A hosszúra nyúlt este miatt San és Seong Hwa úgy döntött, kihagyja a reggelit. Mikor ebédnél sem jelentek meg, Hongjoong felküldetett nekik két tálca ételt.
- Velem nem voltál ilyen kedves, mikor nem jelentem meg egy étkezésen! – háborgott Wooyoung.
- Mert te részeg voltál – emlékeztette Min-gi.
- Tehát megérdemeltem a szenvedést – bólogatott a srác.
- Ha a szenvedést nem is, jó kis lecke volt az – vélte Hongjoong. – Azóta egy étkezést sem hagytál ki, ha jól emlékszem. – Ekkor belépett az egyik konyhai alkalmazott. – Igen?
- Uram, megérkeztek a rendelt áruk… többszörös mennyiségben. Ki vannak fizetve. – Min-gi a poharába rejtette a mosolyát, mialatt Hongjoong egy bólintással elbocsátotta a férfit.
- Ez a Choi! – sóhajtott Hongjoong. – Átjön vacsorára, és még ki is fizeti!
- Jön vacsorára? – kapta fel a fejét Yunho. – Yeosang is?
- Természetesen. Miért? – Hongjoong gyanakodva húzta össze a szemöldökét. – Csináltatok valamit a szobájával?
- Semmi olyat, amit ne lehetne visszacsinálni – felelte Wooyoung. – Csak idő kérdése. – Belapátolták az utolsó néhány falatot, aztán már ott sem voltak. Hongjoong összenézett a társával, mire Min-gi csak vállat vont.
- Ismered őket.
- Kicsit túl jól.
- Tehát Jongho ma hozza a srácot? – Hongjoong bólintott, Min-gi fejében pedig helyére kattant néhány dolog. Somolyogva folytatta: - Tudtad, hogy azok ketten nem fognak előkerülni egyhamar a tegnap este után.
- Ne túlozz! – kérte Hongjoong, megforgatva a pohara alján maradt vörös folyadékot. – Honnan tudhattam volna, Johnny hogy fog viselkedni? Vagy Seong Hwa? – Sóhajtott. – Hiába lakik velünk már egy ideje, néha még mindig nem tudom, minek tekint minket.
Néhány órával később Min-gi bedörömbölt az egyik ajtón, és tájékoztatta a bent alvókat, hogy húsz percük van elkészülni a vacsorához, máskülönben Hongjoong fog értük jönni, és azt biztosan nem akarják.
Tizenhat perccel később San lesétált a képcsőn. Két perc múlva Seong Hwa is követte, aki valamiért nem akart ennyire nyilvánosan együtt mutatkozni vele. Így is mindenki tisztában lehetett vele, mit műveltek egész nap, de Seong Hwa nem akart új felületet biztosítani a csipkelődésnek. Yunho a nappali ajtajából integetett neki, így arrafelé fordult. A család úgy ült odabent, mintha egy regény oldalai elevenedtek volna meg; Min-gi a díszként funkcionáló kandallónak támaszkodva álldogált, előtte a fotelben Hongjoong, lába keresztben. Wooyoung teljes egészében elfoglalt egy kanapét, míg Yunho arrébb nem lökte a lábát, hogy leülhessen. San a szemben lévő kanapén ült, lábai enyhén szétnyitva. Seong Hwa visszafogta magát, és nem ült az ölébe.
- Hogy sikerült az akció? – érdeklődött Hongjoong, tudomást sem véve Yunho és Wooyoung sokatmondó vigyoráról.
- Meglepően – felelte San, közben büszkén nézett Seong Hwa-ra. – Johnnyval többé nem lesz problémánk.
- Nagyszerű! Ezt meg kell ünnepelnünk. – Végszóra megjelent két felszolgáló, tálcáikon italokkal. – Talán többször kellene terepen dolgoznotok együtt. – San felvonta a szemöldökét, amit Seong Hwa nagyon is jól értett; akkor vajon minden akciójuk szexszel végződne? Elterelte azonban a figyelmét a tálcán maradt további három pohár.
- Ma este összegyűlik a család – mondta Min-gi, aki még azelőtt elindult kifelé, hogy a csengő megszólalt volna.
- Elpakoltátok a játékszereiteket? – kérdezte Hongjoong.
- Igen.
- Rendet raktatok Yeosang szobájában?
- Tisztább, mint új korában.
- Helyes – biccentett Hongjoong -, új bérlője lesz ugyanis.
Seong Hwa úgy érezte, lelassult az idő. Tudta, hogy az érkező családtag csak Jongho és Yeosang lehet, így amikor beléptek, nem lepődött meg különösebben. Yeosang szélesen mosolygott, és még Jongho arca is visszafogott boldogságot tükrözött. Aztán félreálltak, utat engedve egy harmadik személynek… Seong Hwa érezte San döbbenetét, de jelenleg csak a saját bennrekedt lélegzetével volt elfoglalva.
- Min-ho! – lehelte, a srác pedig rámosolygott. Az öccse felnőtt, ő pedig lemaradt róla.
- Min-ho most már nagykorú – mondta Jongho -, így felajánlottuk neki a lehetőséget, hogy eldöntse, szeretne-e megismerkedni a bátyjával.
- És annak családjával – toldotta meg Yeosang. Seong Hwa nem tudta, mi zajlott le hármójuk között, de látta az öccse tekintetét, amit Yeosang-ra vetett. Hála és csodálat volt benne.
Seong Hwa hirtelen esetlennek érezte magát. Világéletükben csak távolról ügyelt az öccse sorsára, és sosem gondolta volna, hogy egyszer majd egymással szemben állhatnak, és tisztázhatják a múltat. De azok után, amiket tett, vajon volt joga Min-ho megbocsátását… netán szeretetét kérni?
Egyszer csak azt vette észre, hogy a nála már csak alig valamivel alacsonyabb Min-ho, a gyönyörű fiatalember odaállt elé, megfogta a kezét, és rámosolygott.
- Hyeong! Már nagyon vártam, hogy végre találkozzunk! – A régi Seong Hwa bizonyára értetlenkedve visszakérdezett volna, hogy mégis miért, az új azonban elszoruló szívvel bólintott.
- Jó helyre kerültél, és nem akartalak felkavarni.
- Nem a magyarázkodást akarom hallani, hanem hogy mi minden történt veled! – Mikor a tekintete arrébb rebbent, az arca még inkább ragyogni kezdett. – P’San! – Meghajolt a férfi felé, aki felállt a kanapéról, hogy fogadja az üdvözlést. Mialatt azok hárman csevegni kezdtek, Hongjoong odalépett Jongho és Yeosang mellé.
- Úgy tűnik, alig várta, hogy itt lehessen.
- Yeosang mindig tudja, mit kell mondani, hogy bárki kövesse őt – felelte Jongho. – Biztos nem gond, hogy ide hoztuk?
- Itt van a bátyja, neki is itt a helye. – Jongho bólintott. – Vagy talán megkedvelted? – mosolygott rá Hongjoong. – Choi, egyre lágyabb a szíved!
- A szívem már nem az enyém – közölte a legnagyobb természetességgel, mire Yeosang felsóhajtott.
- Nem fogom józanon kibírni, ha továbbra is ilyesmiket mondasz.
- Koccintsunk! – indítványozta Min-gi, így az utolsó három pohár is kiosztásra került. Seong Hwa torka összeszorult, ahogy végignézett a társaságon… a családján. Mielőtt meggondolhatta volna magát, feltartotta a poharát, és egyesével a szemükbe nézett.
- Köszönöm nektek – kezdte -. - Köszönöm, hogy visszaadtátok az öcsémet, és megtanítottatok rá, mint jelent, ha valakinek családja van. Olyanok, akikre támaszkodhat. – A többiek is felemelték a poharaikat.
- A jövőre! – mondta Hongjoong, és persze mindannyian követték.
- A jövőre!
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése