolygott, Jude nem volt benne egészen biztos, hogy viccelt-e vagy sem.

A három férfi elbeszélgetett még néhány percig, aztán Jude zsebében zizegni kezdett a telefon. Zero.

-          Elnézést – fordult el a férfiaktól. – Halló?

-          Itt vagyok kint.

-          És? Fogjam a kezed? – Sistergés.

-          Hátul várlak. – Azzal letette.

Jude mosollyal leplezte, hogy legszívesebben káromkodva, majd kimentette magát azzal, hogy a mosdóba kell mennie.

Az utcára lépve megcsapta a hűs levegő. Nézelődve próbálta megtalálni a másik férfit, de csak egy sötét körvonalat látott, aki görnyedten ácsorgott a fal mellett.

-          Jude?

-          Zero? – Odaszaladt hozzá, és elé guggolt. – Jól vagy? Mi történt?

-          Nos… - Kicsit elfordította a fejét, hogy Jude is lássa a zúzódásokat az arcán. Az alsó ajka fel volt repedve. – A rajongóim.

-          Vad buli lehetett. – Jude közben elővette a zsebkendőjét, majd tisztogatni kezdte a férfi arcát. Zero összerezzent, de tűrte.

-          Így nem kerülhetek a szemük elé. – Jude hümmögött, mire a másik ránézett. A férfi általában bőszen igyekezett elkerülni a szemkontaktust… félt, hogy Zero egyszerűen kiolvassa a tekintetéből, mit érez iránta.

-          Mi a terved? – Jude vállat vont.

-          Színész vagy, nem igaz? Mondhatjuk, hogy egy forgatásról jöttél, és nem volt időd lemosni a sminket. – Aztán elszégyellte magát. – Elnézést kérek a nevedben, és átteszem a megbeszélést. Nem lesz gond.

Mielőtt azonban elindulhatott volna, Zero elkapta a karját, egy pillanatra megszorította, majd elment mellette, egyenesen a hátsó ajtó felé tartva.

Arra még sosem volt panasz, hogy Zero nem elég feltűnő; most is, ahogy átnavigált az asztalok között a sötétkék öltönyében és az összevert képével, többen felé fordultak. Mire Jude is odaért, már megtörtént a bemutatkozás, s Zero éppen italt rendelt.

-          … és whiskyt, két jéggel. – Jude majdnem odakapta a fejét, de aztán moderálta magát. Elvégre semmi különös nincs abban, ha az ügyfele tudja, mit iszik és hogyan… - Elnézést a késésért.

-          Ugyan, szerintem te rosszabbul jártál – nézett rá töprengve Oscar, mire Zero vállat vont.

-          Kicsit jobban beleéltem magam abba a szerepbe, amit még meg sem kaptam. – Utána a megszeppent Matthew-hoz fordult. – A sztori zseniális, és megtiszteltetés lenne, ha eljátszhatnám Adamet. – A rendező és az író gyors pillantást váltott, aztán Oscar rákönyökölt az asztalra.

-          Az egyértelmű, hogy a szerepet mintha rád öntötték volna, külsőleg legalábbis. De meg kell értened, mekkora kockázatot vállalunk már azzal is, hogy fontolgatunk téged. Soha nem játszottál még szélesvásznú mozifilmben. Soha nem volt még néhány sornál hosszabb szöveged. Bármennyire is szimpatikus vagy, és bármennyire is nagyra tartom Jude-ot, előbb meg kell engem győznöd.

Jude oldalra pillantott, ahol Zero üldögélt továbbra is nyugodtan és fesztelenül. A férfi úgy vélte, a másik nincs tisztában azzal, mekkora jelentősége van ennek a szerepnek a karrierje szempontjából. Kiléphetne végre a reklámok skatulyájából, és bebizonyíthatná mindenkinek, mennyire tehetséges. Merengéséből Zero hangja riasztotta fel.

-          Szívesen teszek egy kísérletet, hogy meggyőzzem. Négyszemközt. – Azonnal minden tekintet Jude felé fordult, aki kipréselt magából egy halvány mosolyt.

-          A gyertyatartás nem szerepel a munkaköri leírásomban. – A férfiak nevettek, majd Oscar felállt, megveregette Zero vállát, és elsétáltak az elszeparált bokszok irányába.