Wish 2. rész

 

Megérkezett a második fejezet!

Nem vette észre, Aou végül mikor bújt be mellé, de amikor Boom reggel kinyomta az ébresztőt, még megérdemelten szuszogott. Ahogy végignézett rajta, újra elöntötte a testét a vágy, aminek ezúttal nem állt ellen.

-        Mff… Boom… - Aou még ki sem nyitotta a szemét, máris mosolygott, és beletúrt Boom hajába. A srác dolgozott még rajta egy keveset, aztán felcsúszott a mellkasán, és megcsókolta. – Micsoda ébresztő…

-        Folytathatom?

-        Naná. – Aminek egy gyors, de annál kielégítőbb lovaglás lett a vége. – Te kis ravasz. – Aou a másik nyakát csókolgatta, mialatt egymásba gabalyodva feküdtek. – Még az sem érdekel, ha elkésel?

-        Legalább ennyi előnye legyen a saját vállalkozásnak. – Boom hátra söpörte kedvese haját, és végigsimított az arcán. – Meg aztán arra gondoltam, olyan sokáig dolgoztál tegnap este, megérdemelsz egy kis kényeztetést.

-        Túl jó vagy hozzám. – Boom erre csak nevetett. – De tényleg. – Aou tekintetébe komolyság költözött. – Nem voltam a legjobb ember, mikor megismertél, de adtál nekem egy esélyt, és ezért örökké hálás leszek.

Boom nem tudott mit kezdeni Aou ezen oldalával. Mindig éreztette vele, hogy szereti és rajong érte, de amikor ilyen komolyan beszélt, azzal nagyon zavarba tudta hozni. Épp az öltönyét öltötte magára a gardróbban, amikor a másik megjelent az ajtóban.

-        Hú! – A srác éhes tekintettel mérte végig, aztán megnyalta az ajkát. – Ebben mész? – aztán félhangosan folytatta: - Vajon rávehetlek, hogy öltözz át? – Boom megnézte magát a tükörben; egy vajszínű nadrágot viselt a hozzá való öltönnyel, alatta pedig egy fehér inget, félig még kigombolva. A haja a szemébe hullt.

-        Ügyféllel találkozom.

-        Épp ezért. Le se tudják majd venni rólad a szemüket.

-        Még te beszélsz? – Boom a keret nélküli szemüvegre célzott, amit Aou épp viselt. – Akárhányszor meglátom rajtad, azonnal feláll a farkam.

-        Akkor már tudom is, mit fogok viselni ma este az ágyban.

-        Hallgass, nem érek rá egy erekcióra! – Boom játékosan a vállára csapott, mikor elhaladt mellette. – Ma itthonról dolgozol?

-        Pondnál leszünk.

-        Puwin mikor érkezik haza?

-        Holnap.

-        Akkor ma talán tud majd koncentrálni.

-        Én is ebben bízom. – Gyors csókot váltottak, aztán Boom elhajtott. Ekkor még nem sejtette, hogy lőttek az aznap esti kellemes terveiknek.

Boom az irodájában ült kényelmesen hátra dőlve, egyik lába a másikon átvetve, amikor az asszisztense beóvakodott. Mivel a férfi épp telefonált, a nő odacsúsztatott elé egy cetlit a következő szöveggel:

A rendőrség van itt.

-        Cherry, közbejött valami fontos, visszahívhatlak később? Egy angyal vagy. Akkor nemsokára! – Boom kinyomta a telefont. – Miért van itt a rendőrség? Nem jelentettünk lopást, ugye?

-        Nem, mi nem jelentettünk semmit. De talán a másik ékszerüzlet felől akarnak érdeklődni.

-        Igazad lehet. – Boom biccentett felé. – Küldd fel őket, kérlek! És közben kérdezd meg tőlük, mit innának.

A két rendőr hivatalos egyenruhát viselt, és miután megmutatták a jelvényeiket, Boom hellyel kínálta őket. Nem kerülte el a figyelmét, hogy mindent felmértek a helyiségben, őt magát is beleértve.

-        Miben segíthetek Önöknek?

-        Ha jól tudjuk, személyes kapcsolatban áll Thanaboon Kiatniran úrral. – Boom szeme egy pillanatra elkerekedett.

-        Igen, társak vagyunk. De ha őt keresik…

-        Magával szerettünk volna beszélni arról, mit tud Thanaboon cégéről – vágott a szavába a rendőr.

-        A portfóliójuk megtalálható az interneten. – Mivel a két férfi ellenszenvesen és felsőbbrendűen viselkedett, így Boom eldöntötte, hogy nem fogja könnyen adni magát. – Bizonyára örömmel segítenek majd a rendőrségnek is, bármilyen problémájuk is legyen. – Az egyik férfi előre dőlt – a mozdulat fenyegető akart lenni, de Boom túl sok hozzá hasonlóval találkozott már ahhoz, hogy komolyan vegye.

-        Talán azért nem hajlandó együttműködni velünk, mert pontosan tudja, miben utaznak?

-        Meg tudják védeni saját magukat, de kétlem, hogy amióta a cég működik, bármi szabálytalanságot elkövettek volna. – Mielőtt folytathatták volna, az iroda ajtaja kivágódott, és besietett rajta egy alacsony, vékony nő. Boom asszisztense a nyomában loholt.

-        Uram, nem tudtam megállítani!

-        Maguk mit keresnek itt? – Az idegen nő a két rendőrre nézett, akik nyomban felálltak, és félig-meddig meghajoltak felé. – Egyértelműen megmondtam, hogy ne zaklassák az urat, nem? – Félreállt, a férfiak pedig felismerték az egyértelmű jelet, és anélkül távoztak, hogy Boomra néztek volna. A nő kezet nyújtott. – Ne haragudjon, a beosztottjaim néha átlépik a határt. Sun Moon felügyelő vagyok, én nyomozok az eltűnt kövek ügyében.

-        Az én esetem lassan fél éve történt.

-        Igen, de az elkövetők ugyanazok, így egyként kezeljük őket.

-        A… beosztottjai Thahaboon úrról kérdeztek. – A felügyelő elfordult, de Boom így is elkapta a fintorát.

-        Amikor nagy értékű tárgyak tűnnek el, az a bevett protokoll, hogy a családot is ellenőrizzük. – A nő rámosolygott. – Többé nem fogunk magára törni bejelentés nélkül, de kérem, készüljön fel arra, hogy esetleg keresni fogjuk.

-        Örömmel segítek, amiben tudok.

Hazaérve kedvesét a konyhában találta; Aou épp a mosogatógépből pakolt ki feltűrt ingujjban, és abban a bizonyos szemüvegben. Nem kellett sok hozzá, hogy mindketten lángra lobbanjanak, Boom pedig nemsokára a konyhaszigetnek támaszkodva zihált, miközben Aou belé hatolt. Mindkét kezére szüksége volt, hogy ne csússzon rá teljesen a pultra, így a saját farkát nem tudta kezelésbe venni. Aou jobb kezével előre nyúlt és simogatni kezdte, bal kezével pedig oldalra fordította Boom fejét egy szenvedélyes csókra.

Nem fordult elő túl gyakran, hogy a hálószobán kívül máshol is egymásnak essenek, viszont Boom az utóbbi néhány napban különös vágyakozást érzett magában; Aou valószínűleg három napos borostát is növeszthetett volna, a teste akkor is reagált volna rá.

Miután sikerült kilihegniük magukat, Aou meztelenül fogott néhány papírtörlőt meg a fertőtlenítő szert, és letörölgette a pultot. Aztán magára húzta a nadrágját, és ölbe kapta kedvesét.

-        Így nem fogunk feljutni az emeletre – jósolta Boom, de azért átkarolta a másik nyakát.

-        Akkor csak a nappaliig megyünk. – Letette a kanapéra, majd mellé térdelt. A szemüveg már nem volt rajta, a haja is csapzott lett a testedzéstől, tekintete pedig tele volt szerelemmel. Boom a tenyerébe vette az arcát, Aou pedig hozzá dörgölőzött.

-        Járt ma nálunk a rendőrség.

-        Újabb betörés történt?

-        Nem, azt a néhány nappal ezelőtti esetet vizsgálják.

-        És neked mi közöd hozzá?

-        Gondolom, mivel velem is hasonló történt, össze akarják kötni az ügyeket. – Boom arról nem akart beszámolni, hogy a rendőrség a kedvese iránt is érdeklődést mutatott. – Nem tudom, mire számítanak ennyi idő után, de ha tudnék, segítenék.

-        Hát persze. – Aou puszit nyomott a homlokára. – Elmosogatok, aztán nézhetünk valami filmet. Kinyissak egy üveg bort?

-        Milyen remek ötlet. – Boom felesüppedt a kanapé párnái közé, és nem is foglalkozott többet a dologgal.

A következő napok a megszokott mederben folytak. Boom egy aukció előkészítésén fáradozott, és természetesen gondolnia kellett a heti esedékes vacsorapartira is. Tudta, hogy Mark és Junior elutazott egy kis időre – a képek tanúsága szerint nagyon jól érezték magukat -,

 

de valamikor aznap kellett visszatérniük, így Boom már majdnem írt neki, mikor barátja megelőzte. Két képet küldött, amit Boom először nem tudott értelmezni, aztán viszont hatalmasra kerekedett a szeme.

További munkáról természetesen szó sem lehetett; Boom mindent a kissé hökkent asszisztensére bízott, aztán elrohant bevásárolni, megállt egy virágosnál, majd valamivel négy óra után haza is ért. Aou szerencsére házon kívül volt, így volt elég ideje arra, hogy mindent tökéletesen előkészítsen.

Boom néha kissé extravagáns ízlését ismerve a társaság nem lepődött meg a vacsoraasztalra helyezett hatalmas csokron, sem pedig az itt-ott elszórt virágszirmokon. Mark és Junior érkezett utolsóként, összekulcsolt kezük láttán Boom majdnem felsikkantott, de türtőztette magát. Miután úgy tűnt, mindenki megkapta a maga italát, letelepedtek a nappaliban, de a két fiatalember továbbra is állva maradt. Boom úgy megszorította a mellette ülő Aou combját, hogy az felszisszent.

-        Szeretnénk elmondani nektek valamit – kezdte Jun, mire abbamaradt a csevegés.

-        Terhes vagy! – tippelt Perth.

-        Lesz egy kiskutyátok! – toldotta meg Santa lelkendezve.

-        Most nem arról van szó, ti mit akartok – vigyorgott Joong, mire kapott egy ütést a vállára.

-        Csendet! – Boom hangja ostorként csattant, ami annyira szokatlan volt tőle, hogy a társaság nyomban visszavett az arcából. – Folytassátok, kérlek! – Mark és Junior egymásra nézett, majd előbbi mély levegőt vett, és kibökte:

-        Eljegyeztük egymást!

-        Te jó ég! – Boom visszafojtott energiája végre kitörhetett; tapsolva ugrott talpra, és hevesen megölelte Markot. – Annyira örülök nektek! – suttogva folytatta: - Alig akartam hinni a szememnek, mikor megláttam a képet, amit küldtél! – Az egyébként is gyönyörű arcú Mark elpirulva olyan volt, mint egy bálvány, amit az emberek imádhattak ugyan, de meg nem érinthették. – Gratulálok! – fordult Jun felé, aki elégedetten mosolygott. – Megütötted a főnyereményt, ugye tudod?

-        Tudom.

-        Haver, ez tényleg igaz? – A társaság többi tagja még csak akkor tért magához, de ők is nyomban felálltak, hogy gratuláljanak a párosnak. Perth szokatlanul komolyan ölelte magához a bátyját, közben súgott valamit a fülébe.

-        Te tudtad, nem igaz? – Aou átkarolta Boom derekát, és a füléhez hajolt. – Én meg már azt hittem, elfelejtettem valami nevezetes dátumot.

-        Azt nem mernéd megtenni.