Laura és Cora az újra a régi fényében tündöklő Hale ház
nappalijában ült, és éppen arra vártak, hogy Derek elősompolyogjon az
emeletről, ahová azután szaladt, miután közölték vele az esti tervüket.
-
Tényleg kicsit morcosnak tűnt. És az igazi
indokot nem is tudja – jegyezte meg Cora, mialatt megfújta a fekete lakkot a
körmén. Istenien akart kinézni, nem mintha lett volna olyan srác a városban,
akiért érdemes volt strapálnia magát. Igazából az egyetlen, akiben potenciált
látott, az Isaac volt, de a srác rá sem hederített.
-
Tudtuk, hogy így fog reagálni – legyintett
Laura. – Pontosan ezért lenne már szüksége egy kapcsolatra, mert így a falkán
vezeti le a feszültséget, ami senkinek sem jó.
-
Igen – bólintott a másik -, de megtehetjük, hogy
beleszólunk a magánéletébe? Elvégre farkas, ő fogja tudni, ha vonzódni kezd
valakihez, nem?
-
Egy kis ösztönzés azért nem fog ártani neki –
vélte Laura. – És még ha nem is tetszik meg neki a nő, akkor is dolgozunk
kicsit a szociális készségein.
-
Nem kellett volna beavatniuk minket –
bosszankodott Scott az ingét igazgatva. Allison a következő pillanatban lefogta
a kezét. – De komolyan, Derek azonnal ki fogja szagolni, hogy valami nem oké!
-
Mindenki izgatott lesz, és ha meglátja a nőt,
úgysem tud majd másra figyelni – nyugtatta meg Lydia, aki nem egészen értette,
miért is kapott meghívást erre a vacsorára, elvégre nem is tartozott a
falkához. Legalábbis hivatalosan. Ránézett a volánnál ülő Stilesra, aki
önmagához képest meglepően csendes volt. – Neked mi a véleményed?
-
Miről? – A srác úgy tett, mintha teljesen
lefoglalná a koncentráció, pedig az utcák szinte kihaltak voltak. Lydiában
halvány gyanú ébredt, aminek eredetét még nem tudta megnevezni.
-
Erről az estéről. A… tripla randiról.
-
Tripla? – hajolt előre Scott. – Én úgy tudtam,
csak Derek…
-
Meg ti – emelte fel az ujját Lydia -, és én meg
Stiles. – A lány arra számított, hogy az információ hallatán Stiles majd
jókorát fékez, vagy legalább megjelenik valamilyen érzelem az arcán, de semmi.
Scott és Allison ellenben teljesen fellelkesült.
-
Nem is mondtad! – feddte meg Allison. – Pedig ha
tudom, rávettelek volna, hogy egy elegánsabb ruhát vegyél fel!
-
Náluk ez már nem számít! – legyintett Scott
vigyorogva. – Stiles évek óta belé van zúgva… valószínűleg jobban szeretné
ruhátlanul látni… - Ekkor Stiles, mintha csak valamilyen révületből tért volna
magához, ránézett egyikükre majd másikukra, végül felsóhajtott.
-
Valamiért az az érzésem, hogy éppen rajtam
élcelődtetek…
-
Áh, dehogyis, haver – lapogatta meg a vállát
Scott. – Csak éppen gratuláltunk a randevúdhoz! Csak összehoztad! – A másik
összezavarodva ráncolta a homlokát, miközben beállt egy szabad helyre az
étterem előtt.
-
Miről beszélsz? Én nem… vagyis… persze szerettem
volna, de… - Aztán inkább ejtette a témát, és kiszállt. Barátai követték, majd
kart karba öltve besorjáztak az étterem ajtaján. Stiles úgy érezte, a vesztébe
sétál.
Derek Hale még önmagához képest is morcosan terpeszkedett az
egyik kényelmetlen széken, karját összefonta maga előtt a mellkasán, világosan
mindenki tudomására hozva, mit is gondol erről az egészről. Laura és Cora nem
vette magára; már azt is sikerként könyvelték el, hogy Derek egyáltalán
hajlandó volt felöltözni, és eljönni az étterembe. Borotválkozásról
természetesen szó sem lehetett. A két lány vidáman nézegette az étlapot, majd,
mikor meghallották az ismerős hangokat, az ajtó irányába néztek, és integetni
kezdtek.
-
Sziasztok! – érkezett meg Erica, gyönyörű,
hosszú fekete ruhája kihangsúlyozta alakját és sápadt bőrét. Őt követte Boyd,
majd Isaac is odaperdült. Mindhárom fiatal lelkesnek tűnt, Derek fel nem
foghatta, mégis miért. Ha tudták is, hogy a ma este célja a pártalálás a férfi
számára, nem mutatták jelét. Biccentettek vezérüknek, majd helyet foglaltak. A
férfi végignézett az asztalon, és egy helyett még öt üres széket látott.
-
Kiket várunk még? – törte meg szótlansági
fogadalmát.
-
Ó, hát, tudod… - kezdte volna Cora, de
szerencsére megmentette őt Isaac.
-
Teljes a banda! – lelkendezett, és azonnal
felpattant, hogy kihúzza a széket Allisonnak vagy Lydiának, esetleg
mindkettőnek.
Derek gyomra rándult egyet, a szíve pedig elnehezült.
Pontosan tudta, milyen kényelmetlen lesz ez az este, de arra álmában sem
gondolt, hogy mindez Stiles szeme láttára fog lezajlani. Rá sem mert nézni a
kölyökre, helyette intett a pincérnek, és italt rendelt. Hirtelen ráeszmélt,
hogy ezt bizony nem fogja tudni józanon átvészelni, habár a farkasok híresek
voltak a gyors regenerálódó képességükről.
-
Szóval – kezdte Allison -, mikorra várjuk a
díszvendéget?
-
Bármelyik percben itt lehet – felelte Laura,
miután kortyolt a borából. – Direkt kicsit későbbre hívtam, hátha addigra Derek
ellazul a kölykei jelenlétében.
-
Derek ellazult valaha is a mi jelenlétünkben? –
érdeklődött Isaac vigyorogva. Úgy tűnt, legjobban ő élvezi a helyzetet, göndör
fürtjei szinte ragyogtak a lámpa fényében. Derek gyors oldalpillantást vetett a
húgára, és jól tippelte; Cora arca kipirult, és még véletlenül sem nézett a
srác felé.
-
Be lehet fejezni – szólalt meg a falkavezér,
majd bal karjával az asztalra könyökölt, hogy közelebb hajolhasson
hallgatóságához. – Azt hiszitek, nem jöttem rá, mire megy ki ez az egész?
-
Mégis mire menne? – mosolygott Laura. –
Szeretném bemutatni a társaságnak az új munkatársamat, aki senkit sem ismer még
a városban. Olyan nagy baj, hogy kedves vagyok, és próbálok beilleszkedni?
-
Csinálj, amit akarsz, de engem legközelebb hagyj
ki belőle.
-
Undok vagy!
-
Mondj valami újat!
-
Ki állja a vacsorát? – kérdezett közbe hirtelen
Stiles. Derekben csak akkor tudatosult, hogy míg a titokzatos utolsó vendéget a
bal oldalára szándékoztak ültetni, addig Stiles a jobb oldalán foglalt helyet.
Váratlanul elöntötte a forróság, és nagyon is tudatában lett a srác
jelenlétének.
-
Természetesen a Hale család állja a számlát –
emelte meg poharát Laura, mire Stiles biccentett, és felvette az étlapot.
-
Akkor én máris jól érzem magam. – Derek nem
tudta megállni, felhorkant.
-
Milyen kevés elég a te boldogságodhoz…!
-
Na, igen… - mormolta a srác olyan halkan, hogy
csak a farkas hallhatta. Derek persze pontosan hallotta, és a farka nyomban
elértette a célzást. Fészkelődött egy keveset, aztán hálásan fogadta a pincér
által elé helyezett italt. – Nem te vezetsz?
-
Szerinted engedtük volna, hogy kocsi legyen a
segge alatt? – kérdezett vissza Laura. – Öt másodpercen belül megpattant volna.
-
És akkor még sokat mondtál – toldotta meg Cora.
-
Csak ismételni tudom magam – sóhajtott Derek. –
Be lehet fejezni.
- Óó, máris vége a bulinak? – szólalt meg ekkor egy ismeretlen hang. – Pedig még csak most érkeztem.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése