Subscribe:

Labels

2015. október 23., péntek

Ilyenek voltunk 4. fejezet


Íme a negyedik fejezet.
A következőt persze nem most vasárnap hozom, hanem csak jövőhéten. :)
Kellemes olvasást, és jó pihenést. :)
Az eddigi véleményeket pedig hálásan köszönöm. :):)



Zayn minden tekintetben igazi úriember volt; hagyta, hogy Louis a képébe üvöltsön, hogy lopással és plágiummal vádolja, meg azzal, hogy cserbenhagyta őket, tönkretéve ezzel a barátságukat. Közben úgy káromkodott, mint egy kocsis, ami Harryt is kezdte kínos helyzetbe hozni.

-          Boo… kérlek – kezdte volna, mikor Louis megállt levegőt venni.
-          Még nem fejeztem be! Ami téged illet – fordult Niall felé hirtelen, de Zayn közbeszólt:
-          Nem! Utálhatsz engem, a fiamat vagy a képeimet, de Niallt hagyd békén.
-          Mégis miért kellene? Kitervelte ezt az egészet, felhasználta a lányunkat, lépre csalt…
-          Na, most fogd be a szád! – robbant ki Niall, amibe még a csillárok is beleremegtek. Az összes elkeseredettség és magány, amit elnyomott magában, a felszínre tört. – Hadd mondjak neked egy újságot, Louis. Ebben az egészben nem te vagy az áldozat. Emlékszel még a coming outodra? – érdeklődött. – Kiderült, hogy gyereked lesz, aztán bejelentetted, hogy a szerelmeddel, Harryvel kívánod felnevelni őt. Hány napig is csámcsogtak ezen? Megmondom neked, mert számoltam. Három napig. Mondhatnád, hogy biztos azért, mert minden csoda három napig tart, de ebben az esetben tévednél. – Zaynre mutatott. – Miatta nem foglalkozott veletek a sajtó. A kiválása volt a cápa a tengerben, míg a ti bejelentésetek csak egy aprócska hal lehetett mellette.
-          Most azt akarod beadni nekem, hogy mindent miattunk csinált? – érdeklődött Louis szkeptikusan.
-          Nem, de azért nagyon is jól jött nektek a dolog.
-          Niall, most nem róluk van szó – kapcsolódott e Liam higgadtan. – Zayn tett dolgokat. Mi ezeket nem firtattuk volna, de valahogy úgy érzem, nem viccből szervezted meg ezt az egészet. Ha vissza akarja kapni a bizalmunkat, színt kell vallania. Ha meg nem, akkor megköszönjük ezt az estét, és távozunk.

Niall annyi mindent mondott volna. Hogy nekik könnyű lenne itt hagyni mindent, mert van kihez hazamenniük. Boldog házasságban élnek, van gyerekük, miközben Zayn a számlákkal zsonglőrködik, ő maga meg halálosan magányos.

-          Szerettelek titeket, mint a barátaimat – szólalt meg Zayn -, de egyáltalán nem érdekel a bizalmatok, és szükségem sincs rá. – Erre aztán mindenki úgy bámult a férfira, mintha hirtelen három feje nőtt volna. – Egyes egyedül Niall miatt vállaltam, hogy találkozom veletek, és magyarázatot adok. Röviden és tömören, azért léptem le, mert teherbe esett egy lány, akivel egyetlen éjszakát töltöttem. Beteg volt, így feleségül vettem, és vele voltam, míg bele nem halt a szülésbe. Kay a legszebb ajándék, amit valaha kaptam, és igyekszem neki mindent megadni. Talált egy barátot Katie személyében, és nem szeretném, ha őket büntetnétek az én hibáim miatt. Niallnek meg arra nincs szüksége, hogy választás elé állítsátok.
-          Nem állítjuk választás elé – mondta Harry. – Csak annyit kértünk, hogy ne a hátunk mögött barátkozzon veled. – Zayn olyan mosolyt villantott, amitől Niall szíve majdnem meghasadt.
-          Harry, te csakugyan azt hiszed, hogy itt pusztán a barátságunk a tét? – Aztán halkabban hozzátette: - Mert már sokkal többről van szó.

A bejelentést természetesen néma csend követte. Niall mindenre számított, de arra nem, hogy Harry falfehéren talpra ugrik, telefonnal a kezében.
-          Uramisten! Katie lenyelt egy gombot!


A helyzet a szülők szempontjából egyáltalán nem volt vicces, a gyerekek azonban meglehetősen élvezték a dolgot. Mert már Kay is ott volt, akire a bébiszitter csak háromig tudott vigyázni. Katie valóban lenyelt egy kisebb gombot, de miután a kisfiú megérkezett, némán várta, hogy ami fent bement, az lent távozzon.

Louis közben a saját bébiszitterükkel ordítozott a folyosón, aki bizonygatta, hogy csak fél pillanatra vette le a gyerekről a szemét.
-          Az éppen elég! – sziszegte a férfi, majd sarkon fordult, és beviharzott a kórterembe. Zayn próbálta menteni a menthetőt.
-          Mióta dolgozik náluk?
-          Amióta Katie hozzájuk került. – A nő elmosolyodott. – Nyugodjanak meg, átéltem már velük ezt párszor. Nem mondhatom meg nekik, hogy neveljék a kislányt, de ezeket a dolgokat minden szülőnek végig kell csinálnia. Amint minden rendben lesz, nekem is megbocsátanak.
-          Nem haragszanak magára – állította Niall. – Imádják és hálásak a munkájáért, Molly.
-          Köszönöm, Mr. Horan.
-          Szerintem menjen csak haza, és pihenje ki a fáradalmakat.
-          Köszönöm, uram. Minden jót.

Nézték, ahogy a nő kacsázva távozik, aztán Zayn belesett a szobába. Mikor megbizonyosodott róla, hogy senki sem figyel rájuk, megragadta Niall kezét, és maga után húzta egy közeli raktárszerűségbe.
-          Mi…
-          Nem érdekel – dorombolta a másik, majd Niall szája után kapott.

Nem számított többé sem a helyszín, sem az időpont, vagy az, hogy esetleg keresik őket. Niall hozzásimult Zaynhez, és megnyitotta a száját. A következő pillanatban a szekrényhez passzírozva találta magát, nem mintha bánta volna a dolgot. Sőt.
-          Soha nem kívántam még senkit úgy, mint téged.
-          Nem hiszem, hogy…
-          Persze, hogy nem – bólintott Zayn. – Csak meg akartalak csókolni. És meg is tettem. – Niall fehér bőrére pír kúszott fel, mikor megérezte a másik izgalmát. Az volt a mázli, hogy még mindig nagyon szűk farmereket hordtak, így a merevedésük nem tudott igazán kibontakozni.– Miért nem húzzuk el innen a csíkot?
-          Mert Katie beteg.
-          Ugyan, ezt te se gondolod komolyan – mosolygott a férfi, aztán egy utolsó lopott csók után elhúzódott. – Rendben. De be fogom hajtani rajtad.

Úgy tértek vissza a kórterem elé, mintha mi sem történt volna, ami Niall meglátása szerint egyáltalán nem volt helytálló. Hogyhogy csak ő érzi, hogy a világ kifordult a négy sarkából?

-          Apu! – szaladt feléjük Kay. – Apu, ugye találkozhatom majd máskor is Katie-vel?
-          Ez nem rajtam múlik – sóhajtotta Zayn. Időközben Louis és Harry is kilépett a kórteremből, utóbbi férfi a karjában cipelte a szunyókáló kislányt.
-          Kay jó hatással van rá – vélte Harry. – Úgyhogy részünkről sincs akadálya annak, hogy találkozzanak. – Louis morgott valamit, de senki nem törődött vele. Niall látta Kay arcán, hogy valami nagyon foglalkoztatja, a következő pillanatban pedig meg is szólalt.

-          Katie-nek miért van két apukája? – Na, erre aztán egyik felnőtt sem számított. A szülők Katie-nek már adtak valamilyen homályos magyarázatot, de Zayn csak most került szembe a problémával.
-          Hát, tudod, van olyan család, amit a papa, a mama, és a gyerek alkot.
-          Igen.
-          És van olyan család, ahol van papa, még egy papa, és a gyerek. Ugyanúgy szeretik egymást, mintha…
-          De neki miért lehet két apukája, és nekem miért nem? – szakította félbe Kay az apja mondandóját, aztán a megdermedt Niall felé nézett. – Niall bácsi, nem lennél a másik apukám?

A kisfiú valószínűleg fel sem fogta, hogy milyen súlyos dolgot emlegetett fel. A szemében Louis és Harry ugyanolyan pár volt, mint egy nő és egy férfi. Mivel nemigen látott más mintát, és mivel kedvelte Katie-t, ő is olyan családot akart magának, mint amilyen neki volt. Aztán egyszer csak a kislány is beszállt a beszélgetésbe.
-          Hé! – csattant fel, ahogy lekászálódott Harry öléből. – Nem viheted el csak úgy! Én ismertem előbb!
-          De neked már van két apukád – mutatott rá Kay.
-          Miért, lehet harmadik apukám is, nem? – Katie felnézett a férfira. – Niall bácsi?
-          Hát, nem lenne jobb, ha simán a bácsikád maradnék? – guggolt le az érintett, aztán suttogta folytatta: - Különben odalenne a kedd délutáni elfoglaltságunk. – Katie az ajkába harapott. Nyilván eszébe jutott, hogy Niall az egyetlen, aki hajlandó vele újra és újra mesedélutánt tartani, sőt, még a dalokat is vele együtt énekli. Végül mélyet sóhajtott.
-          Rendben, maradhatsz Niall bácsi.
-          Akkor lehetsz az apukám! – csillant fel Kay szeme. Niall elnézett mellette, de Zayn pillantását nem sikerült elkapnia. Aztán a férfi ölbe vette a gyereket.
-          Akkor majd összefutunk, srácok. Sziasztok. – És úgy suhantak kifelé, mintha lángba borult volna az egész épület.

Niall teljesen elgyengült, kénytelen volt letámasztani maga mellé a kezét, nehogy orra bukjon a folyosó közepén. Néhány pillanatig csend volt, aztán megjelent a látóterében két csizmás láb, és arrébb tolta a kislányt.
-          Boo, menjetek haza.
-          Miért, te nem jössz?
-          Van még egy kis dolgom.
-          Na, de…
-          Menjetek! – Harry nem emelte fel a hangját, mégis elérte, hogy kedvese bólintson. Gyors csókot váltottak, aztán Louis és Katie is elindult kifelé.
-          Mutatni akarok valamit. – Niall nagy nehezen talpra állt.
-          Bocs, de nagyon fáradt vagyok… neked meg a lányod mellett a helyed.
-          Nem lesz semmi baja, mert nem leszünk sokáig. Na, gyere. – És Niall pedig természetesen ment.


-          Hol vagyunk? – érdeklődött a férfi jó fél órával később.
-          Ez a Richmond Park – felelte Harry halkan. Rajtuk kívül senki nem tartózkodott ott azon a korai órán, Niall mégis ösztönösen megértette, miért nem lenne ajánlatos hangoskodni. A parknak volt egy különleges atmoszférája, ami arra sarkallta a férfit, hogy feküdjön le a harmatos fűre, és bámulja a felhőket. – Ide szoktam jönni, amikor gondolkodni akarok.
-          Azt hittem, olyankor a stúdióba mész – jegyezte meg Niall.
-          Mert mindenkinek azt mondtam – mosolygott Harry, mialatt leültek az egyik fehérre mázolt padra. – Itt soha nem ismert még fel senki, és mivel soha nem kocsival jövök, követni sem tudnak. Ezeket az embereket nem érdekli, ki vagyok és mit csinálok itt, így nyugodtan átgondolhatom a dolgaimat.
-          Miféle dolgaidat?
-          Például ide jöttem, amikor kiderült, hogy Louis-nak gyereke lesz valakitől. – A férfi arcán árnyék suhant át. – Teljesen összetörtem, és át akartam venni a lehetőségeimet. Hogy miként is kellene majd reagálnom erre a hírre. De mire visszaértem, Louis mindent elrendezett.
-          Szóval te nem is tudtál a bejelentéséről? – érdeklődött Niall.
-          Nem. Hazaértem, és ott várt rám egy riporterrel, akinek azonnal interjút adtunk. A többit pedig már tudod. – Pár pillanatig csendben üldögéltek.

-          És miért hoztál ide engem?
-          Mert ugyanazt kell tenned, mint nekem annak idején. – Harry rátámaszkodott a térdére. – Tudom, hogy érzel valamit Zayn iránt. Azt hiszem, mindig is tudtam.
-          Ezzel mit akarsz mondani? – csattant fel Niall. – Én magam is csak nemrég jöttem rá, hogy…
-          Inkább úgy kellene fogalmaznod, hogy most tudatosodott benned – vágott közbe a másik. – Már öt évvel ezelőtt is volt valami, nem igaz? – Niall csak hápogott. – Azt hitted, nem lehetett észrevenni, mi?
-          Hát… reméltem – pirult fülig a férfi.
-          Meg kell hagyni, nem csináltátok olyan feltűnően, mint mi – nevetgélt Harry. – Én is csak onnan tudtam, hogy ugyanúgy bámultad néha Zaynt, mint én Louis-t. Akkor is nevettél a viccein, amikor senki más, és ha ő szomorú volt, akkor te is az lettél. A mozdulatait még nem kezdted leutánozni… de biztos vagyok abban, ha tovább marad, az is megtörtént volna.
-          Mi nem… szóval nem hiszem, hogy mi is olyanok lettünk volna, mint ti. Nekünk nem volt meg az az első-látásra-beléd-estem dolog. Vonzódtam hozzá, az igaz… de látod, mi történt most is. Neki egyszerűen nem fér bele az életébe egy ilyen kapcsolat.
-          Ezt ő mondta neked? – érdeklődött Harry tapintatosan.
-          Nem. Vagyis eddig nem igazán került szóba, hogyan tovább. Előbb ki szerettem volna békíteni őt veletek.
-          Csak Louis volt kibukva miatta, de lassan az is lecseng. Ha akarsz tőle valamit, szerintem nyíltan meg kellene vele beszélned. Semmit nem veszíthetsz.
-          Így gondolod?
-          Így – bólintott Harry magabiztosan, aminek még Niall sem tudott ellenállni, pedig ő nem volt belé szerelmes. – Vicces, eddig nem értettem azokat a filmeket, ahol, ha a főszereplő meleg, akkor szinte mindenki más is az a közvetlen környezetében.
-          Hát, kicsi a világ.


Niall úgy érkezett haza a lakásába, mint akin átment egy úthenger. Persze tapasztalatból egyáltalán nem tudta, milyen is az, de a teste és a lelke egyaránt fáradt volt. Előbb a galériabeli beszélgetés, aztán a lenyelt gomb… de a férfi úgy érezte, a legnagyobb csapást mégis Zayn távozása mérte rá. Nem merte keresni a másikat, mert félt attól, hogy nyomulósnak tűnik. Így hát ledobálta magáról a ruháit, vett egy gyors zuhanyt, majd ágyba és gyógyító álomba zuhant.


A következő héten Niall nem ment Zayn házának közelébe. A férfi nem jelentkezett a kórházi eset óta, ő pedig nem volt annyira elkeseredett, hogy utána fusson. Beleegyezett néhány gyors interjúba, még a stúdióba is ellátogatott, hátha akad számára valamilyen feladat. Mivel azonban nem tudtak neki segíteni, Lottie volt az, akinél menedéket keresett. Bárokba jártak, filmeket néztek, miközben pattogatott kukoricát ettek – néha nem csak ették, hanem megdobáltak vele másokat -, Niall pedig úgy érezte, igaz barátra és testvérre talált a nőben. A kettejük között elcsattant csókról már rég megfeledkezett, és úgy tűnt, Lottie is letett arról, hogy ők egyszer egy pár lesznek. A sajtót viszont nem értesítették ezekről a hallgatólagos megállapodásokról, így Louis az egyik újságból volt kénytelen megtudni, hogy zajlik valami a nővére és Niall között.

-          Hát ezt már tényleg nem hiszem el – sóhajtott fel, mikor Harry is becsoszogott a konyhába. Átkarolta a férfi derekát, és a vállán áthajolva belelesett az újságba. Aztán horkantott.
-          Ugye nem azt akarod mondani, hogy beveszed ezt? – mormolta a fülébe. Még a szokottnál is kásásabb volt a hangja, ami felidézte Louis előtt az ágyban töltött délelőttjüket. Belátta, hogy a paplan alatt kellett volna maradnia, rátekeredve a kedvesére ahelyett, hogy Lottie szerelmi életével foglalkozik.
-          Nem hiszem, mert Niall sosem…
-          Mit sosem?
-          Sosem nézett úgy Lottie-ra, ahogy egy vágyakozó férfi néz a nőjére. – Harry belebólintott a nyakába. – Zayn kell neki, ugye? – Ismét bólintás. – Mondd már meg nekem, mit esztek ti, jó kisfiúk rajtunk, rossz fiúkon? – Louis megfordult párja ölelésében. – Nos?
-          Nem tudom, miről beszélsz – felelte Harry. – Te sosem voltál rossz.
-          Dehogynem.
-          Én nem vettem észre. – Felcsillant a szeme. – Pedig igazán megmutathatnád. – Megcsókolták egymást, s a heves mozdulatok következtében még a szájuk is felrepedt.

-          Ki a franc az ilyenkor? – húzódott hátra Louis, mikor meghallotta a csengőt.
-          Délután fél négy van – világosította fel Harry vigyorogva, majd a bejárathoz szökkent. Ám ami az ajtó túloldalán várta, arra egyáltalán nem volt felkészülve. 

2 megjegyzés :

Mese írta...

Köszönöm az új részt, tegnap munka után ez volt a jutalmam. :) A csók jelenetet imádtam, köszönöm, hogy ilyen fantasztikusan írtad meg, az egész csúcs, ahogy van félre ne értsd, de ez annyira el lett találva. *.*
Kay imádni való, és ahogy Katie-vel veszekedtek kié legyen Niall. De miért rohant el Zayn?! Na most ez itt a millió dolláros kérdés, és a másik nagy kérdés meg mit fog szólni a cikkekhez? Esetleg Ő csengetett? Azt hiszem tűkön fogok ülni jövő vasárnapig, nehéz lesz, de erős vagyok.
Lenne egy kérdésem, tényleg gyereke lesz Lousinak? Mert mintha ezt olvastam volna valahol, de azt is olvastam, hogy Liam azt nyilatkozta, hogy Harry és Louis tényleg egy pár. :)

Valerin írta...

Nagyon szívesen, én pedig köszönöm a véleményed. :) A csókot már nem akartam tovább húzni, még ha így hirtelen más nem is történhetett. :) A gyerekeket szeretem írni, és mivel szerintem Niall mindig el van hanyagolva kicsit, így azt szerettem volna, ha most mindenki őt akarja, és érte küzdenek. :) Zayn azért rohant el, mert egy hülye. :D Vasárnap ki fog derülni, ígérem, addig remélem kibírod. ;)
Azt vettük észre, hogy ugyanúgy, mint Zayn távozásáról, úgy erről a babatémáról sem igen szeretnek beszélni. Szerintem Louis tényleg elhiszi, hogy az övé a gyerek, de majd biztos lesz apasági vizsgálat, vagy valami. Liam nem mondana ilyet szerintem, még izgatottabb, mint maga Louis.
Amúgy nem tudom, hallottad-e, de Liam és Sophia elvileg szakított... hát ők se olvassák ezt a történetet, az biztos. :)
Még egyszer köszönöm, hogy mindig írsz nekem, és találkozunk legközelebb. :):)

Megjegyzés küldése