Sajnálom, amiért a héten nem tudtam cikket hozni nektek, de kifogytam az ötletekből.
Mindenesetre megérkezett ennek a történetnek a befejező része, kellemes olvasást! :)
Ahogy azt Golf előre megjósolta, szinte az összes
osztálytársuk tudni akarta, mikor tér vissza Bank.
-
Majd ha jól lesz.
-
Te aztán bőbeszédű vagy – rótta meg Jieb.
-
Mert elegem van belőletek. – És haza akarok menni Bankhoz.
-
Hiányzik, mi? – lökte meg a lány. – Ezek szerint
elmondtad neki…
-
Mit?
-
Hogy mit érzel. – Golf forgatni kezdett egy
ceruzát.
-
Aha. És megcsókoltam.
-
Ez fantasztikus! De ha még egyszer bántod,
kiheréllek.
-
Nem fogom – hangzott az ígéret, amit Golf egész
pontosan péntek estig tudott betartani.
Ekkor ugyanis hazaérve azt kellett tapasztalnia, hogy az a
bizonyos márkás kocsi áll a ház előtt, amivel Bank megmentésére siettek.
Összepréselt szájjal viharzott át a nappalin – ahol a sofőr kávézott nyugodalmasan
-, fel a lépcsőn, majd szinte berobbant a szobába.
-
Helló – köszönt rá a párocskára. Bank a takaró
alatt feküdt már sokkal jobb színben, Thom pedig az asztalról bámulta. Most a
srác felállt és meghajolt.
-
Golf. Remélem nem gond.
-
Az attól függ – dobta le a táskáját.
-
Mitől?
-
Hogy milyen minőségben jöttél. – Bank szeme
villámokat szórt, Golf viszont zavartalanul folytatta: - Barát? Haver? – Thom
elvörösödött.
-
Nem hiszem, hogy ehhez sok közöd volna. –
Mielőtt Golf rámutathatott volna, hogy dehogyis
nincs, Bank hirtelen felült.
-
P’Golf, magunkra hagynál minket? – És ahogy Golf
morgolódva kifordult a szobából, szinte érezte a hátában Thom önelégült
tekintetét.
A szüleik persze oda meg vissza voltak attól, hogy Thom
ennyit utazott Bank miatt.
-
Most jut eszembe, hogy a kórházban is ott volt –
mondta az anyja, mire Golf teste megfeszült.
-
Bent volt Banknál?
-
Nem, nem engedték be. De ott várt minket a
folyosón, mikor megérkeztünk. – Mosolygott. – Kedves fiúnak tűnik. Te ismered?
-
Nem nagyon. – És Bank se fogja, arra mérget vehettek.
Jó negyed óra múlva nyílt az ajtó, majd Thom lesietett a
lépcsőn. Nem tűnt túl boldognak, de udvariasan elköszönt a szülőktől, és már
ott sem volt.
-
Mit mondtál neki?
Bank az ablaknál állt, neki háttal. Pizsamás alakja olyan
sebezhetőnek tűnt, hogy Golf keze viszketni kezdett abban a reményben, hogy
megérintheti.
-
Megbeszéltük, hogy barátok maradunk.
-
Aha. A jelek szerint nem fogadta túl jól.
-
Kedvelem őt, de másba vagyok szerelmes.
-
Mióta lettél ilyen szókimondó? – kérdezte Golf
hevesen dobogó szívvel.
-
Az apám évekig bántalmazott, én viszont nem
voltam képes kinyitni a számat saját magamért. – Szembefordult vele. –
Rájöttem, hogy tennem kell azért, amit akarok.
-
Jó terv – nyögte Golf, mialatt Bank egyre
közelebb ért hozzá. – És… öhm… mit akarsz? – A másik mosolyogva felágaskodott,
és belecsókolt a nyakába.
-
Csak egy apróságot. Szeretném... ha szeretnél.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése