Wish 1. rész

 

Ki hitte volna, megihletett a Jasp.er új videója. 

Wish

Kellemes olvasást!

-        Tegnap éjszaka ismét elloptak egy szinte felbecsülhetetlen értékű drágakövet az egyik híres ékszerkereskedő üzletéből. Meg nem erősített információk szerint a lopást az az egyre nagyobb hírnévnek örvendő, több tagból álló banda követte el, akik az utóbbi években más, szintén értékes műkincsek eltulajdonításáért is felelősek.

-        Ez borzasztó – sóhajtott fel az anyósülésen ülő Boom. Néhány perccel korábban még a haját igazgatta a tükörben, most azonban némileg magába roskadt. – Valószínűleg ismerem is azt a kereskedőt.

-        Bizonyára biztosítva voltak – vigasztalta párja, a kormányt magabiztosan kezelő Aou. – Különben sem kell őt sajnálni. Ha jól sejtem, kire utalsz, a fickó nem éppen a szíved csücske.

-        Persze, de ez akkor is veszteség. Én már csak tudom. – Aou megszorította kedvese kezét, Boom pedig rámosolygott.

-        Nem felejted el a ma estét, ugye?

-        Hogy is felejthetném el, hogy megint tele lesz a ház? – sóhajtott Boom kissé drámaian, de szeretettel. – Öt előtt végzek, és azonnal indulok haza.

-        A srácok már alig várják a vacsorát.

-        Ki hitte volna. Legalább egy nő elkélne ebbe a társaságba. – Boom felnevetett a kedvese arcára kiülő döbbenetet látva.

-        Ilyet ki ne ejts a szádon még egyszer! Akkor se cserélnélek le, ha egy tojást se tudnál feltörni. – Somolyogva folytatta: - De micsoda mázli, hogy éppenséggel szeretsz főzni…

-        Igen, de azért Mark nélkül nemigen vállalnám be a társaság etetését, ráadásul heti egyszer.

-        Nekünk van a legnagyobb házunk, a többieknél nem férnénk el – érvelt Aou.

-        Tudom, tudom. – Boom nem tette hozzá, hogy különben is sokkal jobban szeretett sürögni-forogni, mint arra várni, hogy kiszolgálják. Mikor Aou megállt a járda mellett, kicsatolta a biztonsági övet. – Neked milyen napod lesz ma?

-        Van egy fontos megbeszélésem, de időben otthon leszek. – Aou odahajolt hozzá, a tarkójára simította a tenyerét, és halványan elmosolyodott, mielőtt megcsókolta. Boom egész teste belebizsergett az érzésbe; ez a fajta csók azt jelentette, hogy kedvese nagyon jó hangulatban van, így este talán folytatás is várható. – Vigyázz magadra!

-        Mint mindig!

Boom fejéből a napi teendők elég hamar kiverték a buja gondolatokat. Miután magas alakja megjelent az üzletben, az asszisztense azonnal letámadta, és onnantól kezdve nem volt megállás. Boom nem véletlenül komorodott el a reggeli híreket hallgatva; nem is olyan régen az ő üzletéből is elloptak egy kincset, de úgy tűnt, ők nagyon is jól jöttek ki a dologból, mert azóta az üzlet csak úgy virágzott. Igencsak igyekeznie kellett hát, hogy el tudjon szabadulni, amikor eltervezte, de valaki így is megelőzte.

-        Remélem nem baj, hogy beengedtem magam!

-        Felőlem akár ide is költözhetsz, de Jun nem biztos, hogy díjazná. – Boom ledobálta a dolgait a hálóban, aztán visszasietett a konyhába, és megölelte legjobb barátját. – Hogy a fenébe tudsz ilyen istenien kinézni este hatkor? – Mark szerényen elnevette magát, és folytatta a zöldségek megmosását. Még a mosogató fölé hajolva is olyan kecses volt, mint egy modell – mert hát az is volt. Haja barnás-vörösesen csillogott a lámpa fényében, rózsaszín pulóverének ujját feltűrte a főzéshez. – Kösz, hogy hamarabb jöttél, egyedül biztos nem lennék kész.

-        Nem is fogod egyedül csinálni! – mondta Mark, aztán kiegyenesedett, és elkiáltotta magát: - Hé, fiúk, megjött Boom! – Alig fejezte be a mondatot, már nyílt is a dolgozó ajtaja, és kiözönlött rajta Aou és három munkatársa.

-        Édes! – Aou csókot nyomott a szája sarkába.

-        Itt van neked négy pár plusz kéz – bökött rájuk Mark. – Csak adj nekik valami kevésbé bonyolultat.

-        Hé, én készítettem már rizst is! – méltatlankodott a csapat legfiatalabb tagja, Santa, mire persze a másik három srác nevetésben tört ki. Joong meglapogatta a fejét.

-        Nagyon ügyes vagy, de jobb, ha ezt most a profikra hagyod. – Boom letett eléjük egy rakás zöldséget. – Jaj, komolyan? Ennyire bízol bennünk?

-        Ne a szád járjon, hanem a kezed – mondta Aou, és maga is felkapott egy kést.

-        A többiek? – érdeklődött Boom.

-        Nekünk még volt egy kis munkánk, így ők később jönnek – felelte Aou.

-        Phuwin elutazott, így ő sajnos nem tud jönni – számolt be Pond, és Boom így már értette, miért volt olyan hallgatag a srác.

-        Dunk pedig dolgozik – toldotta meg Joong. Így tehát már csak két emberre vártak, akik a következő percekben be is toppantak.

-        Már most finom illatok vannak! – mosolygott Perth, ami szólhatott a készülő ételnek, vagy Santának is, akit a srác meg is puszilt.

-        És a látvány sem utolsó – vigyorgott Junior, akit Mark egy késsel tartott távol magától.

-        Aki nem veszi ki a részét, nem kap vacsorát.

-        Micsoda kis zsarnok – suttogta Santa vihogva.

-        És még a felét se láttad – suttogta vissza Jun. Boom és Mark háttal dolgozott a mosogatónál, de erre lopva összemosolyogtak.

Boom sosem gondolta volna, hogy ennyire szeretni fogja ezeket az összejöveteleket, mégis imádta, ahogy a srácok még több élettel töltötték meg a házukat. Aou, Joong, Santa és Pond néhány éve kezdett saját vállalkozásba, és ennek köszönhették csodás otthonukat is. Ők négyen nagyon sokat dolgoztak, mindent megtettek az ügyfelekért, akik szinte egymásnak adták a kilincset. Boom örült, hogy legalább ilyenkor képesek voltak elengedni magukat, és félretenni a munkát.

Vacsora után áttelepedtek a nappaliba, majd a négyes fogat hamarosan bezárkózott a dolgozószobába.

-        Van még egy ügyfelünk mára – mondta Aou bocsánatkérőn, és puszit nyomott Boom hajára.

-        Persze, menjetek csak. – Miután csukódott az ajtó, töltött magának még egy pohár bort. Junior a kanapén ült, egyik karját kinyújtotta, és átkarolta vele a nekidőlő Markot. A beszélgetés semmiségekről folyt egy jó negyedórát, aztán Mark homlokráncolva elővette rezgő telefonját.

-        A menedzserem az – mondta a másik háromnak, és ráncba szaladt a homloka. – Sosem szokott ilyenkor hívni.

-        Akkor jobb lesz, ha felveszed – javasolta Jun, a másik pedig bólintott, és kisétált a teraszra.

-        Kicsit gondterheltnek tűnsz – mondta Boom Perthnek. A srác hátradőlt egy másik fotelben, és a kezében dajkálta félig teli poharát. Most felnézett rájuk.

-        Á, csak a szokásos.

-        Vagyis a pénz – tapintott rá Boom. – Még mindig feszültséget okoz köztetek?

-        Nos, nem könnyű elfogadnom, hogy Santa többet keres nálam, pedig nekem kellene gondoskodnom róla. – Jun felhorkant.

-        Ne törődj a konvenciókkal. – Kifelé biccentett. – Mark is többet keres nálam, mégse dőlök emiatt a kardomba.

-        De te sikeres építész vagy.

-        Te meg egyre jobban befutsz rendezőként! – vágott vissza Junior. Ahogy egy idősebb féltestvérhez illik, mindig támogatta és bíztatta az öccsét álmai megvalósításában, de mióta Santa és a másik három srác cége egyre jobban ment, azóta Perth mintha tripla erőfeszítéseket tett volna, hogy utolérje kedvesét. Mark közben visszatért, és az arckifejezésére mindhárman felfigyeltek.

-        Mi történt? – kérdezte Junior nyomban.

-        A menedzserem most mondta el, hogy ellopták azt az ékszert, amit én promotálok.

-        Szó volt erről a reggeli hírekben – mondta Boom. – A menedzsered biztos még csak most kapott engedélyt arra, hogy bárkinek bármit is mondjon.

-        És mi lesz így a munkáddal? – érdeklődött Perth.

-        Az rendben lesz, mert a képek már elkészültek.  – Mark felsóhajtott. – Csak hát hogyan is lehetne árulni egy olyan ékszert, ami már nincs is a tulajdonukban?

Barátaik egy-két órán belül elkezdtek elszállingózni, elvégre másnap mindenkinek dolgoznia kellett.

-        Egyszer összejöhetnénk nálunk is! – indítványozta Santa.

-        Persze, és hol férnénk el? – kérdezte Joong.

-        A kert nagyon szép lett – újságolta a fiatal srác, nem véve tudomást Perth keserű sóhajáról. – Még ha bent nem is, ott tuti elférnénk. Persze nem olyan nagy, mint ez a ház – tette hozzá álmodozva.

-        Megértelek, szívesen hédereztem itt én magam is – vigyorgott Joong arra az egy hétre utalva, amikor a kedvese kitette a szűrét.

-        Azért ha lehet, ez még egyszer ne forduljon elő – kérte Aou.

-        Nem fog, nem fog. – Miután mindenkit sikerült kitessékelniük, Aou megfordította a másik srácot, és a lépcső felé irányította.

-        Majd én elpakolok, menj, vegyél egy fürdőt!

-        És te nem akarsz csatlakozni? – érdeklődött Boom hátra hajolva. Aou csókot nyomott a nyakába, kezével az inge alatt kezdett kalandozni.

-        Nemsokára ott leszek.

De Aou nem érkezett meg, amikor Boom a forró vízben ült, és akkor sem, amikor az ágyban olvasgatott még egy fél órát. Mikor lesétált a lépcsőn, sötétséget látott a konyhában, az étkezőben és a nappaliban, a dolgozószoba ajtaja alatt viszont fény szűrődött ki. Mélyet sóhajtott, majd visszament aludni.