Az utolsó előtti rész megérkezett, kellemes olvasást! :)
-
Megvagy – sziszegte a fülébe, Golf gyomra pedig
enyhén felfordult a szagától. – Ő az én fiam!
-
Senki sem… veheti el tőlem. – Nevetett. – Az
anyja megpróbálta… de semmit nem ért vele. A kis hülye mindig… visszatért
hozzám. Annyira vágyott arra, hogy… szeressék.
Golf már fulladozott a férfi keze alatt, de ezek a szavak az
elevenébe vágtak. Sosem merült fel benne, hogy Bank esetleg hiányt szenvedhet
a szeretetben, hiszen mindig annyian vannak körülötte… mégis csalódnia kellett
azokban, akik a legközelebb álltak hozzá…
Golf szédülni kezdett… már a kapálózás sem ment olyan
erőteljesen…
Utoljára még arra gondolt, mekkora fájdalom lehetett Bank
számára egy újabb családtag, aki veri… de ha lesz alkalma, jóváteszi…
-
Istenem… Istenem… mivel érdemeltük ki ezt? Mit
tettem, hogy a gyerekeimet bántod?
-
Anya… - csúszott ki Golf száján, mire valaki
megszorította a kezét.
-
Fiam – mormolta az apja. – Hogy érzed magad? –
Mint aki sódert nyelt.
-
Jól… - Köhögött, majd lassan kinyitotta a
szemét.
-
Kórházban vagy – tájékoztatta az apja, aki a jobb
oldalán állt. – Attól tartottak, maradandó károsodást szenvedtél, de ez
szerencsére csak vaklárma volt. – Megpaskolta a vállát. – Büszke vagyok rád.
Amit Bankért tettél… az határtalanul önzetlen volt.
Golf nem szeretett volna több ömlengést hallgatni, sajnos
azonban a következő pillanatban Bank anyja az ágyra borult.
-
Köszönöm – suttogta a könnyein keresztül, és a
homlokához érintette a srác kézfejét. – Hálásan köszönöm, hogy megmentetted a
fiam.
-
Hogy… van? – hörögte Golf.
-
Már őt is ellátták – felelte az apja. – Alszik,
nem messze innen. – Golf lába már mozdult is, de a férfi megcsóválta a fejét. –
Neked is pihenésre van szükséged. Majd később meglátogathatod.
Golf sosem szerette, ha kereken megtiltottak neki valamit,
pláne most, mikor Bankról volt szó. Így hát amint biztos lett benne, hogy a
szülők távoztak, lecsúszott az ágyról, papucsba és köntösbe bújt, majd
csoszogva nekivágott a folyosónak. Egy lélekkel sem találkozott, ahogy elhaladt
a kórtermek mellett. Némelyik ajtó nyitva állt, másokba az ablakokon keresztül
kellett bekukucskálnia. Végtelennek tűnő idő múlva végül az utolsó kórteremhez
ért, s azonnal felismerte Bank szuszogását. Halkan bezárta az ajtót maga
mögött, de így is sikerült felébresztenie a másikat.
-
P’Golf! – A srác gyomra megremegett.
-
Igen – suttogta, ahogy megállt az ágy mellett.
Bank összetört arccal próbált fókuszálni.
-
Jól vagy?
-
Igen.
-
De a hangod…
-
Nem számít. – Bank arrébb mozdult, Golf pedig
befeküdt mellé.
Élvezte, hogy ismét magán érezheti a másik srác testmelegét.
Egy darabig ebben a csendes melegben üldögéltek egymás mellett, aztán Bank feje
egyszer csak Golf vállára bukott.
-
Miért csináltad? – kérdezte Bank halkan. – Miért
jöttél el értem? – Golf erre egyértelműen nem tudott volna anélkül válaszolni,
hogy felfedné az érzéseit. Habár, ha jobban belegondolt, ez a múltkori csókkal
már alighanem megtörtént. – És még Jieb és Thom is… nem kellett volna…
-
Hagynom kellett volna talán, hogy tovább
bántalmazzon? – szólt közbe Golf fojtott hangon. – Egyetlen apának sem lenne
szabad ezt tennie a saját gyerekével. Te mégis mindig megbocsátottál neki…
miért? – Habár Golf már tudta a választ, mégis szerette volna Bank szájából
hallani.
-
Mert ő az apám. – Golf megállta, és nem
horkantott fel. – Annyira szomorú volt, mikor elköltöztünk… anya már szóba sem
áll vele. Nem akartam én is elhagyni. – A srác szipogott. – És… szerettem
volna, ha… büszke rám, és szeret.
-
De hát annyian szeretnek téged! Mindenki, aki
csak ismer, odáig van érted…
-
De nincs senki… aki csak az enyém lenne.
-
És azt gondoltad, hogy az apád megfelelő lesz
erre a feladatra?
-
Magányos volt és szomorú… azt hittem, az összes
szeretetét rám fogja zúdítani…
-
Megtette, csak éppen verések formájában. – Bank
összerezzenve el akart húzódni, de Golf átkarolta, és magához szorította.
-
Válassz engem helyette! Én képes vagyok megadni
neked… mindent…
-
P’Golf… ez nem vicces…
-
Nem is annak szántam. – Bank elfordította a
fejét. – Talán undorítónak találod? Thommal bezzeg nem lett volna ellenvetésed…
-
Miről beszélsz? – értetlenkedett a másik.
-
Arról, hogy Thom rád hajtott! – vágta rá Golf,
mire a torka nyomban tiltakozni kezdett.
-
Dehogyis! – tiltakozott Bank elkerekedett
szemmel. – Barátok voltunk.
-
Nagy francokat! – morogta a nyakát dajkálva. –
Csak az nem látta, akinek nincs szemgolyója. – Feszült csendet követően Golf
rápillantott a másik kipirult arcára. – Azt akarod mondani, hogy fogalmad sem
volt róla?
-
Nem. Úgy értem végig nagyon kedves volt velem,
de… jó ég, talán bátorításnak vette a viselkedésem… pedig én már… - Megkísérelt
arrébb húzódni, de Golf karja még mindig átfogta a vállát.
-
Te már… micsoda? – hajolt az arcához Golf, majd
egy puszit nyomott a selymes bőrre.
-
P’Golf!
-
Tessék? – húzódott mosolyra a szája. – Hát nem
azt szeretnéd, ha szeretnének?
-
Én…
-
Ne merészeld megcáfolni – susogta Golf. – Azt
hiszem azok után, amit tettem érted, igazán megérdemlek egy esélyt.
-
Esélyt mire? – kérdezte Bank, és dacosan a
szemébe nézett. Golf rótta magát, amiért nem vette észre hamarabb, milyen
gyönyörű a másik.
-
Arra, hogy szeresselek. – És nem törődve Bank
feldagadt szájával, rátapasztotta a sajátját.
Mivel ezúttal nem zavarták meg őket felbőszült apukák, a
csók hosszúra nyúlt. Golf óvatosan mozgatta az ajkát, majd bevetette a nyelvét
is. Otthonos és megnyugtató volt a karjai között tartani Bankot… kénytelen volt
azonban visszavonulót fújni, amikor éledezni kezdett altájon is. Bank ködös
tekintetéből ítélve neki is kellemes volt az akció.
-
Te… te tényleg engem akarsz?
-
Aha.
-
Utáltál.
-
Hülye voltam, sajnálom. – Belecsókolt a hajába.
– Sajnálom, hogy bántottalak.
-
Rosszul esett, mert… annyira szerettem volna
közel kerülni hozzád.
-
Még ennél is közelebb? – somolygott Golf. –
Rajtam ne múljon! – És ezen Bank is nevetett.
Golfot igazság szerint egyáltalán nem zavarta volna, ha a
szüleik így találják őket, Bank azonban meglepő erélyességgel zavarta vissza a
saját ágyába.
A következő néhány nap tehát a következőképpen telt:
napközben Golf kötelességszerűen gubbasztott a saját ágyában, és beszélgetett a
hozzá betérőkkel. Amint viszont mindenki eltűnt, áttette székhelyét Bankhoz,
aminek további csóklecke lett az eredménye.
Következő hét elejére már mindketten elég jól érezték
magukat ahhoz, hogy elhagyják a kórházat, sőt, Golfnak az iskolába is vissza
kellett térnie.
-
Micsoda? Alig tudok makogni. Köhöm… köhöm… -
köhécselt, de a szüleiket ez nemigen hatotta meg. – Bank nélkül menjek?
Mindenki rám fog szállni, hogy mikor jön már…
-
Mondd azt, hogy nyugodtan meglátogathatják –
felelte az apja, de Golf eldöntötte, hogy csak a holttestén keresztül jöhet
Bankhoz bárki úgy, hogy ő nincs jelen.
Bank persze közben csak vigyorgott, és a másik nem állta
meg, a szülők távozása után azonnal megcsókolta. Dorombolni kezdett, ahogy Bank
beletúrt a hajába.
-
El akarom mondani nekik – mormolta a gyógyuló
ajkakra.
-
Tudom.
-
De neked még idő kell.
-
Igen.
-
Rendben. – Az ajtóból még visszakacsintott. –
Majd behajtom rajtad.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése