Stiles testén rosszfajta remegés futott végig, és kirázta a
hideg, ahogy meglátta a nőt. Csinosnak persze csinos volt, arcán hatalmas
mosoly ült, hosszú, sötétbarna haja a háta közepéig göndörödött. Testhez álló
borvörös ruhájában csodásan nézett ki, több vendég utána fordult, ahogy helyet
foglalt Derek bal oldalán.
-
Srácok, bemutatom a gimnázium új biológia
tanárát, valamint új munkatársamat, Jennifer Blake-et – intett Laura mosolyogva
a jövevény felé.
-
Bezzeg a mi időnkben egy idős pasas tanította a
biológiát! – háborgott Isaac, és természetesen ő volt az első, aki áthajolt az
asztalon, és kezet nyújtott a nőnek. – Isaac vagyok.
-
Jennifer. De aranyosak vagytok! Biztosan régóta
ismeritek egymást!
-
Valahogy úgy – motyogta Scott, rá nem jellemző
módon visszafogottan. Allison élt a gyanúperrel, hogy neki is megtetszett a nő,
de igyekszik elfojtani magában.
-
Na, és hogy tetszik eddig a város? – kérdezte
gyorsan, reményei szerint udvariasan.
-
Nos, sokkal nyüzsgőbb élethez vagyok szokva, de…
valami azt súgja, itt sem fogok unatkozni – és félreérthetetlenül megrebegtette
a pilláit Derek felé. Stiles döbbenten vette észre, hogy remeg az étlapot tartó
keze. Mielőtt valami ostobaságot művelhetett volna, egy nagy, meleg tenyeret
érzett meg a combján, mire azonnal távozott belőle a feszültség egy része.
-
Rendelj bátran – mondta Derek Jennifernek. – Ha
hinni lehet a pletykának, ma a húgaim fizetnek.
-
Ki a te húgod? – pillantott fel Laura. – A másik
része viszont igaz. Jennifer, rendelj csak, szeretném, ha jól éreznéd magad.
-
Köszönöm, igazán kedves tőled. Ki fogom
használni – tette hozzá halkan.
A pincér távozása után a beszélgetés nehezen akart
megindulni. Derek csodálkozott rajta, hogy még az egyébként beszédes Erica is
mintha zavarban érezte volna magát. Rájött, hogy talán itt lenne az ideje
példát mutatnia a kölykei számára.
-
Mi vett rá, hogy New York után egy ilyen kisvárosba
költözz? – kérdezte Jennifertől.
-
Elegem lett a nagyvárosi gyerekekből – hangzott
a felelet. – Semmit sem voltak hajlandóak tanulni tőlem, mivel egyértelműen már
mindent tudtak, és ennek nem győztek hangot is adni.
-
Hah! Micsoda szerencse, hogy Jackson már
végzett! – szúrta közbe Boyd, ahogy a poharában rekedt italt lötykölte. Derek
még nem egészen szokott hozzá, hogy a srácok legálisan ihatnak, mivel már
nagykorúak. Számára mindig azok a neveletlen, pimasz kölykök maradnak, akiket
egy rossz – vagy épp jó – pillanatában megharapott.
-
Jackson… - ízlelgette a nevet Jennifer. – Róla
kering az a sok pletyka a folyosókon?
-
Miféle pletyka? – csapott le rögtön Lydia. Derek
észrevette, hogy Stiles megfogta a lány kezét.
-
Óó, nos, tudod… hogy milyen sietve hagyta itt a
várost, még a szülei sem biztosak benne, hová ment… meg hogy különben is
problémás volt…
-
Érdekes, én semmi ilyesmit nem hallottam –
mondta Laura némileg keményen, mire Jennifer azonnal visszakozott.
-
Persze, persze, valószínűleg összekeverem a
neveket – nevetgélt erőltetetten. – Nahát, ez csodásan néz ki! – terelte a
témát az éppen megérkező ételek felé. – Hűha! – bukott ki a száján, mikor
meglátta Erica telepakolt tányérját. – Azt mind megeszed?
-
Szándékomban áll – felelte a szőke lány, majd
egyik hegyes, hosszú körmét végighúzta az asztalterítőn. – Sőt, még a
desszertnek is marad majd hely – suttogta, célzatos pillantást vetve Jennifer.
A tanárnő nyelt egyet.
-
Aha, hát, vigyázz a vonalaidra! Tapasztalatból
mondom, nem maradsz örökké csinos és fiatal! – Erre az asztal körül ülő, örökké
fiatal maradó farkasok felnevettek. Jennifer persze nem érthette, min derülnek,
így csak kapkodta a fejét közöttük. – Valami vicceset mondtam?
-
Tudja, bármennyit ehetünk, nagyon gyors az
anyagcserénk, és rengeteget sportolunk – magyarázta Scott diplomatikusan.
-
Értem! Irigyellek titeket! Mondjuk, ha rajtam
múlna, biztos olyan testmozgást választanék, amihez nem kell kikelnem az
ágyból! – Jennifer kacagására Stiles összerezzent, még az ujját is majdnem
elvágta a kezébe vett késsel. A szeme előtt néhány vörös pont táncolt, és arra
gondolt, mégis mi a fenéért ajánlotta fel, hogy ő lesz a sofőr ma este.
Stiles a továbbiakban igyekezett az evésre és a barátaira
összpontosítani, de azért minden alkalommal kötelességtudóan megremegett a
gyomra, amikor Derek közel hajolt Jenniferhez, vagy a nő hozzá; amikor összenevettek
valamin, vagy amikor Jennifer megérintette a férfi karját. Rendben, ekkor
talán, egészen véletlenül meghajlított egy villát, de senkinek sem tűnt fel.
Derek nem fordult ugyan Stiles felé, mégis minden pórusával
érzékelte, mennyire feszült a srác. De mégis mit várt tőle? A húgai elvárták,
hogy szórakoztassa a vendéget, és ennyit igazán megtehetett azután, hogy
elviselték a hangulatváltozásait. Egészen addig azt gondolta, példamutatóan és
úriemberhez méltón viselkedik, mikor egyszer csak egy ismeretlen fickó
átkarolta Stiles vállát.
-
Hát helló, Stilinski – duruzsolta a srác fülébe,
aki igyekezett hátrébb húzódni. Ennek nyomán majdnem Lydia ölében kötött ki.
-
Theo – biccentett Stiles.
-
Nem is örülsz, hogy látsz?
-
Látlak minden nap az órákon, az épp elég. – Theo
felnevetett, Derek karján pedig égnek meredtek a szőrszálak. Körbenézett, és
elégedetten vette tudomásul, hogy a falkája tagjai is ugrásra készen nézik a
beszélgetést.
-
Nekem bizony hiányzol, ha nem hallhatom a
sziporkáidat!
-
Ja, hát, szívesen rámondom neked egy felvevőre,
ha gondolod. – Stiles igyekezett lerázni a srácot úgy, hogy még ne tűnjön
teljesen bunkónak. – Most a barátaimmal vagyok, ha megbocsátasz…
-
Áá, a híres-neves baráti kör. – Theo most
először vette a fáradtságot, hogy végignézzen a társaságon. Mikor tekintete
megállapodott Dereken, még szélesebben vigyorgott. – Derek Hale, ha nem
tévedek.
-
Úgy van. Ismerjük egymást?
-
Még nem – felelte Theo félig-meddig fenyegetően.
Még egyszer végigsimított Stiles vállán. – Tali a suliban, Stiles.
Valahonnan mélyről jövő morgás hallatszott, ami megrezegtette az asztalon álló poharakat. Derek csak akkor jött rá, hogy a hang tőle származik, mikor Laura megköszörülte a torkát. A nővére felhörpintette a borát, majd hátradőlt, és Jenniferre nézett.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése