Haj-Baj 1/3

Sziasztok! Ismét egy újabb történettel érkeztem, mely a Sotus univerzumban játszódik, és melynek alapötletét kedves barátnőm, Mes szolgáltatta. ;)

Mi történik, amikor az örökké a kinézetével - legfőképpen a hajával - foglalkozó Bright hirtelen arra ébred, hogy kopaszodik? Ebből a történetből megtudhatjátok!

Kellemes olvasást mindenkinek! :)

A nap még a szokottnál is jobban indult Bright számára. Az előző napi esőnek már nyoma sem volt, a Nap lelkesen bújt elő a felhők mögül, így ismét elfelejthették a kabátokat és az esernyőt.

Bright a nyelvét kidugva bíbelődött a frizurájával a tükörhöz hajolva. Lassan negyed órája tartotta fenn ezt a pozíciót, de mindent a nagyszerű megjelenésért, nem igaz? Kent még egy kis zselét a problémásabb területekre, míg végül befejezettnek tekintette a művet. Lesimította hófehér ingét, aztán fogta a táskáját, kacsintott egyet a tükörképére, majd elhagyta a szobát.

A Sotus termeit és folyosóit szerette kifutóként kezelni, így mindig felszegett fejjel és a rajongóknak szánt mosollyal az arcán haladt az útján.

Aztán egyszer csak rossz érzése támadt. Többen pusmogtak, összesúgtak a háta mögött, és lopva rámutogattak. Ez azonban nem a Bright által megszokott ámulat volt, hanem valami egészen más. A srác érezte, hogy a szíve hevesebben kezd verni, ezért megszaporázta lépteit, és szinte bezuhant az osztályterembe. Remélte, hogy ott végre megnyugvásra lelhet, de csalódnia kellett. Mindenki nevetni kezdett rajta, és a feje irányába mutogattak. Ekkor Brightnak szörnyű gyanúja támadt. Lassan és óvatosan fölemelte a kezét, és a fejére tette. A következő pillanatban olyan hatalmasat ordított, hogy beleremegtek az ablakok, és ami végül sikeresen felébresztette.

Belebámult a szoba félhomályába, és próbálta rávenni hevesen dobogó szívét, hogy csillapodjon.

-          Csak álom volt – motyogta. – Csak egy rossz álom.

De azért a szokottnál is óvatosabban tette vissza a fejét a párnára, reggel pedig extra adag törődést adott a hajának. Összehúzott szemmel vizsgálgatta a hajtöveket valami rendellenesség után kutatva, és egészen biztosra vette, hogy talált is valamit. A végkövetkeztetés tehát világos volt.

-          Hullik a hajam – közölte a barátainak nevezett illetőkkel, de ők csak csacsogtak tovább semmiségekről, miközben Bright élete darabokra hullni készült. A srác újra próbálkozott. – Hullik a hajam. Hamarosan tök kopasz leszek. – Még mindig semmi, így Bright bedühödve felpattant, és rávágott az asztalra. Erre persze minden szempár felé fordult. – Lennétek szívesek rám figyelni egy percre?

-          Hát persze – húzta vissza Nott. – Ne haragudj, kicsit elmerültünk a vitában.

-          Csak azért, mert nem vagy hajlandó elismerni a vereséged – mutatott rá Prem.

-          Te se nagyon igyekszel.

-          De hát nyilvánvaló, hogy… - Arthit közbeköhintett. – Ja, bocs, haver. – Prem beleöklözött Bright vállába. – Mi a pálya? Gáz van?

-          Igen. – Mivel pontosan olyan síri hangon szólalt meg, mintha valakinek a halálát készülne bejelenteni, mind kezdték komolyan venni a helyzetet. – Kopaszodom. – Csend.

-          Hm – reagált legelőször Nott. – Mik a jelek? Sok hulló hajszál? Foltok?

-          És rémálmok – sóhajtott drámaian. Premből kitört a vihogás, de Nott belerúgott a lábába az asztal alatt.

-          Au!

-          Nem hisztek nekem, de nézzetek csak rá! – intett a haja felé, majd suttogva folytatta: - Nem olyan, mint volt.

-          Biztos megártott neki a sok stressz – vélte Arthit, alig tudva elrejteni egy mosolyt.

-          Most mit csináljak? – Bright annyira bánatosnak tűnt, hogy Nott nem tehetett mást, a segítségére sietett.

-          Délután jelenésem van a fodrásznál. Gyere velem, és meglátjuk, tud-e tenni érted valamit. – Bright szeme azonmód felcsillant.

-          Veled mehetek? Biztos nem gond?

-          Biztos – bólintott Nott mosolyogva, akinek gőze sem volt róla, mennyire fontos Bright számára ez a lehetőség. A maga részéről szent és sérthetetlen időnek tartotta a fodrásznál tett látogatást, de nem akarta elszalasztani a lehetőséget, hogy választ kapjon a szörnyű, és mindent megváltoztató kérdésre: vajon meg fog kopaszodni?

Bright alig bírt megülni a fenekén a nap hátralévő részében, és aztán elborzadva kellett tudomásul vennie, hogy Nott még a leckeírással is végezni akart, mielőtt elindulnak a mesterhez.

-          Nyugodj már meg – torkolta le Prem kora délután. – Kezdesz az agyamra menni.

-          Miért, te hogy szoktál viselkedni a randevúid előtt? – vágott vissza Bright némileg sértetten.

-          Én nem randevúzom. – Prem nyilvánvalóan gúnyosan ejtette ki a szavakat.

-          Bocs. Akkor hogy szoktál viselkedni, mielőtt szobára viszed az aktuális csajodat?

-          Nem értem, mi köze annak bármihez is – vonta fel a szemöldökét Prem. – Csak nem azt akarod mondani, hogy izgulsz, mert fodrászhoz mehetsz? – Bright megrántotta a vállát, majd az asztalra könyökölt. – Ez most komoly?

-          Komoly. Ez nekem fontos – tette hozzá az aduászt, mert ezzel még Prem sem mert vitába szállni. Nott és Arthit összevigyorgott, aztán a barna bőrű srác megkegyelmezett izgatott barátjának, és összepakolt.

-          Na, gyere, indulás. – Bright úgy pattant fel, mintha rugó lenne a feneke alá szerelve.

-          Jó mulatást – biccentett Arthit.

-          Aztán szépek legyetek - kacsintott Prem. – Tesztelni fogjuk a sérótok hatását!

Nott fejcsóválva lépegetett Bright nyomában a kocsi felé. Észrevette persze, hogy barátja a szokásosnál is izgatottabb, de hát végül is mindig nagyon fontos volt számára a haja és úgy az egész megjelenése, így nem csodálta, hogy kiakadt az első kihulló hajszálai miatt. Talán még meg is siratta őket. Nott beharapta az ajkát, hogy megakadályozza a szemét gondolatok áramlását, majd sebességbe tette a kocsit. Alig pár métert sikerült megtenniük, mikor Bright megszólalt – sosem bírta a csendet hosszú távon.

-          És milyen a mester? Voltál már nála korábban is?

-          Nem, most először sikerült bejutnom hozzá. Nagyon népszerű, mindenki imádja, és hónapokkal korábban be kell jelentkezni, ha valóban komolyan gondolja az ember. –Bright az ajkába harapott, pedig ritkán élt ilyen színpadias gesztusokkal.

-          Szerinted… szerinted nem fogja bánni, hogy ketten megyünk? Nem fog kidobni? – Nott felsóhajtott.

-          Őszintén? Fogalmam sincs. De ha tényleg annyira jó, és fontos neki a vendégei elégedettsége, akkor nem fog elküldeni. – Bright legszívesebben megölelgette volna a másikat, amiért mindig ilyen bölcsen és felnőttesen gondolkodott, de inkább visszafogta magát. – Meg is érkeztünk. – Bright kinézett az ablakon… és eltátotta a száját.

Soha életében nem látott még ennél gyönyörűbb kirakatot, pedig azért sokkal több fodrászatban megfordult már, mint a kortársai. Tényleg olyan volt, mint egy kirakat… a középen elhelyezett forgóajtót két oldalról üveg egészítette ki, mögötte egy-egy polc, rajta néhány olyan fodrászkellékkel, amik közül Bright nem mindet ismerte fel. Hevesen dobogó szívvel kászálódott ki a kocsiból, szeme még mindig itta magába a látványt. Megvárta, míg Nott lezárta a kocsit, aztán maga elé engedte a forgóajtónál. Bright mély lélegzetet vett, és csak akkor mert felnézni, mikor lába megérintette az odabenti világoskék padlót. Lassan emelte fel a tekintetét, aztán bosszúsan sóhajtott, mert csak Nott széles hátát látta maga előtt, ami igazán impozáns látvány persze, csak nem neki, és nem ebben a helyzetben. Aztán barátja végre odébb lépett, így Bright szeme elé tárult a valaha volt legcsodásabb fodrász szék. Fekete bőrből készült, egyetlen karcolás vagy horpadás sem látszott rajta… úgy tűnt, mintha abban a pillanatban állították volna be a terem közepébe, és csak arra várna, hogy az első vendég beleüljön. A terem oldalán fekete polcok sorakoztak, rajtuk megannyi fekete tubus, kencefice, hajszárító, hajegyenesítő, bodorító, mind-mind művészi elrendezésben. A szék fölött lógó csillár ontotta magából a fényt, Bright meg is könnyezte, ahogy belenézett. Igen, ezért könnyezett, nem pedig a lehengerlő belső tér miatt, köszönte szépen!

-          Úgy néz ki az egész, mintha most nyitottak volna – jegyezte meg Nott teljes hangerőn, mire Bright azonnal lepisszegte. – Mi van?

-          Halkabban! Ez egy szent hely! – Barátja felvonta egyik szemöldökét, de eldöntötte, hogy nem most kezd el töprengeni Bright elmeállapotán. Szerencsére ideje sem lett volna reagálni, mert a terem hátuljában kinyílt egy ajtó. Mindketten odanéztek. És mindkettejük álla elgurult a padlón.

-          Üdvözletem – mosolygott rájuk a… náluk semmivel sem idősebb, sőt, talán némileg fiatalabb srác. – Ketten vagytok? – Nott tért előbb magához, elvégre sosem állta meg, hogy ne válaszoljon azonnal egy feltett kérdésre.

-          Igen… elnézést. Nott vagyok – hajolt meg, kezeit összeérintve. – Én jelentkeztem be…

-          Igen, tudom – biccentett a másik. Bright eközben félrebiccentett fejjel végigmustrálta a mestert; egy magas lehetett vele, fekete farmerja második bőrként feszült feszes combjára, fehér pólója pedig fejlődésben lévő izmokat sejtetett. De ami a leginkább megfogta, az a szeme és a szája volt.  Mélyen ülő, kifejező fekete szemek – legalábbis feketének tippelte – és telt ajkak, amikről Bright csak nehezen tudta elszakítani a pillantását. Ha ez a srác most kidobja őt innen anélkül, hogy beletúrna a hajába, összetörik a szíve. Nott ezalatt folytatta: - A barátomnak azonban van egy kis problémája a hajával… nem tudjuk biztosan, milyen természetű, és arra gondoltam, ha beleférne, hogy vess rá egy pillantást…

Csend követte a szavait, mialatt Bright fohászkodott minden mennyei hatalomhoz, hogy a srác könyörüljön meg rajta. Végül a mester elmosolyodott, amitől a szeme szinte eltűnt üregében. Bright sosem látott még ilyen kedves és boldog mosolyt.

-          Meglátjuk, mit tehetek értetek. Aim a nevem – hajolt meg. – Nott, kérlek fáradj be ide – mutatott a mögötte lévő ajtóra. – Kong megmossa a hajad. Addig én a barátoddal fogok foglalkozni. – Ó, igen, kérlek!, gondolta Bright.

Nott vetett rá egy figyelmeztető pillantást, mielőtt eltűnt hátul. Aim kecsesen a székhez sétált, és művészkezeivel intett, hogy Bright foglaljon helyet. A srác letette formás hátsóját a bőrülésre, ami pont olyan puhának és érintetlennek bizonyult, mint ahogy sejtette. A következő pillanatban meg is érezte Aim óvatos ujjait a hajában, lélegzetét a fejbőrén, illatát az orrában.

-          Gyönyörű a hajad – volt az első mondat, ami elhagyta a mester száját. Bright jólesően megborzongott. A szavaktól, és nem az ujjaktól, amik tovább cirógatták a fejét! – Látszik, hogy sokat törődsz vele. Talán túl sokat is. – A srác megrándult. – Sajnálom, fájdalmat okoztam?

-          Mit jelentsen az, hogy talán túl sokat is? – Aim felsóhajtott mögötte, az ujjai pedig távoztak a hajából, Bright legnagyobb bánatára.

-          Megmostad a hajad, mielőtt idejöttél. – Nem kérdés volt, de Bright azért bólintott. – Mégis éreztem a nagy mennyiségű zselét rajta… és még valamilyen szert. Mit használsz rá rendszeresen? – Bright megmondta.

A következő pillanatban azt vette észre, hogy mélyen az ülésbe préselődik, Aim pedig ott áll felette, veszélyesen közel hajolva. Éjfekete tekintete az övébe fúródott.

-           Azt felejtsd el! Megértetted? Ha azt akarod, hogy rendbe hozzam a hajad, el kell felejtened azt a szart! – Bright nagyot nyelve bólintott, mire Aim – észrevéve magát – elhúzódott. A srác nem tehetett róla, utána hajolt, mire a mester szeme megvillant.

Különös pillanat volt, de amióta betette a lábát az ajtón, Bright csupa-csupa különleges pillanatot, érzést tapasztalt meg, és miért is tagadta volna le, hogy vonzza ez a gyönyörű srác, akit mintha az istenek is neki teremtettek volna?

-          Gyere vissza, ha leálltál a szerrel – mondta neki Aim, ahogy felegyenesedett.

-          De… Nott azt mondta, hozzád hónapokkal korábban be kell jelentkezni…

-          Te kivételes vagy. Gyere, amikor csak akarsz. – Azzal útjára bocsátotta.