- Ez annyira hihetetlen!
- Aha.
- Hogy épp minket választottak!
- Igen.
- Mert aki helyt állna az ilyesmiben, az inkább Seoho – vélte Dong Ju, és tovább pattogott az utcán. Geon Hak a címet ellenőrizte a mobilján, de fél szemmel a srác mozgását követte.
- Semmi gond nincs a hangoddal.
- Persze, valamire elég – bliccelte el a fiatalabb srác, aztán visszafordult a másikhoz. – Lassan ott vagyunk?
- Igen, szerintem a következő utca lesz az. Aha, nézd! – Előrefelé mutatott, ahol az egyik ház nyitott kapujában több ember is álldogált. – Teljesen úgy néznek ki, mint akik forgatnak, nem?
- Olyan izgalmas! – lelkendezett Dong Ju, Geon Hak pedig nem tudta megállni, elmosolyodott. Őt magát kevésbé hozta lázba ez a lehetőség, de örült, hogy a másik ennyire boldog. Dong ju a banda megalakulása óta egyre több és több szerepet kapott, Geon Hak mégsem volt elégedett. Szerinte mindenkinek látnia és hallania kellene, a fiatal srác mennyire tehetséges. És persze gyönyörű. Szerencsére közben odaértek a házhoz, és épp csak arra volt lehetőségük, hogy üdvözlésképp összeérintsék a tenyerüket, mikor elsodorta őket egy hurrikán.
- Hála az égnek! – A fiatalember olyan magas hangon szólalt meg, amit Geon Hak nem nézett volna ki egy férfiból. Megragadta az ő és Dong Ju karját, és már húzta is őket maga után. – Már azt hittem, sosem értek ide! Már így is késésben vagyunk, a rendező tombolni fog! Gyorsan, meg kell ismételnünk egy tegnap felvett jelenetet!
- Ee, elnézést – kezdett bele Dong Ju, mikor a fickó elhallgatott, hogy levegőt vegyen. – Mi azért jöttünk, hogy…
- Tudom, miért vagytok itt, ne fecséreljétek az időt! Még csak feltörekvő sztárok vagytok, ne legyenek máris olyan allűrjeitek, mint a késés!
- De mi… - próbálkozott Geon Hak is, és mivel ő volt az erősebb, megvetette a lábát, így a fickó nem tudta őket tovább rángatni. – Elnézést, a felvételre jöttünk. – Amaz az égre emelte a tekintetét.
- Tényleg? – És mielőtt felelhettek volna valamit, belökte őket egy szobába. – Fussátok át a jelenetet! Öltözzetek át! Egy perc, és kezdünk! – Azzal rájuk vágta az ajtót.
Dong Ju és Geon Hak összenézett, majd felmérték a környezetet.
- Hát, itt nemigen lehet felvenni egy dalt – összegezte Dong Ju. Előbb a vetett ágyra nézett, majd az egyik székre terített köntösökre. Hamvas arca pirulni kezdett, ahogy összerakta a dolgokat. – Itt… itt valami… erotikus jelenetet fognak forgatni?
- Úgy tűnik. – Geon Hak, érdekes módon, egyáltalán nem érezte feszélyezettnek magát. Odasétált az asztalhoz, és felvette a szövegkönyvet. Az annál a jelenetnél volt nyitva, amit újra kellett forgatniuk. Átfutotta a sorokat. – Csak egy csókjelenet.
- Csak?! – Dong Ju visítása megközelítette az odakinti fickó hangmagasságát. Az ajtónál termett, de az zárva volt. – Jézusom, ez emberrablás! Engedjenek ki! Mi a dalt jöttünk felénekelni!
- Szerintem hamarabb végzünk, ha mutatunk nekik valami értékelhetőt – vélte Geon Hak, és elkezdett vetkőzni. Dong Ju úgy nézett rá, mintha elment volna az esze.
- Mit művelsz? – Odaszaladt, és visszahúzta a másikra az ingét. Hosszabbra hagyott haja csiklandozta Geon Hak mellkasát. – Nem azért vagyunk itt, hogy pornót forgassunk!
- Ez nem pornó, hanem egy romantikus történet két férfi között, akik szeretik egymást. – Dong Ju erre lefagyott, Geon Hak pedig kihasználta a pillanatot, és rátette a kezeit a kezére, amivel az ingét szorongatta. – Akár mi is lehetnénk.
- He? – Dong Ju csak ennyit tudott kinyögni, mert amint fölemelte a fejét, hogy egymás szemébe nézzenek, Geon Hak lecsapott az ajkára.
- El sem tudom mondani, mennyire sajnálom! – A stáb csaknem minden tagja a földön térdelt, úgy esedeztek a két srác bocsánatáért. Főként az a fickó hajolt jó mélyre, aki bezárta őket a szobába.
- Bocsánatkérés elfogadva – mosolygott Geon Hak. – Különben pedig nekem kellene köszönetet mondanom, amiért összekevertek egy olyan férfival, mint Mick!
- Hagyd csak őket hajbókolni! – mondta Mick, és átkarolta a másikat. – Nekünk is megtehetik majd, amiért elfelejtették jelezi, hogy ma is forgatunk! Az ágyból ugrottunk ki!
- Mick! – ütött a vállára társa, Top, de azért mosolygott. Dong Ju nem értette, hogy hihették kettejükről, hogy ők ez a két magabiztos, tehetséges színész. Megrebbent a tekintete, amikor Top megragadta mindkét kezét. – Dong Ju, ugye? Meghallgattam a dalaitokat, nagyon tetszettek! Annyira örültem, hogy ti éneklitek a főcímdalt! – Gyors pillantást vetett a stábra. – Persze, extra szolgáltatásokról nem volt szó…
- Nem történt semmi végzetes – mondta Geon Hak, mire Dong Ju legszívesebben rávágta volna, hogy tényleg nem? S mivel úgy vette észre, a másikat nem rázta meg a helyzet, ő maga is összeszedte magát.
- Így van – mosolyodott el. – Sőt, azt hiszem, következő alkalommal még jobban fog menni.
- Érdekel a színészet? – kérdezte Top.
- Nos, ha belegondolunk, amikor színpadra lépünk, vagy amikor klipet forgatunk, mi is színészkedünk. Valaki másnak adjuk ki magunkat, de annak semmi köze a valósághoz. Mint ennek a csókjelenetnek, ugye – toldotta meg egy kis nevetéssel, és elégedetten konstatálta, hogy Geon Hak végre feszültnek tűnt.
- Bármikor megkereshettek minket, ha kérdésetek van – mondta Top kedvesen rájuk mosolyogva. Majd, mintha előre egyeztették volna, ő és Mick egyszerre hajoltak meg feléjük. – Köszönjük a mai segítségeteket.
- Azta, milyen kedvesek voltak! – sóhajtott Dong Ju, mikor már ismét az utcán sétáltak. Kezdett besötétedni, mire végeztek a dal felvételével. – Nem ismerek sok színészt, de Top és Mick igazán rendesek. És láthatóan szeretik egymást.
- És számodra ez nem furcsa? – kérdezte hirtelen Geon Hak.
- Micsoda?
- Hogy két férfi szereti egymást.
- Te magad mondtad, ez is egyfajta romantikus történet. Akárha egy férfiról és egy nőről lenne szó. – Pár percig némán lépkedtek, majd Geon Hak sóhajtott.
- Amikor… megcsókoltalak – kezdte halkan -… éreztél valamit?
- Haragot, főként!
- Áá. Nem ezt céloztam be elsőként.
- Pedig gondolhattad volna, hogy nem fogok repesni az örömtől! – Váratlanul megállt, megfordult, és püfölt néhányat Geon Hak mellkasára. – Miért csináltad? – Geon Hak hagyta egy darabig, hogy tomboljon, majd elkapta az övénél kisebb kezeket, és a tenyerébe fogta őket.
- Arra gondoltam… ha nem viszonzod, még mindig tudom a forgatás számlájára írni. – Nyelt egyet. – De viszonoztad. – Fölemelte Dong Ju fejét, de a srác gyorsan becsukta a szemét. – Miért nem nézel rám? – Összedörzsölte az arcukat, és közben mosolygott. – Visszacsókoltál.
- Mit kellett volna tennem? – Dong Ju hátralépett, de mivel a kezei továbbra is Geon Hak szorításában voltak, vissza is pattant. – Engedj el.
- Tényleg ezt akarod?
- Azt akarom, hogy ne szórakozz velem!
- Mikor szórakoztam én veled? – Dong Ju gúnyosan fújt egyet.
- Küldöd a félreérthető jeleket, aztán amikor ráharapnék, úgy teszel, mintha semmi sem történt volna.
- Egyszer sem vettem észre, hogy rá akartál volna harapni. – A fiatalabb srác most már tényleg dühösnek tűnt. Kirántotta a kezeit a másik markából, s ezúttal ő volt az, aki megragadta Geon Hak karját, és beráncigálta egy közeli ház takarásába. Geon Hak értetlenkedve figyelte, majd a háta a falnak csapódott, Dong Ju pedig megcsókolta. Kezdetleges és tapasztalatlan volt, Geon Hak mégis szinte elolvadt a roham alatt. Átkarolta a karcsú, inas testet, és magához szorította.
- Mindig viszonozni akartam – pihegte a fiatal srác, közben Geon Hak apró puszikat lehelt az arcára és a nyakára, mert még nem volt képes elszakadni tőle. – Csak sosem adtál elég időt, hogy összeszedjem a bátorságom.
- És most mi változott?
- Nem hagyhattam, hogy az legyen az első hivatalos csókunk.
Néhány nappal később Mick elégedetten huppant le a kanapéra.
- Nos? – kérdezte Top, továbbra is a szövegkönyvét bújva. Mick belecsókolt a nyakába.
- Megszereztem.
- A szerverről törölted?
- Még szép. – Mick elővett a zsebéből egy pendrive-ot, mely Geon Hak és Dong Ju nulladik csókját tartalmazta. – Mikor adjuk oda nekik? Az évfordulójukon?
- Az még elég szép idő lenne. Legyen mondjuk egy hónap múlva.
- Szerinted tartani fogják velünk a kapcsolatot? – töprengett Mick. Top kioldotta a telefonját, majd odamutatta neki. – Á, Dong Ju már írt is neked? Geon Hak ezek szerint még a rózsaszín köd fázisban van.
- Elég sokat vártak, adjunk nekik még egy kis időt, hogy kiélvezzék! – Mick somolyogva közelebb csusszant kedveséhez. Top gyanakodva pillantott rá. – Te is ki szeretnél élvezni valamit, nem igaz? – Mick szép szemével esdeklően nézett rá, Top pedig nem tudott neki ellenállni.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése