Csokit, vagy csalunk!

Utolsó, de komolyan.

Szóval Dereket meglátogatja pár gyerek Halloween alkalmából.

(nem tudom, ez amúgy benne volt a sorozatban?)

Fogadjátok szeretettel!

Ez a set ihlette a történetet.

-          Megígéred?

-          Megígérem.

-          Pontosan mit is? – fonta karba a kezét Stiles, mire Derek bosszúsan szusszantott.

-          Megígérem, hogy kedves leszek, és nem nyelek le egészben egy gyereket sem.

-          Jó. Mert könnyebb volna a helyzetünk, ha a városban nem utálna téged mindenki, tudod – mutatott rá a srác, aztán felkapta a slusszkulcsát.

-          Te hová mész? – vonta fel a szemöldökét az Alfa.

-          Buliba megyünk, már mondtam múlt héten is.

-          Aha. És minek öltözöl?

-          Piroskának – nevetett rá Stiles. – Vagy mit szólnál ahhoz, ha egy Alfa Párja lennék? Akkor milyen jelmezt kellene húznom?

-          Akkor meztelenül kellene menned, a mellkasodon a nevemmel – felelte Derek halálosan komolyan. A srác csak egy másodpercre dőlt be neki.

-          Na, legyél jó fiú, és adj cukrot annak, aki kér, rendben? Mi ezt nagyon fontosnak tartjuk.

-          Jól van, indulj már – lökte meg a férfi, de Stiles még azért visszafordult egy csókra. – Siess vissza.

-          Naná!

Derek nem különösebben kedvelte a halloweeni időszakot. Ha másként állna a helyzet – mondjuk nem lenne együtt Stiles-szal, vagy nem lakna náluk -, akkor visszavonult volna a loftba, hogy ott vészelje át az estét, ehelyett azonban a Stilinski ház feljáróján találta magát, és hozzálátott megszerelni a kocsiját. Nem is volt semmi gond, úgy durván fél óráig. Aztán…

-          Csokit, vagy csalunk! – kiáltották egyszerre vagy hárman, mire a férfi megfordult.

Volt ott egy ördög, egy kalóz, meg egy másik, akit nem tudott hová tenni, és őszintén úgy néztek ki, mint akik bármelyik percben elfuthatnak. Derek elnyomott egy vigyort, és a zsákjukba dobott egy csomag cukrot. A fiúk elégedettnek tűntek. Ő maga már kevésbé, szóval fogta magát, és megmutatta, hogyan is kell rendesen elüvölteni azt a bizonyos fenyegetést.

-          Na, milyen volt? – érdeklődött Stiles, amint kissé spiccesen megérkezett, hajnali három körül.

-          Nem volt rossz – válaszolta Derek, mialatt gyorsan megszabadította a srácot a buta farkasos jelmezétől. – Erre nem lesz szükséged.

-          Hm, jutalomban reménykedsz? – mosolygott rá a srác, aki a következő pillanatban már az ágyon találta magát.

Egy kimerítő szeretkezéssel később Derek magára húzta kedvesét, Stiles pedig némi mocorgást követően a nyakához hajolt.

-          Ügyes voltál. De legközelebb az üvöltés kimaradhat.