Subscribe:

Labels

2017. május 17., szerda

Shape of you 4. fejezet


Negyedik fejezet, enyhe +18-as tartalommal, kéretik vigyázni! :D



Mikor öt előtt nem sokkal fellebegett a szobájába, azonnal szétpukkant az őt körbeölelő boldogságbuborék, és visszatért a rideg valóság.

-          Hogy jutottál be? – Hülye kérdés, korholta magát Jude, hiszen még fel is tűnt neki a délutáni portáslány ábrándozó tekintete. Éppen csak nyálat nem csorgatott. – Mit keresel itt? – folytatta inkább, és bevágta maga mögött az ajtót.
-          Az volt az érzésem, hogy kerülsz – válaszolta Zero, aki a legnagyobb lelki nyugalommal terpeszkedett el Jude ágyán, és még az egyik újságját is képes volt lapozgatni közben.
-          Nem kerüllek, csak éppen már nincs dolgom veled. Különben is pontosan tudod, merre szoktam lenni délutánonként. – Jude kinyitotta a szekrényét, és azon kezdett töprengeni, mit vegyen fel. Aztán hirtelen megpördült, mikor tudatosult benne valami. – Már vége az edzésnek?
-          Ja. Máskülönben hogy lennék itt? – Erre Jude eszeveszetten turkálni kezdett a holmija között, míg végül talált egy elfogadhatónak mondható inget, amire le is cserélte a jelenlegit, ami rajta volt. – Készülsz valahová?
-          Ja.
-          Szóval nincs rám időd.
-          Eltaláltad.
-          Hová is mész?
-          El. – Jude zsebre vágta a tárcáját, majd a tükörhöz ugrott, hogy életet leheljen a hajába.
-          Ki az?
-          Mi van? Kopogott valaki?
-          Ki az, akivel randizol? – Jude nem tudta megállni, felnevetett, aztán kicsit megigazította magán a halvány rózsaszín inget. Vajon nem lesz ez túl buzis? – Szóval? – A srác észre sem vette, hogy a másik közben felállt, és odasétált mellé. Nagyon közel.
-          A neve Danny. – Mintha Zero arca megrándult volna, de Jude ezt gyorsan el is vetette.
-          Danny. Értem. Jó gyerek. Meleg – tette hozzá kicsit halkabban, és szinte mellékesen.

Jude szaladgált még ide-oda néhány percig, majd indult volna az ajtó felé, de Zero elkapta a karját. Jude frusztráltan sóhajtott.

-          Mit akarsz még? Azt hittem, direkt örültél neki, hogy nem kerültem a szemed elé.
-          Ha nem segítesz, nem lesz meg a kettesem. – Jude hirtelen elszégyellte magát, de ez csak alig pár másodpercig tartott.
-          Mint mondtam, tudod, hol találsz. Most pedig távozz a szobámból.
-          Nem semmi a tempód, Kincade – jegyezte meg Zero többnyire gúnyosan. – Hétfőn még engem smároltál le úgy, hogy kettéállt a fülem, ma meg már Danny fiúval mész randizni… Kicsit megbántva érzem magam, őszintén szólva.
-          Őszintén szólva, nem hiszek neked. Neked nincs lelkiismereted, amit megbánthattam volna. Na, szia.

Jude elfordult, hogy kinyissa az ajtót, de akkor Zero ismételten megragadta a könyökét, és meglepő erővel rántotta maga felé. Jude szeme kerekre nyílt, ahogy Zero hevesen rábukott a szájára, és keményen megcsókolta. Jude nem hagyta magát elgyengülni, azonnal eltaszította magától a másikat, bár imádta érezni Zero erős kezét, ami a tarkójára tapadt. A srác nyelt néhányat, majd Zero szemébe nézett. És akkor elakadt a lélegzete, mert Zero végre úgy nézett rá, ahogy arról korábban álmodozott. Vágyakozva. Kiéhezetten. Szenvedélyesen. És Jude józan esze abban a pillanatban felrúgta az asztalt, és távozott.

A következő néhány hét olyan gyorsan suhant el, hogy Jude észre sem vette, és később be sem tudott volna számolni arról, hogy sikerültek-e az aktuális dolgozatai, vagy sem. (Természetesen sikerültek. Jude még álmában is képes lenne jelesre megírni egy dolgozatot.) Egyedül az maradt meg az emlékezetében, hogy Zero csaknem minden éjszakát nála töltött, miután végeztek az aznapi leckével. Jude hátsója nem igazán örült ennek a hirtelen jött és rendszeressé vált igénybevételnek, de a srácot nem nagyon érdekelte. Legalább önmagának kénytelen volt bevallani, hogy imádott együtt lenni a másikkal. Már a tananyaggal kapcsolatban is egyre érdekesebb meglátásai voltak, de persze Jude csak pirulva mert arra gondolni, hogy ez talán az ő jelenlétének köszönhető. Még Lilynek sem mondott semmit erről a helyzetről, habár mintha a lány sejtett volna valamit, mert néha csak úgy a semmiből rámosolygott, vagy megcsipkedte az arcát. Jude-nak egyedül Danny miatt volt lelkifurdalása, akit legelőször kénytelen volt felültetni, utána pedig, amikor végül összeültek egy kávéra, hogy megbeszéljék a lehetséges menedzseri programot, Jude nagy nehezen közölte a sráccal, hogy már foglalt.

-          Nahát, szerencsés fickó lehet – mosolygott kissé szomorúan. – Mert fickó, ugye? – Jude bólintott.
-          Nem akartalak átverni…
-          Egyáltalán nem vertél át. És senki sem határozhatja meg, kibe szeret bele. Hidd el, én csak tudom.

Jude tehát jelenleg a mennyekben érezte magát. Persze tudhatta volna előre, hogy a mennyből lehet a legnagyobbat zuhanni.

Másfél hónap múlva, egy szombati napon Jude boldog mosollyal az ajkán ébredt. Előző nap ő és Zero megünnepelte a srác közepes osztályzatát, ami ahhoz ugyan még nem volt elegendő, hogy biztosan ne bukjon meg, de legalább haladásnak számított. Kihagyták a kötelező leckeírást a könyvtárban, és azonnal Jude szobájába siettek, ahol az ajtó csukódását követően egymásnak estek. Jude imádta a száján érezni Zero kemény és ellentmondást nem tűrő ajkait, imádta a borostáját, imádta izmos mellkasát, és persze imádta a farkát, amit már majdnem behatóbban ismert, mint a sajátját. Zero tanította és irányította, így Jude lassan mindent megtanult, ami ahhoz kellett, hogy pár perc alatt elvegye a másik srác eszét. És Jude egyre gyakrabban élt ezzel a tudásával.

Kinyitotta a szemét, és a mosoly elhalványult az arcán, mikor látta, hogy Zero már öltözködik.
-          Meg sem vártad volna, míg felkelek?
-          Jude, ne legyél már csaj – torkolta le Zero, majd magára rángatta a farmerét. Jude senki mást nem ismert, akinek jól állt volna a fehér farmer.
-          Nem vagyok csaj, tegnap éjjel tapasztalhattad. – Zero elvigyorodott az emlék hatására, Jude pedig büszke volt magára, mint mindig, amikor boldoggá tehette. – De… rendben van, hogy nem akarsz ország-világ előtt velem mutatkozni, de egy hétvégét azért együtt tölthetnénk, nem? – Zero erre fülsértően felnevetett.
-          Mi nem vagyunk kapcsolatban, Jude. Nem szeretném, ha ebbe a hitbe ringatnád magad. – Jude felült az ágyban, meztelen mellkasáról lecsúszott a takaró. Zero egy pillanattal tovább felejtette rajta a tekintetét, mint illett volna.
-          Miért ne lehetnénk kapcsolatban? – kérdezte halkan, habár tudta, hogy a válasz össze fogja törni a szívét.
-          Mert én nem hiszek a párkapcsolatokban, azért. – Ezek után Zero kacsintott egyet, majd távozott a szobából. Mint aki jól végezte dolgát, ahogy Lily mondaná.

Jude visszahanyatlott a párnára, és a hajába túrt. Ostobaság volt még csak rágondolnia is arra, hogy esetleg kapcsolatba kezdhetnének, a megkérdezése viszont már a bődületes hülyeség kategóriájába tartozott. Ettől függetlenül nem bánta meg, mert legalább tisztán láthatott ebben a tekintetben, és végre elkezdhette szoktatni magát a gondolathoz, hogy ő és Zero sosem lesz együtt úgy, mint más párok. És hogy ebben még nagyobb segítséget nyújtson saját magának, felhívta Lilyt, és megkérdezte, nem-e ugrana el vele vásárolni.

-          Amikor azt mondtad, vásárolni akarsz, azt hittem, könyvre gondoltál.
-          Most nem.
-          Csalódott vagyok. Mi a fenéért hívtál engem? Hát nem látod, mi a kedvenc színem? – A lány aznap is a sötét ötven árnyalatában pompázott.
-          De te lány vagy, és jobb a szemed ahhoz, mi áll jól nekem, és mi nem. – Jude ide-oda tologatta a vállfákat, míg végül talált két olyan inget, ami tetszett neki.
-          És mégis mire fel ez a nagy gardróbfrissítés? – érdeklődött Lily, ahogy megállt a sztender másik oldalán. A karjában már volt egy halom nadrág meg póló, amit Jude később fel akart próbálni. – Ha tippelnem kellene, azt mondanám, szerelmi csalódás, de Danny nagyon is jól elvolt délelőtt a pasijával. – Jude beszívta az alsó ajkát, de nem nézett a lányra. – Mikor akartad elmondani, hogy már nem is vagytok együtt? Tök ciki lett volna, ha odamegyek hozzá azzal a szöveggel, hogy mégis mit képzelsz magadról, hogy nyílt színen csalod a legjobb barátomat?!
-          Megtetted volna? – csodálkozott el a srác.
-          Még szép! De szerencsére még idejében leállítottam magam. – Körözött egy keveset Jude körül. – Szegény Danny. Mit tett, hogy dobtad?
-          Nem dobtam. Össze sem jöttünk. – Lily összehúzott szemmel bámult rá.
-          Azt akarod mondani, hogy nem miatta voltál olyan boldog az utóbbi időben? De akkor ki… - Hirtelen elkerekedett a szeme a szemüveg mögött. – Jézusom, ugye nem…? – Mivel Jude továbbra is úgy tett, mintha süket lenne, a lány megrángatta a karját. – Jude, tényleg… ti tényleg…
-          Igen. De már vége. El sem kezdődött igazán. – Lily néhány percig csendben figyelte, ahogy a srác újabb darabokat választ ki próbálásra, aztán odament mögé, és egyszerűen átkarolta.
-          Annyira sajnálom. Nagyon-nagyon sajnálom. – Jude gombócot érzett a torkában.
-          Tudom. Sajnálom, hogy nem mondtam el.
-          Megértem. – Aztán mélyet sóhajtott. – Na, gyere, vegyünk neked pár menő cuccot!

Olyan menő cuccokat vettek, hogy hétfő reggel többen Jude után fordultak, ahogy átvágott a kollégiumot és az egyetemet összekötő távon. Szokása volt lehajtott fejjel kullogni, aznap azonban kihúzta magát, így a mellkasa és a válla is vonzotta a tekinteteket, ő pedig sütkérezett bennük. Elvégre ennyit igazán megérdemelt.

Akkor bizonytalanodott el először, mikor látta, hogy Zero a terem előtt álldogál a korlátnak dőlve. Összefonta a karját maga előtt, és mindenkire mogorván bámult, aki csak elhaladt előtte. Jude felvértezte magát, de érdekes módon a másik srác arca felderült, amikor meglátta. Sőt, az álla enyhén le is esett, nyilván Jude új kinézetének és megjelenésének köszönhetően.

-          Hűha, valaki ma nagyon dögös! – vigyorgott lezserül, és közelebb lépett hozzá. Jude a száján kezdte szedni a levegőt, mert nem akarta, hogy Zero fantasztikus illata a hatalmába kerítse.
-          Kösz. Lilyvel vásárolgattunk egy keveset szombaton.
-          A bajos csajok akcióztak? – Jude felvonta a szemöldökét, de egyebet nem reagált.
-          Rám vártál?
-          Igen. Lecsekkolod a leckém?
-          Mintha eddig nem azt tettem volna minden alkalommal – jegyezte meg Jude, ahogy besétált a terembe, nyomában Zeróval.
-          Erre most kivételesen büszke vagyok, szóval úgy nézd, ha lehet.
-          Nem vagyok részrehajló. – Ledobta a táskáját a székre, majd átvette a felé nyújtott füzetet. Már azon is meglepődött kissé, hogy Zero kézírása mennyit javult, de el kellett ismernie, hogy a dolgozat sem volt rossz. – Eddig ez a legjobb.
-          Ugye? – ragyogott rá Zero, a másik srác pedig kísértést érzett, hogy ott helyben megcsókolja. A következő hónapjai valószínűleg csak arról szólnak majd, hogy leküzdje az ilyen és ehhez hasonló késztetéseket, de nem bánta, mert minden egyes harc csak erősebbé tette. – Mi lenne, ha este megmutatnád, mennyire büszke vagy rám?
-          Sajnos ma este nem jó. Már megbeszéltem egy találkozót.
-          Kivel? – ráncolta a homlokát Zero.
-          Pete Davenport hajlandó fogadni az irodájában – felelte az igazsághoz híven.
-          Davenport? Ő nem a…
-          Jó reggelt mindenkinek – lépett be az ajtón lendületesen Mr. Brixton. – Foglaljanak helyet, és lássunk is neki! – Zero vetett még a srácra egy idegesnek mondható pillantást, majd beékelődött a padjába. Jude még csak tippelni sem tudott arra vonatkozóan, vajon mi baja lehet a srácnak.

-          Miért akarsz találkozni azzal a fickóval? – Amint véget ért az óra, és a tanár eltűnt, Zero előrehajolva faggatni kezdte a másikat.
-          Ő a főnök a…
-          Pontosan tudom, hogy ki ő! – vágott a szavába a srác, mire Jude érdeklődve ránézett. Zero arca természetesen csukott könyv volt előtte. – Davenport nem az a fajta ember, akivel neked üzletelned kellene.
-          Miért, milyen fajta emberekkel szabad nekem üzletelnem? – lendítette a vállára a táskát Jude. Zero kapkodva felmarkolta a könyveit, majd utána iramodott. Jude jóleső elégtételt érzett a gyomra tájékán; végre egyszer nem ő van Zero nyomában, hanem fordítva.
-          Olyan kis naiv emberekkel, mint amilyen te magad is vagy. Simán átbasszák a hülye fejed.
-          Nos, ezzel nemigen tudok vitatkozni – mormogta Jude arra gondolva, hogy Zero is pontosan így átverte már az ő hülye fejét. – De mivel hajlandó beszélni velem, így nem húzhatom ki magam a találkozó alól.
-          De mégis mit akarsz te tőle? – Zero nem akart tágítani, így Jude szembefordult vele a folyosón. Mivel dacoskodni támadt kedve, előbb visszakérdezett.
-          Mit számít az neked, hogy engem ki ver át? – Aztán választ sem várva folytatta: - Az az álmom, hogy a Devilsnél lehessek menedzser. Ha ehhez le kell paktálnom az ördöggel, akkor szíves örömest megteszem.
-          Sose mondtad, hogy ott akarsz dolgozni.
-          Nem tudom, feltűnt-e neked, de a találkozóink általában rólad szóltak – vetette oda Jude, és tovább indult.
-          Hát, ezt azért visszautasítanám! Emlékeim szerint neked sem volt okod soha panaszra.
-          Nem azt mondtam, hogy nem élveztem – sziszegte a srác -, hanem azt, hogy minden rólad szólt. Például eddig hányszor vettél engem kezelésbe? – Zero már nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de a hang megakadt a torkán. – Ugye? Természetesen a szex veled fergeteges, biztos sokan mondták már. De ez csak szex, és semmi több, ráadásul úgy, ahogy és amikor te akarod.
-          Na, álljon meg a menet! Ezt az egészet te akartad! – csapott le rá Zero. – Te támadtál le a könyvtárban, és aztán te voltál az, aki majdnem elment Dannyvel! – Jude összeráncolta a homlokát.
-          Nem értem, hogy jön ide Danny.
-          Ó, ne add most a hülyét! Azért akartál kavarni vele, hogy féltékennyé tegyél engem! – Jude eltátotta a száját, de jobban belegondolva sajnos nem tudott vitatkozni ezzel az állítással.

-          És akkor mi van? Te talán nem azért smároltál azzal a csajjal pont a könyvtár előtt, hogy engem féltékennyé tegyél?! – vágott vissza Jude, és már arra sem vette a fáradtságot, hogy lehalkítsa a hangját. Zero kezdte ezt az egész veszekedést a nyílt színen, hát akkor viselje a következményeit. Úgy tűnt azonban, hogy Zero agya elszállt, és szinte tudatában sem volt annak, hol is tartózkodnak éppen. – Azt akarod kihozni ebből az egészből, hogy te ezt nem is akartad velem, nem igaz? Hát akkor van egy jó hírem: végeztünk egymással! Ezentúl csak és kizárólag a tanulmányaidról vagyok hajlandó beszélgetni veled, szóval jobb lesz, ha új dugópartner után nézel!

3 megjegyzés :

Mese írta...

Ez az Jude!!!! Végre Jude is lépett egy kicsit előre, és nem hagyja, hogy eltiporják. Nagyon kíváncsi vagyok Zero mit lép erre, mert most rendesen lesokkolták, szinte sajnálom. Szuper lett ez a rész. :D Tudom türelmetlen vagyok, de nagyon várom a következőt. Jude ha Zero könyörög is neki egy kicsit remélem kéretni fogja magát. :D

Boglárka Molnár írta...

Itt abbahagyni igazi kegyetlenség!

Valerin írta...

Kedves Mese... igen, Jude kezd végre magára találni, meglátjuk, meddig tart ki a bátorsága. ;)
Kedves Boglárka... egy szemét szadista vagyok, tudom én! :D

Megjegyzés küldése