- Cseréljük ki a borítóképet erre. – Papírzörgés. – És ez legyen az utolsó tétel. Erre várnak a legtöbben, szítsuk fel kicsit a kedélyeket.
- A design maradhat?
- Igen.
- A szokásos darabszám?
- Legyen most 50. Van néhány új érdeklődő, akiknek el akarom küldeni. A meghívók?
- Készen állnak a gyártásra.
- Rendben, akkor adj át mindent a nyomdának. – Seong Hwa mélyet sóhajtva dőlt hátra a székében, miközben Yunho elhagyta a helyiséget.
- Ez lesz az eddigi legkomolyabb árverésünk – mondta Wooyoung, és kikapcsolta a számítógépét. Feje mögött összekulcsolt kézzel vigyorgott a másik férfira. – Nem is tudom, hány újságírót kellett elhajtanom, akik az időpont felől tudakolóztak.
- Rázd le őket továbbra is. Azért választanak minket, mert itt nem kell tartaniuk attól, hogy másnap megjelenik a képük a címlapon. A viselt dolgaikról nem is beszélve.
- Szerintem meg inkább miattad választanak minket. – Wooyoung felállt, átsétált Seong Hwa mögé, és átkarolta a vállát. Seong Hwa már rájött, hogy a másik fiatalember ölelkezős típus. – Minden alkalommal alig várják, hogy rájuk mosolyogj. – A füléhez hajolt. – Ha így folytatod, San még megöl valakit!
- Ez munka, ne vigyünk bele érzelmeket – hárított Seong Hwa, de a nyaka vörösödni kezdett. Mintha megérezte volna, hogy róla van szó, San bukkant fel az ajtóban. Gyorsan felmérte a helyzetet, majd adott egy taslit Wooyoung-nak.
- Hé! Ezt miért kaptam?
- Olyan kedvem volt – felelte San, de akár azt is mondhatta volna „ne cseszegesd a pasimat!”.
- Most indulsz? – Seong Hwa végignézett rajta, amitől Sant még mindig elégedett bizsergés fogta el. Egy kevésbé kedvelt összeállítást viselt, de pontosan tudta, milyen nyálcsorgatóan fest benne.
- Igen. Nem maradok sokáig.
- Lekísérünk – indítványozta Seong Hwa, és felállt, hogy kinyújtóztassa hosszú lábait. – Úgyis hamarosan tálalják a vacsorát.
- Az aukcióra minden készen áll? – kérdezte San a folyosón.
- Az utolsó simításokat intézzük.
- A VIP vendégek megkapták a meghívót?
- Mármint Jongho?
- Meg a felesége. – Elfojtottak egy mosolyt.
- Őket személyesen hívtam meg. – Seong Hwa felvonta a szemöldökét, mikor meglátta a lépcső aljában ácsorgó Min-git. – Megint te leszel a sofőr?
- Ezúttal nem – mosolygott a másik, ahogy nekidőlt a korlátnak. – Kim kérte, hogy várj néhány percet – nézett Sanra.
- Valami gond van?
- Nincs – felelte az éppen megérkező Hongjoong. – De szeretném, ha ma este Seong Hwa is veled tartana.
- Nem is lenne ellene kifogásom – mondta San -, de tudod, kicsoda a ma esti alany.
- Tudom. – San és Hongjoong farkasszemet nézett, amit természetesen utóbbi nyert meg.
- Rendben. – San most a mellette állóhoz fordult, tekintetébe komolyság költözött. – Csak ne vonj le elhamarkodott következtetéseket! Utána megbeszélhetünk mindent, ha szeretnéd. – Seong Hwa összezavarodva bólintott.
- Öltözzek át?
- Nem szükséges, tökéletes vagy – mondta Hongjoong. – Járjatok szerencsével!
A Missyval való együttműködés óta nem voltak együtt bevetésen, így az első néhány perc feszülten telt. Aztán Seong Hwa arra jutott, ezt csak ő oldhatja fel, így rátette a kezét San combjára.
- Minden rendben lesz. – San csak bólintott. – Mesélj egy kicsit az alanyról!
- A neve Johnny – kezdte. – Ő volt az egyik első ügyfél, szóval hozzászokott a kiemelt bánásmódhoz. Van néhány értékes műkincse, de sosem engedném az aukciók közelébe, ahhoz túl sötét a múltja. És hát nem is igazán tud rendesen viselkedni.
- Ezt hogy érted?
- Valószínűleg úgyis kapsz belőle egy kis ízelítőt. – San lefékezett egy piros lámpánál. Seong Hwa azt remélte, némi idő elteltével majd nem fogja annyira bámulni a másik férfi tökéletes arcát, de csalódnia kellett; azóta is szinte itta magába a látványt.
Egyikük sem kezdte el találgatni, Hongjoong vajon miért éppen aznap este küldte el őket együtt. Ahogy az profikhoz illik, az előttük álló feladatra koncentráltak. Seong Hwa mondjuk érzett valamilyen nyomást a mellkasában, amit nem tudott mire vélni. San végül behajtott egy parkolóba, ami tömve volt autókkal, aztán megállt a díszes bejárat előtt. Még egyszer kedvesére nézett, és próbálta minden igaz érzelmét belesűríteni a pillanatba.
- Induljon a móka!
Seong Hwa nyugodt, már-már jeges személyiségnek tartotta saját magát, ami, mint utóbb rájött, azért lehetett, mert sosem érdekelte senki más, talán Jongho-t leszámítva. Amióta azonban családja lett, olyan apróságok is kihozták a sodrából, mint hogy valaki a vállával nekiment Yunho-nak az utcán – a fiatalembernek valószínűleg fel sem tűnt, Seong Hwa viszont komolyan fontolgatta, hogy elkapja, és laposra veri -, vagy amikor beléptek egy méregdrága üzletbe, és az eladók úgy mérték végig Wooyoung-ot, mintha valami alsóbbrendű lény lenne. A féltékenység zöld szemű szörnye Sannal kapcsolatban elkerülte, pedig a legtöbb nő – és pár férfi – azonnal megbámulta, amint a látóterükbe került, de Seong Hwa őket sosem tekintette volna ellenfélnek. Most azonban azt vette észre, hogy mereven tartja magát, az egész teste megfeszült, a keze pedig ökölbe szorult. Arra hivatkozva, hogy vezet, nem fogadott el italt, így teljesen józanon kellett végignéznie, ahogy Johnny belemászik San ölébe. Mintha a fickó megsejtette volna, milyen kapcsolat van közöttük, oda-odapillantott Seong Hwa-ra, hogy mit szól a közeledéséhez, de mivel ügyfél volt, egyikük sem tehetett semmit.
Seong Hwa, hogy elterelje a figyelmét a gyilkos szándékról, körbesétált a helyiségben. Mindkét ajtónál egy-egy testőr állt, de mereven maguk elé bámultak, ahogy Seong Hwa elment előttük. A falon sorakozó festmények eredetinek tűntek, de semmiképp sem értek milliókat. Voltak ott még pucér szobrok, néhány csicsás szék, valamint egy nem egészen odaillő, hatalmas, egész alakos tükör. Ahogy Seong Hwa belenézett a tükörbe, majd a pillantása a szoba másik végében zajló jelenetre siklott, valami beugrott neki. Johnny épp akkor nézett oda rá, amikor Seong Hwa vészjóslóan elmosolyodott, majd hátrált egy lépést, és beleöklözött a tükörbe.
- Mi a fenét művelsz? – ordított fel Johnny, miközben a testőrei megindultak Seong Hwa felé. San mintha egyetlen szökkenéssel szelte volna át a teret, már ott is állt mellette, karjában megfeszültek az izmok, készen a harcra. Seong Hwa lágyan elmosolyodott.
- Hívd vissza a kutyáidat. Gondolom, nem szeretnéd, ha ez véletlenül rossz kezekbe kerülne? – Fölemelt egy apró szerkezetet. – Ezt a tükör mögül vettem ki. – Szomorúan sóhajtott, és a fejét csóválta. - Nagyon csúnya dolog a vendégeid tudta nélkül felvételeket készíteni róluk!
- Ez egy rejtett kamera? – kérdezte San.
- Igen.
- Honnan tudtad, hogy ott van?
- Nos, erre bizonyára Johnny is kíváncsi, ugye? – Seong Hwa forgatni kezdte a szerkezetet. – Nyilván nem emlékszel, de én szereztem be neked ezt a tükröt. – Johnny arca grimaszba torzult.
- Te vagy Seong Hwa?
- Bizony.
- Miért nem figyelmeztettél, hogy vele dolgozol? – támadt Sanra. – Be nem engedtem volna ezt a skorpiót a házamba! Tűnjetek el!
- Ezt azért magammal viszem – jelentette ki Seong Hwa. Ahogy közelebb sétált, Johnny hátrált egy lépést. – Biztos szerzel egy újat, de a tükör rendbetétele is időbe fog telni. Addig gondolkodj el a viselkedéseden!
- Nem fogadok el tanácsot egy ilyen korcstól! – Johnny arca a padlón koppant, hála San jól kivitelezett ütésének.
- Ő a családunk tagja – sziszegte neki San. – Úgyhogy mostantól kezdve szépen beszélj róla!
Mindent összevetve, a küldetés nem sült el rosszul.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése