A második fejezet. :)
Bright tudta, hogy meg kellene várnia a barátját, aki volt
olyan rendes, és bejuttatta élete szerelméhez, de túlságosan zaklatottnak
érezte magát, hogy még egy órán keresztül a fodrászat előtt tébláboljon. Így hát összehúzta magán a pulóverét, és
elindult a kampuszhoz közeli parkba, ahonnan majd könnyedén hazasétálhat, ha
kitöprengte magát. Először is első dolga lesz megszabadulni attól a
hajszesztől, amit már másfél éve használ, és amiről kiderült, hogy az Ördög
fegyvere. Aztán pedig hétvégén fogja magát, és visszamegy a fodrászatba, hogy
Aim eldöntse, tud-e kezdeni vele valamit. Mármint a hajával. Mondjuk Bright nem
bánná, ha egyszerűen az ölébe ülne, és megmutatná, a szája is olyan fürgén jár-e,
mint a keze. A gondolkodásnak természetesen totális felizgulás lett a vége.
-
Szia, haver! – integetett felé Prem már
messziről. – Nos, hogy ment?
-
Nott nem mondta el?
-
Nott még sehol sincs – felelte a srác, mialatt
Bright lehuppant mellé. – Tudott segíteni neked?
-
Nos, végül is igen. Azt tanácsolta, dobjam ki a
mostani hajápolóm, aztán menjek vissza hozzá.
-
Hóó – vigyorgott Prem ördögien. – Szóval lesz
második randi is!
-
Nem randi volt.
-
Pedig totál úgy készültél rá. Turkált a
hajadban?
-
Persze, elvégre ez a dolga.
-
Nő vagy férfi?
-
Srác. – Prem felvonta a szemöldökét. – Velünk
egyidős lehet.
-
És már mester? Szép!
-
Gyönyörű, igazából – csúszott ki Bright száján,
amire persze barátja azonnal ráharapott.
-
Enyje, neked bejön a mester!
-
Ccsssss!
-
Ugyan, mégis ki hallaná meg? – nézett szét a
néptelen udvaron.
-
Ő egy pasi!
-
Na és aztán? – rántotta meg a vállát Prem. – Ha
bejön neked…
-
Én… nem tudom. Azért mentem oda, hogy segítsen.
-
Segíteni is fog. Mindkét bajodon.
-
Kapd be!
-
Na, pontosan ezt kell neki mondanod legközelebb!
Au, ez a lábam volt!
Nott egészen másnap reggelig nem került elő, de amikor elő is
került, nem egészen az a srác volt, akit korábban ismertek. Az új frizurája
valahogy még felnőttesebbé és komolyabbá tette, de jó értelemben.
-
Komolyabb vagy, de jó értelemben – nyilvánította
ki véleményét Prem. – Csak tudhat valamit ez a mester, nem igaz? – bökte meg
csibészesen Bright vállát.
-
Prem mondta, hogy visszamehetsz majd hozzá –
mosolygott Nott. – Megkedvelt téged.
-
Mi van? Ezt honnan veszed?
-
Onnan, hogy az én hajamat csinálta, mégis rólad
kérdezgetett. – Bright – igen férfiatlan módon – elpirult. – Gondolom, nem
szeretnéd, ha legközelebb is én fuvaroználak.
-
Kösz, menni fog egyedül is.
-
Naná! – csapott az asztalra Prem.
-
Mi ez a nagy zsivaj? – lépett hozzájuk Arthit. –
Jó a séród – dicsérte meg Nottot. – Az illetékes látta már? – A srác alig
észrevehetően megrázta a fejét, mire Prem és Bright cinkos pillantást váltott.
Bright hiába igyekezett, hétvégén egyszerűen nem volt ideje
felkeresni a mestert, így a látogatással a következő hét közepéig várnia
kellett. Akkor azonban intett a barátainak, és loholva elindult az üzlet
irányába. A kirakaton betekintve látta, hogy tiszta a terep, így belépett, és
megköszörülte a torkát. A hátsó szobából egy magas, nyúlánk srác tűnt elő, aki
egyáltalán nem Aim volt.
-
Üdvözöllek – mosolygott rá egy meghajlás után. –
Van időpontod?
-
Nem… én…
-
Hagyd csak – érintette meg a srác vállát Aim,
mire Bright érezte, hogy féltékenység facsarja össze a gyomrát. Ami irreális
volt, elvégre Aim munkája pont az, hogy fogdossa az embereket, nem? – Bright –
mosolygott egy meghajlás kíséretében. – Hogy vagy?
-
Jól.
-
Vannak még rémálmaid? – Bright nem emlékezett,
hogy ezt a kényes információt is megosztotta volna vele a múltkor…
-
Nincsenek. Kidobtam a hajszeszt, és nyugodtan alszom.
Zselét is csak visszafogottan használok.
-
Igen, látom is a változást – mosolygott Aim,
Bright pedig ha lehet, még a korábbinál is szebbnek látta a srácot. – Jókor
jöttél, éppen szünetet tartunk. Kong, menj nyugodtan, kapsz egy kis kimenőt. –
Miután a beosztottja távozott, Aim arrébb lépett az ajtóból. – Megmosom a
hajad. – Bright hirtelen nem kapott levegőt. – Vagy ne tegyem?
-
De, hogyne! Elvégre ez a munkád – tette hozzá,
hogy lehűtse önmagát. Ahogy azonban elsétált Aim mellett, a srác éhes
tekintettel követte. Bright ezt egészen biztosan nem értette félre.
A hajmosás maga volt a megtestesült álom és varázslat.
Bright kényelmesen elhelyezkedett, és hagyta, hogy a meleg víz, a sampon, és
Aim ujjai kimossák a hajából a szennyező anyagokat. Aztán Aim átkísérte a kinti
székhez. Sétálgatott körülötte egy darabig, közben az ajkát ütögette az
ujjával, Bright pedig próbált nem odanézni.
-
Mindig hátra szoktad nyalni a hajad, ugye? –
hangzott a kérdés.
-
Igen.
-
Miért?
-
Mert jó áll. – Aim felnevetett.
-
Ezt nem tudom cáfolni.
-
Pedig te még nem is láttál igazi pompámban.
-
Hm – reagált a srác, aztán hátulról odahajolt
Bright füléhez, és suttogva folytatta: - Mégis milyen az, amikor teljes a
pompád?
Bright sosem volt olyan srác, aki egy szót sem tud kinyögni
vonzalma tárgyának jelenlétében. Az is igaz volt viszont, hogy még senkire sem
reagált annyira zsigerből, mint erre a srácra. Aki a háta mögött állva továbbra
is a válaszra várt. Bright úgy döntött, ideje megmutatnia valamit a valódi
személyiségéből.
-
Ó, nos… elalélnál a gyönyörűségtől, annyit
mondhatok. – Nem jött válasz. – De te valószínűleg nem vagy hozzá elég… merész.
– Bright érezte, hogy azok a művészi ujjak kicsit erősebben mélyednek a hajába.
-
Valóban?
-
Valóban.
Bright terve óraműpontossággal működött. Alighogy elhagyta a
száját az utolsó szó, érezte, hogy Aim megmozdul mögötte, aztán villámgyorsan
előtte termett, és fölé magasodott. Kezei a szék támláját markolták, habár
Bright jobban szerette volna, ha valami mást markolnak meg…
-
Ilyen jól ismersz? P’Bright, a Sotus legnagyobb
nőcsábásza? – Bright felvonta a szemöldökét.
-
Ismerjük egymást? – Aim szája megrándult.
-
Én ismerlek téged. Te viszont keresztülnézel
rajtam minden egyes nap.
-
Az lehetetlen. Tutira felfigyeltem volna egy
ilyen… - Gyorsan elhallgatott.
-
Egy ilyen…?
-
Egy ilyen gyönyörű fiúra, mint amilyen te vagy.
– Aim elmosolyodott – ezúttal szívből. Bright alig tudta visszafogni magát,
hogy ne bukjon rá azokra a kívánatos ajkakra.
-
Szerinted gyönyörű vagyok?
-
Igen. És aki nem így gondolja, az teljesen
hülye. – A mester kuncogott. – Szóval a Sotusba jársz?
-
Igen. Ott tanulok… alattad. – Bright nadrágja
kezdett vészesen szűk lenni.
-
Sajnálom…
-
Semmit sem kell sajnálnod. Művész vagyok, bele
tudok olvadni a környezetembe, ha éppen úgy tartja kedvem. – Még közelebb
hajolt. – És ha úgy tartja kedvem, elérhetem, hogy a seniorom szájtátva
bámuljon engem, és rám gondolva elégítse ki magát a zuhany alatt.
-
Bassza meg, Aim…
-
Nem akarnád ezt a mondatot kicsit átfogalmazni?
– mosolygott Aim, mint aki pontosan tudatában van a hatalmának, és annak, hogy
Bright mennyire kikészült. Bright azonban annyira még nem készült ki, hogy ne
tudta volna megtenni a következő, igen logikus lépést.
Kiszabadította a kezét, megragadta Aim tarkóját, és magához
rántotta a srácot egy forró és szenvedélyes csókra. A legkevésbé sem érdekelte,
hogy az utcáról esetleg belátnak…
-
Beláthatnak az utcáról… - A mestert ezek szerint
sajnos igen. Aim villogó tekintettel és elnyílt szájjal fogta kézen, és húzta
maga után a pihenőszobába. Miután becsukódott mögöttük az ajtó, Bright
odaugrott hozzá, nekitolta a falnak, és újra megcsókolta.
Fantasztikus érzés volt, jobb, mint bármi, amit mostanában
tapasztalt. Aim szája kinyílt, Bright nyelve pedig azonnal elkezdte
feltérképezni a másik ízletes száját, egészen mélyre hatolva. Annyira közel
préselődtek egymáshoz, hogy érezték a másik hevesen dobogó szívét, és növekvő
izgalmát. Aztán némi vér mégiscsak visszavándorolt Bright agyába, és rávette,
hogy elhúzódjon. Aim kinyitotta a szemét, és vágytól csillogó tekintettel
nézett rá, ajkán ott volt annak a nyoma, hogy Bright igencsak jól érezte magát odabent.
-
Nem tehetem… nem tehetjük… - Aim azonnal eltolta
magától.
-
Persze, mert egy junior…
-
Úgy értem, nem tehetjük… itt – pontosított, és
végigsimított a srác arcán. – Akarom. Akarlak. De előbb meg kell ismerjelek…
téged, a juniort, és téged, a mestert. – Elvigyorodott. – Imádom benned ezt a
kettősséget. – Lopott még egy csókot a csábító ajkakról. – Most viszont térjünk
vissza a hajamra.
Aim ezek után igyekezett profi módjára viselkedni, ami
Bright szerint túl jól is sikerült. Nem kent a hajára túl sok kencét, csupán
egyetlen koncentrátumot, amiről állította, hogy néhány hét alatt regenerálja
Bright töredezett haját.
-
És akkor nem leszek kopasz? – tette föl a
legsürgetőbb kérdést.
-
Nem leszel kopasz – nyugtatta meg Aim, majd
utoljára végigfuttatta ujjait a másik tincsei között. Bright nem tudott
visszafojtani egy nyögést. – Végeztünk – mondta Aim, ahogy meglátta, hogy Kong
visszatért. – Mostantól vigyázz, mit kensz a hajadra, rendben?
-
Rendben. Köszönöm. – Bright már húzta volna elő
a tárcáját, de Aim megrázta a fejét. – De…
-
Majd rendezzük – kacsintott lopva, aztán már el
is fordult.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése