Nagyon nehéz elkezdenem ezt az értékelést. Nem azért, mert nem találtam jót ebben a szériában, hanem azért, mert hozzám nőttek a srácok, nehéz őket elengednem, és a végével egyáltalán nem értettem egyet.
Killer and Healer
Vigyázat, spoiler!
Papír zsebkendő nagy mennyiségben ajánlott.
Nem is tudom, anno miért kezdtem nézni ezt a sorozatot - arra emlékszem, hogy a borító egyáltalán nem vonzott, de éppen unatkoztam, és úgy voltam vele, ezzel a 37 résszel jó sokáig elleszek. Ez így is lett, hiszen hiába ért véget a sorozat hivatalosan márciusban, mi csak nemrég kaptuk meg az utolsó részek magyar fordítását. A fordításnál maradva, végig nagyon igényes volt, szerettem olvasni, ha mondhatok ilyet.
A történet nem tűnt túl bonyolultnak az elején. Adott nekünk egy város, Jingcheng, ahol az élet folyik a szokásos mederben. Főhősünk, Jiang YueLou a rendőrség egyik kapitánya, minden gonosztevő retteg tőle, ahol felbukkan, ott kő kövön nem marad, már csak azért sem, mert elég heves vérmérsékletű.
Amit imádtam ebben a sorozatban, hogy YueLou FOLYTON hozzáért a másikhoz. Legelső találkozásuknál is jól megragadta az állát, és elég sokáig nem engedte el, valamint a továbbiakban is kereste az alkalmat a testi kontaktusra.
Sajnos azonban ez az egy éjszakai kimaradás is elég volt, hogy a doki élete felforduljon. Van ugyanis egy húga, aki várta őt a ház előtt ücsörögve, de mire Yuzhi hazaér a rendőrségről, már nem találja otthon. Napokig keresi, plakátokat ragasztgat, mígnem fülest kap, hogy esetleg egy másik városba vitték, hogy eladják valakinek. Yuzhi tehát felkerekedik, kutatja a kislányt a másik városban, s így sodródik össze ismét YueLou-val, mivel a fickó és társai szintén ott vannak, hogy egy ópiumkereskedő után nyomozzanak. Mikor YueLou megsérül, és üldözni kezdik, beveszi magát egy nő lakásába, itt lép be a képbe egy másik fontosabb szereplő.
Kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy Chu Ran odáig van a rendőrért, de semmi esélye sem volt. Mit ad Isten, Chu Ran kihez szalad segítséget kérni, hogy gyógyítsa meg YueLou-t?
Eltaláltátok, visszatér a doki, és szegényre megint fegyvert fognak. Segít YueLou-nak, hogy felgyógyuljon, a rendőr pedig megígéri, hogy megtalálja a húgát.
Hamarosan kiderül, hogy a nagy halnak hitt kereskedő, Lu Ka Si (vagyis Lukas) akit keresnek, rendszeres vendég abban a kávézóban, ahol Chu Ran is dolgozik. A lány nem tudja elhinni a nagypapának tűnő fickóról, hogy gonosz lenne, de ez igaznak bizonyul, főleg, hogy még Yuzhi is majdnem áldozatul esik. És még csak az elején járunk! Bevallom azt hittem, az öreg tovább fogja bírni, de nem ő volt a főgonosz, csupán arra kellett, hogy utána kutatva összehozza a három főszereplőt.
YueLou nem találta ugyan meg a kislányt, de rájönnek, hogy egymás mellett laknak, így ő meg a doki összefog, hogy felgöngyölítsék az ópiumügyet, ami most már lánykereskedelemmel is bővült.
Az első 20-25 résznek mesteri volt a felépítése. Rengeteg krimit olvasok, sok nyomozós sorozatot néztem anno, így nagyon szeretem, ha feszes a cselekmény, de a karakterek is megkapják a saját szálaikat, a hátterüket, tehát nem csak egy agyatlan rohangálást kapok random gonosztevők után, hanem látszik, hogy ebbe komoly munka lett fektetve.
Az a három gonosztevő, akik akár főnökök is lehettek volna, igazából végig csak bábuk voltak valaki kezében. Lukas után mindenki - köztük én is - azt hitte, a Jingcheng városában működő ópiumcsempészetet nem más vezeti, mint egy üzletember, Zhao Jing Ming. Totál el tudtam volna fogadni ezt, mivel a fickó nagyon ellenszenves volt, és nyitott egy üzletet is az egyik részben - a szappanok csomagolásában akarja kicsempészni az ópiumot?
Hőseink mindent megtesznek, hogy nyíltan lebuktassák a fickót, közben azonban egy újabb ellenfél nehezíti a nyomozást, és rá már tényleg azt tudtam mondani, hogy nagypályás.
Jiang Sheng Nan azért érkezett a városba, azért bérelték fel, hogy ölje meg YueLou-t, bármibe is kerül. Rettentően utáltam a nőt, főleg azért, mert több, YueLou-hoz közel álló ember életét is elvette.
Jiang Sheng Nan ott volt, amikor YueLou saját magát tette meg bűnbaknak, de csak azért, hogy valakit kiugrasszanak a bokorból. A nő tudott erről, a főkapitánynak pedig az volt a dolga, hogy figyelje a közönség reakcióit - aki nem lepődik meg, az lesz a bűnös.
Elkapták a nőt, amit viszont senki sem tudott - oké, mi, nézők valószínűleg igen -, hogy nem véletlenül lett pont Sheng Nan felbérelve erre a munkára. Ő volt ugyanis YueLou anyja, aki elhagyta a srácot kiskorában.
Szegény YueLou már így is a padlón volt, de rúgtak bele még egyet. Nem bocsátott meg a nőnek, amíg az élt, utána viszont nagyon sokat sírt miatta. Ha nem lett volna mellette Yuzhi, valószínűleg nem kezeli ezt ilyen "higgadtan".
Mint említettem korábban, YueLou-nak dühkezelési problémái vannak, amit egyedül Yuzhi ismer fel, a nyugati orvoslásnak köszönhetően tudja, hogy depresszióval van dolga. Éppen ezért szinte rögtön elkezdi a "kezelést", bármit is jelentsen ez igazából. Mindig vigyorogtam, mikor ez került szóba, mert YueLou azért elég kétértelműen tudott hivatkozni a kis kezeléseikre. :D
Az a vigyor! :D
Persze Yuzhi is bajba került nem egyszer amiatt, hogy közel áll a másikhoz - ópiumot rejtettek el nála, hogy bevigyék kihallgatni, fogva tartották, összeverték, többször majdnem megölték.
YueLou itt szerintem bárkinek nekiment volna.
Az egyik legérzelmesebb rész volt még a sorozat elején, amikor a doki belebetegedett a húga keresésébe, és YueLou volt az, aki ápolta és mellette maradt.
Ahogy a sorozat folyamán néztek egymásra, azt gyönyörűnek találtam. Megvolt köztük a kapocs nem csak lelki, de testi értelemben is. Nem kellett ehhez csók, elég volt, ahogy egymáshoz értek, ahogy YueLou megnyílt neki érzelmileg, mesélt az anyjáról, a múltjáról, és ahogy folyton megérintette a másikat, mintha horgonyra lenne szüksége.
Visszatérve a fő szálra, az eddig felsorakoztatott "gonosz" karakterek tehát csak bábuk voltak egy sokkal nagyobb, bonyolultabb játszmában. A 25-27. rész után, mikor megtudtuk, ki áll az egész mögött, számomra kicsit leült a sorozat. Úgy értem addig kaptunk nagyon sok akciót, lövöldözést, nyomozást, üldözést, utána viszont áttértünk a taktikára, az elmejátékra, mivel máshogy nem tudták volna felvenni a versenyt azzal, aki az egész mögött állt.
Ő pedig Zhan Jun Bai. Bevallom, kicsit fájt, mikor rájöttem, hogy mindaz, ami addig történt, az ő hibája. Köztiszteletben álló ember, magas beosztásban, segít, ahol tud, és hőseinknek is jó barátja. Ő volt az, aki felajánlotta a dokinak, hogy megkeresi a húgát, ami sikerült is - sajnos azonban rajtaütöttek a kocsin, és a kislány meghalt.
Ebben is rejlett ennek a sorozatnak a zsenialitása. Nagyon sokáig én sem gondoltam, hogy Jun Bai az egyik legnagyobb gonosztevő, akivel eddig találkoztam. Régen fegyverrel is harcolt, manapság viszont már csak taktikázik, felépítette a rendszerét, és egyszerűen hihetetlennek találtam, hogy senki sem gyanakodott rá.
Feláldozta a doki húgát, elérte, hogy YueLou anyja rátámadjon a fiára, és a háttérből, érdeklődve figyelte anya és fia utolsó perceit. Szerintem jó kísérletnek tartotta arra nézve, YueLou vajon mikor roppan össze. De amiért teljes mértékben mérges vagyok rá, az az, hogy elvette YueLou mellől két legjobb emberét, akik Sheng Nan támadásának estek áldozatul.
Sun Yong Ren (a dundi) halálakor zokogtam, komolyan mondom. Az volt az első halál, amit nem tudtam megbocsátani a sorozatnak, azt meg, amikor Song Rong is meghalt, nem tudtam felfogni. Yong Ren halála YueLou-t is teljesen összetörte, és az még csak a kezdet volt.
Meghalt két társa.
Meghalt az anyja.
Azt hitte, miatta halt meg a doki húga.
Meghalt a nevelőapja, a főnöke, a főkapitány, Bai Jin Bo, miután átállt Jun Bai oldalára.
És meghalt... de erről majd később.
Yong Ren, aztán Song Rong halála után abban sem voltam biztos, folytatni akarom-e egyáltalán a sorozatot. Akciót keveset kaptunk, ehelyett YueLou elkezdett taktikázni. Lecsukatta, majd bolondok házába juttatta magát, azt játszva, hogy a rendőrség ellensége lett, hátha akkor Jun Bai - akiről akkor még nem tudta, kicsoda felkeresi, és beveszi a bandába. Eközben szegény Yuzhi és Chu Ran odakintről nézték, hogy mi a fenét csinál, mert persze őket sem avatta be. Aztán, mielőtt YueLou találkozhatott volna a főnökkel, azt a feladatot kapta, hogy ölje meg a dokit.
Mindenki azt hitte, Yuzhi halott, YueLou végre megtudta, ki a nagyfőnök, de a lelkét nyomta a doki halála.
Olyan sorozat volt ez, ahol elég sokan eljátszották a halálukat.
Yuzhi persze nem halt meg - mikor magához tért a kórházban, rögtön tudta, hogy YueLou direkt oda célzott, ahová; lelőtte ugyan, mégis megmentette az életét.
Később, mikor már nem tudtak elbújni Jun Bai elől, YueLou is eljátszotta a halálát. Ezúttal a doki kapta azt a feladatot, hogy lője le, mégpedig a húga életéért cserébe. Ez is egy komoly WTF pillanat volt számomra - ugyanis Jun Bai nem ölette meg anno a kislányt, hanem elrejtve tartotta, most pedig kijátszotta, hogy végül Yuzhi is elhagyja YueLou-t. Azzal azonban nem számolt, hogy a doki inkább vállalja a halált, de nem öli meg a másikat. Gyönyörű jelenet volt! Hiszen konkrétan Yuzhi maradt az egyetlen, aki nem árulta el a férfit, akit Jun Bai nem tudott ellene fordítani.
Ezt is nagyon-nagyon szerettem és értékeltem; bármi történt is, a doki a kezdettől a végéig lojális maradt a másikhoz, és YueLou-nak erre volt a legnagyobb szüksége.
Szóval egész egyszerűen inkább YueLou ölte meg magát. Jobban mondva hagyta, hogy lelőjék, aztán a vízbe ugrott. Persze a testét nem találták meg, de Yuzhi így is összeomlott. És Chu Ran még őt hibáztatta! Hát könyörgöm, nem látta, milyen kapcsolat volt a két férfi között? Szó szerint éltek-haltak egymásért, nem érdemes bűnbakot keresni. YueLou tudta, hogy Jun Bai előtt lelepleződött, de legalább annyit elrendezett, hogy a dokit hagyják békén.
Ezt persze még annyira sem hittem el, mint mikor a doki halt meg. Yuzhi és Chu Ran viszont bevette a mesét, és rájöttek arra is, hogy YueLou főnöke, Bai Jin Bo árulta el a doki hollétét Jun Bainak. YueLou tehát hiába szerzett tudomást arról, hogy a hatalmat szilveszterkor akarják átvenni a város fölött, és Chu Ran hiába keresi fel ezzel a rendőrkapitányt, az már Jun Bai oldalára állt. A doki és Chu Ran így drasztikus lépésre szánják el magukat; Chu Ran hozzámegy feleségül Jun Baihoz.
Chu Ran ezt nagy önfeláldozásnak szánta valószínűleg, meg hogy így ő lesz a hős, aki megmenti YueLou tervét, viszont egyikük sem sejti, hogy néhány nap lábadozás után YueLou visszatér a városba, egyenesen Yuzhi karjaiba.
Tarkósimogatás, kérem, tarkósimogatás!
YueLou nem akarja elhinni, hogy pótapja, mentora és főnöke elárulta őket, így felkeresi a férfit, és sajnos nem azt a reakciót kapja, amire számított. Hihetetlennek tartottam, hogy Jun Bai mindent elvett a férfitól! Elérte, hogy kételkedjen mindenkiben, akit ismer, és rávette azt a férfit, aki felnevelte, hogy forduljon ellene. Jin Bo persze drukkol a másiknak, hogy akadályozza meg Jun Bai tervét, mégsem képes - vagy nem mer - segíteni neki ebben, inkább öngyilkos lesz.
Van még valaki, aki nem halt meg?
Van. De már nem sokáig.
A terv elég átlátszó, nem hihetik azt, hogy Jun Bai nem jön rá: az esküvőn akarnak rajtaütni, és leleplezni őt a város előtt. Csakhogy Jun Bai-nak is van egy terve; csapdába ejti a város vezetőit, hogy a saját katonáival és a nagybátyjával átvehessék a hatalmat.
Chu Ran úgy készülődik, mintha a vesztőhelyre sétálna, és valamilyen szinten így is van. YueLou és Yuzhi álruhában vannak ott, de arra még ők sem tudtak felkészülni, ami ott történik. Miután eldördül egy lövés, mindenki csapdába esik. A menyasszonyt Jun Bai már korábban bezárta egy szobába, most pedig ki akarja használni ezt az ütőkártyát, de YueLou ezt nem engedheti. Az egésznek az a vége, hogy Chu Ran-t és az öccsét is lelövik, Jun Bai pedig felszívódik.
Ismétlem. Van még valaki, aki nem halt meg?
Van. De már nem sokáig.
Azt hiszem, két héttel később járunk, YueLou megkapta a dicséretet a polgármestertől, és a kinevezést a főkapitányi címre, ő lett tehát a főnök. Persze egyik kollégája segítsége nélkül nem sikerült volna a terv; a másik fickó ütött rajta ugyanis Jun Bai nagybátyján.
Ami engem elképesztett, hogy YueLou még ennyi viszontagság után is képes volt mosolyogni. Mikor ugyanis az utcán találkozott a dokival, mindketten szélesen mosolyogtak, és nagyon boldognak tűntek. Engem ennyi ármány, ennyi cselszövés már rég a porba döngölt volna, de YueLou talán tudta, hogy amíg Yuzhi mellette áll, addig mindent képes átvészelni.
A másik dolog, amit nem értettem, hogy csak úgy abbahagyták Jun Bai keresését? Egyértelmű volt, hogy fel fog még tűnni, erre a két legnagyobb ellensége vidáman sétálgat az utcán? Rossz ötlet volt, nagyon rossz. Jun Bai ugyanis jött, lelőtte a dokit, aztán öngyilkos lett.
Úgy tátogtam, mint egy partra vetett hal. Rendben, a sorozat addigi eseményeit, keménységét, kegyetlenségét tekintve nem számítottam boldog végre, de az, hogy Yuzhi meghalt, teljesen letaglózott. Így beteljesült az, amit Jun Bai elkezdett; konkrétan mindenkit elvett szerencsétlen YueLou-tól.
Ami még ennél is hihetetlenebb - YueLou még ezután is tudott mosolyogni, mialatt ő meg Yuzhi húga odakint ültek a lakás előtt. Mintha csak várnák, hogy valaki hazatérjen...
Mindenképpen szólnom kell még néhány szót a mellékpárosról is, aminek egyik tagja Jun Bai, a másik pedig egy fiatal színész/énekes, Yu Tang Chun.
Jun Bai az egyik előadás alkalmával figyel fel rá, és a házába is meghívja, hogy privát előadást kérjen, és hogy esetleg együtt énekeljenek. Később Tang Chun megmenti a másikat egy támadástól, saját testével védve fel a pengét.
Mivel súlyos a sérülése, Jun Bai magánál tartja, gondoskodik róla, ahogy csak teheti. Amikor még nem tudtuk, hogy Jun Bai kicsoda valójában, a kapcsolatuk alakulását nagyon szépnek találtam. Tang Chen persze titkolt dolgokat; igazából azért volt ott, hogy megölje Jun Bai nagybátyját, akiről azt hitte, ő ölte meg a szüleit. Ezt a hitet Jun Bai is erősítette - nem tudom megmondani, szándékosan-e -, mikor azt mondta a fiúnak, a rajta lévő órát a nagybátyjától kapta. Teng Chen kiskorában látta azt az órát a szülei gyilkosán, Jun Bai sugallata miatt pedig azt hitte, a nagybátyja az.
Mikor aztán Teng Chen megtudta az igazat, teljesen átalakult. Addig nagyon kedvesen viszonyult Jun Bai-hoz, fel is nézett rá, hálás volt a támogatásáért, később viszont előrölt belőle a vadállat. Meg is értem. Jun Bai megölte a szüleit, most pedig Teng Chent tartotta fogva. Nem hagyhatta, hogy elégtételt vegyen rajta, de azt sem akarta, hogy a srác meghaljon. Mégis kínozta - rákot etetett vele, amire allergiás. Egy székhez kötözte, és naphosszat úgy kellett ülnie. Amikor azonban Jun Bai titkára és jobbkeze meg akarta ölni a srácot, nem engedte, sőt, a beosztottját verte el!
Iszonyodtam Jun Bai tetteitől, mégis lenyűgözőnek találtam ezt a kettősséget. Kínozta Teng Chent, azt azonban nem hagyta, hogy más bántsa, vagy esetleg megölje, és a barátjának tekintette. Nem tudom, mit érezhetett, mikor Teng Chen elfordult tőle, és úgyszólván megtagadta. Nem védem Jun Bai-t egy percig sem, de tudományos szempontból nézve rettentő érdekes karakter. Akkor látszott némi repedés az álarcán, mikor Teng Chen meghalt - mikor Chu Ran közölte, hogy hozzámegy feleségül, kért cserébe valamit, mégpedig, hogy Jun Bai engedje szabadon a másikat. Jun Bai erre megint érdekesen reagált; azonnal belement, és úgy okoskodott, hogy mivel a menyasszonya kérését teljesíti, így őt magát nem lehet emiatt felelősségre vonni. Tehát elengedte Teng Chent, holott tudta, hogy a férfi valószínűleg el fogja őt árulni, és betesz majd a terveinek! Így is lett. Teng Chen beszámolt egy fegyverraktárról, amit ő és Yuzhi fel is keresett.
Majd, mikor Jun Bai felbukkant, és nem volt más lehetőség, Teng Chen felrobbantotta magát és a fegyvereket is. Látni kellett volna ezután Jun Bai arcát; tört-zúzott, a fotelében merengett azon, amikor megismerte a srácot, már-már meg lehetett volna sajnálni, ha nem magának köszönhette volna az egészet.
Gyűlöltem a férfit, egy percig sem értettem egyet a tetteivel, de fantasztikusan összetett karakter volt.
Végezetül azért meg kell említenem a női hősünket is. Végig úgy éreztem, Chu Ran csak a négy férfi bábuja, illetve csak egy karakter a férfiak játszmájában. Szerelmes volt YueLou-ba, pedig egyértelmű volt, hogy a férfi sosem fog rá úgy nézni - mikor Yuzhi egyszer megemlítette neki a nő vonzalmát, YueLou felkapta a vizet, de Chu Ran persze tagadott mindent. Yuzhi valószínűleg sejtette az érzéseit, de mit tehetett volna? Aztán érezhető volt "valami" Chu Ran és Jun Bai között is, de Teng Chen mellett a nő labdába sem rúghatott. Ezért, habár mindent megtett a két férfiért, mégis úgy érzem, csak a partvonalról szemlélhette az eseményeket. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy YueLou ellenségei egyszer sem rabolták el, nem vetettek rá szemet. Ellentétben a dokival, s ebből látszik, hogy mindenki tudta, YueLou életében ki a legfontosabb.
Teljesen más volt ez a sorozat, mint a korábbi, nagy volumenű társai; egyrészt azokkal ellentétben ez nem volt fantasy, végig két lábbal állt a földön, és nem szégyellt megölni tucatnyi karaktert is, ha ez kellett ahhoz, hogy elérje a célját. Ettől függetlenül bekerült a kedvenceim közé, örülök, hogy megnéztem, a srácok pedig nagyon hiányozni fognak.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése