- Sajnálom, hogy ennyi gondot okozok.
- Megszoktuk – mormolta Yoon-gi, mire Jimin oldalba vágta. – Hé!
- Most támogatóak vagyunk!
- Ja, értem. Khm. – Yoon-gi hivatalos arckifejezést öltött. – Jeong, ne bánkódj. Biztos vagyok benne, hogy találsz nála sokkal kemé… jobbat is. – Jeong kipréselt magából egy mosolyt, mialatt Jimin ismét megütötte a srácot.
- Nálad ezt hívják támogatásnak?
- Igen. Nekem se tetszik, hogy nincs itt – folytatta komolyan. – Olyan, mintha hiányozna az egyik ujjam. Egy olyan ujjam, ami folyton csak zavar, sose használom semmire, de azért feltűnik, ha nincs meg. – Ho-seok felnevetett, és ez alkalommal Jeong is boldogabban mosolyodott el. – Nem fogom azt mondani, hogy tudom, min mész keresztül. Nekünk hyung olyan, mintha a bátyánk lenne, sosem volt ez másként. – Célzatos pillantást vetett Tae felé, aki nagyon érdekesnek kezdte találni a cipőjét. – Veled többet foglalkozott, többet voltatok együtt. Nem testvéries értelemben is.
- Ááá! – Ho-seok gyorsan betapasztotta a fülét. – Ezt már nem akarom hallani!
- Miért, kivel kellene megbeszélnie a szexuális életét, ha nem a barátaival? – kérdezett közbe Jimin, és elkapta Hoby kezét. – Láttam ám, hogy nézett rád az egyik öltöztető!
- És arról miért én tehetek?
- Azt is láttam, hogy van egy piros folt a nyakán! – Jimin lebirkózta a másikat a padlóra. – Valld csak be! Vagy csak velünk vagy ilyen prűd?
- Prűd a seggem – reagált Ho-seok, és levegőért kapkodott, ahogy próbálta lelökni magáról a szőkét. – Nam-joon, szedd már le rólam!
- Ott tartottunk – köhécselt a vezér, de még véletlenül sem sietett Hoby segítségére. Jeong látta, hogy mosoly bujkál a szája sarkában. – Hogy megértjük Jeong érzelmeit, de nem zárkózhat be a lakásába a bevonulásig. – Jeong mérges pillantást lövellt Tae felé. – Együtt kell átvészelnünk ezt. Csapatként. Családként.
- Jin jól seggbe rúgna, ha látná, hogy viselkedsz. – Jimin végre leszállt Ho-seokról, majd megigazította a haját. – Lehet, megteszem helyette én.
- Mitől lettél ilyen erőszakos? – pislogott rá Tae.
- Nam-joon nagyon elfoglalt volt mostanában? – toldotta meg Yoon-gi, és most ő került volna a földre, ha Nam-joon el nem kapja Jimin vállát. Gyorsan átölelte, mire a srácok drámaian elterültek a padlón. Jeong a szája elé tette a kezét, hogy ne vihogjon.
- Te kis pimasz! – Jimin úgy tett, mintha kapálózna, Yoon-gi meg úgy, mintha halálra rémült volna tőle.
- Nehogy elengedd!
- Nem fogom – ígérte a vezér, mire Jimin hirtelen elernyedt. Mintha pontosan az lett volna a célja, hogy Nam-joon karjába kerüljön.
- Ismét eltértünk a tárgytól – szólalt meg Tae. Lehúzta az egyik cipőjét, és Jeong-hoz vágta.
- És még én vagyok erőszakos! – heherészett Jimin.
- Ezt azért kaptad, mert felszívódtál. Nem hagyhatsz cserben minket még egyszer.
- Nem foglak, ígérem.
- Nekünk kellett elviselnünk Nam-joon haragját – toldotta meg Yoon-gi. – Borzalmas volt!
- Nem jössz ki gyakran a béketűrésből – mutatott rá Ho-seok.
- Így van – sóhajtott a vezér. – Igyekszem méltó lenni ahhoz, hogy vezessem a csapatot, ehhez pedig az kell, hogy meg tudjam őrizni a nyugalmam. – Jeong-ra nézett. – Jin távozása rajtam így mutatkozott meg. Amikor itt van, segít kordában tartani titeket, és most, hogy elment, némileg elvesztettem a kontrollt. – Jeong el sem akarta hinni, hogy Nam-joon-ra ilyen hatással volt az utóbbi néhány nap. – Egyetértek azzal, amit Jimin mondott korábban. Jin gondoskodott rólunk, és nem csak azért, mert ő volt a legidősebb. Feltétel nélkül megbízunk benne, és most, hogy ez a szikla eltűnt, én is megbillentem. – Jimin felült, és a srác vállára simította a kezét.
- Mostantól nagyobb felelősséget fogunk vállalni – ígérte Jimin, a többiek pedig bólogattak. – Nem kell minden terhet egyedül cipelned.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése