Az enyém leszel 4. rész

 

A negyedik rész!

Jártam már néhány rendezvényen a zenekar miatt, de premieren még sosem. Furcsán könnyedén eljutottunk a vetítésnek helyt adó színházig, aztán megláttam, hogy rengeteg rendőr vigyáz a biztonságra, és csak azokat engedik be, akikről kiderül, hogy oda tartoznak.

-        Leadtam a rendszámod a biztonságiaknak – magyarázta Aaron. – Ezért nem állították meg a kocsit.

-        És persze azért sem, mert látták, milyen helyes fiatalemberek ülnek benne – tettem hozzá, és önelégülten rákacsintottam.

Egy parkolófiúra bíztam az autóm, aztán elindultunk befelé a fotósok sorfala között. Nem fogtuk meg egymás kezét, de Aaron háta mögé nyújtottam a karom, hogy érezze a jelenlétem. Hátrébb húzódtam, amikor elkezdték fényképezni, és nem győztem csodálkozni, milyen profin váltogatja a pózokat és az arckifejezéseket. Amikor szívecskét formált a kezével, úgy gondoltam, elég lesz, és gyengéden tovább irányítottam.

-        Az a célod, hogy mindenki beléd zúgjon? – súgtam a füléhez hajolva.

-        Nem, azt csak tőled szeretném. – Odapillantottam csibészes mosolyára.

-        Nagyon kis pimasz vagy ma este. – Megnyaltam az ajkam. – Tetszik.

Köszönhetően annak, hogy én énekeltem a főcímdalt, ismertem néhány embert a stábból. Kezet fogtam a rendezővel, és előre is gratuláltam a sikerhez; később odakeveredtünk Christopher mellé, aki egy lány kezét fogta.

-        Szuper, hogy el tudtál jönni – vigyorgott rám, aztán férfiasan összeütöttük az öklünket. Láttam, hogy Aaron és a lány erre összepillantottak. – Ő itt a kedvesem, Jenny.

-        Nagyon örülök! – Csókot leheltem a kézfeje fölé. – Hogy sikerült ennek az embernek egy ilyen csinos lányt szereznie?

-        Ha rajta múlt volna, továbbra is barátok lennénk – magyarázta mosolyogva. Barátságos, telt arca volt, és nem viselt túl sok sminket, így máris szimpatikusnak találtam. – De mi már lerágott csont vagyunk, az igazi szenzáció a ti párosotok! – Kihúzta a kezét Christopher szorításából, majd odaállt közénk, és belénk karolt. Ahogy puszit nyomott Aaron arcára, rájöttem, hogy közel állhatnak egymáshoz. – Minden részletet tudni akarok.

-        Az egész világ tudja a részleteket, szívem – mutatott rá Christopher. Jenny morcos pillantást lövellt felé.

-        Ígérem, hogy összeülünk egy kávéra – mondta Aaron. – Jasper elutazik egy hónapra, nagyon magányos leszek. – Jenny somolyogva bólogatott, aztán visszaoldalgott a helyére.

Némi smúzolással később elkezdték beengedni a népet a terembe. Christopher magas alakját követtem, mert úgy véltem, Aaron, mint a másik főbb szereplő mellette kapott helyet. Közben feltűnt, hogy maga Aaron kicsit lemaradt, úgyhogy bevártam, és a kezem nyújtottam neki. Hálásan mosolyogva hagyta, hogy megfogjam a karját, aztán nagy nehezen megtaláltuk a székeinket. Visszapillantva felmértem, hogy szinte az összes ülést kezdték elfoglalni.

-        Nem semmi – súgtam a srácnak. – Milyen sokan eljöttek.

-        Ez egy nagyszabású projekt volt – hajolt oda Christopher is, és rám kacsintott. – Majd meglátod!

-        Tényleg, igazából semmit sem tudok erről a sorozatról – ismertem el. Aaronra néztem. – Nem gond? – Nem felelt, de a szája sarkában megbújó mosoly arra utalt, hogy fognak még meglepetések érni.

Hét órakor hivatalosan is elkezdődött az esemény. Beszélt a rendező, a producer, kiosztottak rengeteg köszönetet, megtapsolták a főszereplőket, és még én is említésre voltam érdemes, mint aki hangjával emelte a sorozat fényét és értékét. A testem felforrósodott a bőrkabát alatt, miközben elsötétültek a fények. Szerettem filmeket nézni, de olyan rég volt már részem ilyesmiben, hogy el is felejtettem, milyen izgalommal jár felfedezni valami új alkotást. Amikor felcsendült a főcímdal, Aaron összekulcsolta az ujjainkat, és megszorította a kezem. Tudtam, így akarja tudatni, hogy büszke rám. De engem jelenleg kevéssé érdekelt a saját szerepem ebben az egészben; az első pillanattól az utolsóig a sztorira és Aaron alakítására koncentráltam. Az első epizódban bemutatták a főbb szereplőket, vagyis Christophert, aki végzős egyetemista volt, Aaront, aki elsős, és az ő családjukat, barátaikat, akik között majd kibontakozik a cselekmény. Nem kerülte el a figyelmem egy harmadik srác, aki sokszor felbukkant kettejük mellett. Vele nem futottam össze, amikor a felvételeimet intéztem, és most sem láttam a gárda tagjai között. Christopher legjobb barátját alakította, de valahogy rossz érzésem volt a karakterével kapcsolatban.

Christopher éppen visszafelé caplatott a kollégiumi szobájába, ugyanis ott felejtette az egyik beadandóját – micsoda klisé, gondoltam -, aztán amikor kinyitotta az ajtót, szembe találta magát a félmeztelen szobatársával, aki akkor pattant ki az ágyból. A szobatárs persze nem volt más, mint a legjobb barátja, aki pedig szintén ott feküdt a párnák között, az… Aaron volt.

-        Micsoda? – Nem csak én kiáltottam fel; a teremben mindenhonnan érkeztek hitetlenkedő, izgatott hangok, aztán felzúgott a taps. Teljes sokkban ültem, aztán megéreztem Aaron arcát az enyém mellett.

-        Nem említettem, igaz? – súgta, a lehelete nyomán libabőr futott végig rajtam. – Egy meleg karaktert alakítok.

-        Haver, jól vagy? – kérdezte Christopher vigyorogva. A vetítés utáni parti már elkezdődött, én éppen a harmadik pohár vizet gurítottam le, és róttam magam, amiért nem taxival jöttünk. – Amióta kijöttünk, mintha kicsit kába lennél.

-        Nem csak ő volt ezzel így – mondta Jenny. – Én sem tudtam, hogy ilyen irányt fog venni a dolog!

-        Ki az a srác? – nyögtem ki végül, Aaron pedig nyomban rám nézett. – Akivel… - nem bírtam kimondani. – Nem láttam odabent.

-        Valószínűleg hatásos belépőt akar magának – vélte Christopher. Nem kerülte el a figyelmem, hogy megfeszült az álla, és mivel ő nem volt józanságra kárhoztatva, fel is hajtotta az italát. Kérdőn néztem Jennyre, de csak vállat vont.

Alig fél órával később épp visszatértem a terembe a mosdóból, amikor kisebb felbolydulás támadt a bejáratnál. Kinyílt a kétszárnyú ajtó, a fotósok pedig azonnal elkezdték kattogtatni a gépeiket. Elnéztem a tömeg fele felett, és elöntötte a mellkasomat a feszültség. Az a fickó érkezett meg, akire kíváncsi voltam, oldalán egy gyönyörű nővel, aki emlékeim szerint valami modell lehetett. A srác mégsem rá figyelt, hanem valahová oldalra bámult, és ahogy követtem a tekintetét, megdermedtem. Aaront nézte, és meg is indult felé. Ő volt közelebb, én pedig nem tehettem meg, hogy mindenkit odébb lökök az utamból, így már folyt a társalgás, mire megálltam mellettük.

-        Tényleg képes voltál magaddal hozni őt? – kérdezte épp, és futó pillantást vetett rám. Úgy éreztem, képes lennék azonnal a képébe mászni.

-        Nem értem, mi a problémád. – Aaron nekitámaszkodott a kis asztalnak, amin az italok sorakoztak, és olyan nyugodt volt, amit nem vártam volna tőle. Még el is mosolyodott, habár ez a mosoly inkább fenyegető volt, mint kedves. – Jasper énekelte a főcímdalt, különben is itt lenne a helye.

-        De mindenki tudja, hogy nem zenészként érkezett – ütötte tovább a vasat a fickó, akinek még a nevét se tudtam – mondjuk nem is érdekelt.

-        Charles, ezt már megbeszéltük. – Aaron karba fonta a kezét, és dorgáló arckifejezést öltött. – Te meg én, az csak egy szerep volt. A karakterem bedőlt ugyan a tiédnek, de a valóságban semmi közünk egymáshoz.

-        Azzal akarsz vádolni, hogy rád nyomultam? – fintorodott el a srác, és most már nagyon viszketni kezdett a tenyerem. Jenny, aki mellettem állt, megragadta a karom.

-        Nem vádollak semmivel. Inkább figyelmeztetlek. – Aaron odahajolt a másikhoz, és láttam, hogy a fickó enyhén előre dőlt, mintegy felkínálva magát. – Rólam mondhatsz bármit, nem érdekel. De Jaspert ne merészeld a szádra venni, megértetted? – Aaron ragyogó mosolya alapján bárki azt hihette volna, békés beszélgetés zajlik. – Mert tudok rólad egyet-s mást, és azt biztosan nem szeretnéd nyilvánosságra hozni. – Kacsintott. – További jó mulatást! – Nem csodáltam, hogy a fickó egy bosszús pillantás után hátraarcot vett, a nője csak úgy úszott utána a levegőben. Azok, akik eddig a jelenetet bámulták, visszatértek korábbi beszélgetésükhöz. Mikor elkaptam Christopher pillantását, felvontam a szemöldököm. Mi a fene volt ez? Amire csak vigyorgott, és Aaron felé biccentett. Király, mi?

    *---*

Mivel én voltam az egyik fontosabb szereplő, nem tehettem meg, hogy idejekorán lelépek az after partyról, pedig láttam Jasperen, hogy egyre kevésbé tudja visszafogni magát. Végül aztán hajnali kettő körül, mikor csípni kezdte a szememet a smink, elbúcsúztam attól, akitől kell, köszönetet mondtam minden jelenlévő szponzornak, megöleltem Christophert abban a tudatban, hogy talán többé nem játsszunk együtt, aztán megfogtam Jasper kezét, és távoztunk. Ígéretéhez híven Jasper lakásába tértünk vissza, de a kimondatlan dolgok elodázták az élvezetesebb pillanatokat. Miután lerúgtam a cipőt és megszabadultam az öltönytől, egyenesen a fürdőbe vettem az irányt, hogy megtisztítsam az arcom. Jasper néhány pillanattal később csatlakozott, és nekitámaszkodott az ajtófélfának. Találkozott a tekintetünk a tükörben.

-        Kérdezz nyugodtan.

-        Az a fickó… zaklatott téged a forgatáson?

-        Nem olyan szinten, hogy ne tudtam volna kezelni. – Észrevettem testének önkéntelen rándulását. – Ez még azelőtt történt, hogy megismertelek. A forgatás elején még nem tudtam, milyen ember igazából. Jó színésznek tartottam, láttam már más sorozatokban, és megtiszteltetésnek vettem, hogy együtt játszhatunk. – Végigdörgöltem a szememet egy nedves koronggal, és azonnal jobban éreztem magam. Mintha nem csak a sminket, hanem a múltat is letöröltem volna magamról. – Voltak érdekes pillanatok, de szerencsére mindig ki tudtam magam vágni valahogy. Nem viselte jól, hogy nem hullottam térdre előtte… - Jasper felmordult -… nem tudom, tényleg szexelni akart-e, vagy csak arra hajtott, hogy lelkileg megtörjön. – Jasper beleöklözött az ajtóba, mellkasán megfeszült a fekete ing. Odaléptem hozzá, és kezembe fogtam az arcát. Űzött tekintete az enyémbe mélyedt. – Hiába mondanám, hogy ne foglalkozz vele, ugye?

-        Ha ezt hamarabb tudom, ma este bevertem volna a képét! – Kuncogtam, és lesimogattam a ráncokat a homlokáról.

-        Nem tetted volna meg. Sosem okoznál visszafordíthatatlan kárt senkinek, ő pedig az arcából él. – Átkaroltam a mellkasát, és ráhajtottam a fejem a vállára. – De jól esik, hogy ezt mondod. – Jasper nagy, erős kezei felkúsztak a hátamon, bennem pedig újra felébredt a vágy iránta. – Mit mondasz, most már foglalkozhatunk a kellemesebb dolgokkal?

Nemes egyszerűséggel az ölébe kapott – meglepetten felnyikkantam -, bevitt a hálóba, ledobott az ágyra… és a matracba döngölt. Megjelölt, birtokolt… hátha így mások is tisztában lesznek vele, kihez tartozom. Egy percig sem bántam.