Sziasztok! Megérkezett a negyedik kis szösszenet. Kissé nyálas lett, bocsi. :)
A 8. rész után játszódik.
Kellemes olvasást!
Knot valami furcsa, rózsaszín felhőben lebegve találta
magát. Szinte semmire sem emlékezett a parton történtek óta; még azt sem tudta
volna megmondani, hogy jutott haza. Busszal? Vagy ismét Deer mellett ült a kocsiban?
Knot nem tartotta magát szentimentálisnak, most mégis folyton forrónak érezte
az arcát ott, ahol Deer megérintette, a szájáról nem is beszélve.
Nagyjából odafigyelt az órákon – mert hát megbukni azért nem
kellene -, és halványan tudatában volt annak is, hogy valami történt Arthit és
Kong között.
-
Knot! – üvöltött rá egyszer csak Prem.
-
Mit akarsz? – sziszegte a srác. A folyosón
tartottak egyik teremből a másikba, és már így is egy csomóan őket nézték.
-
Megígérted, hogy segítesz a háziban.
-
Mikor?
-
Ma este.
-
Úgy értem, mikor ígértem meg?
-
Hát most – vigyorgott Prem, aztán összeérintette
a tenyerét. – Legdrágább barátom, Knot, lennél olyan jó, hogy segítesz a
leckében?
-
Legyen – sóhajtott mélyet az érintett. A
barátainak sosem tudott nemet mondani.
-
Betársulok én is – közölte Bright.
-
Azt hittem, már programod van – mondta Arthit.
-
Áh, az ráér. Akár hajnalig is – kacsintott rájuk
sokat sejtetően. Knot máskor valószínűleg a szemét forgatta volna, most azonban
már neki is volt valakije, akivel szívesen köszöntötte volna a hajnalt. A
sarkon ekkor – mintha csak meghallotta volna a gondolatait – Deer fordult be.
-
Hát te? – szólította meg Arthit. – Vegyülsz a
néppel?
-
Az igazgatónál voltam a gyakorlatom ügyében –
hangzott a válasz, Knot szíve pedig kicsit elfacsarodott. Végzős vagyok. Jövőre
már nem leszek itt. Az a jövő még sosem tűnt olyan közelinek.
Knotnak ismét kieshetett néhány perc, mert a barátai már
befordultak a terembe. Követte őket, míg Deer meg nem ragadta a karját.
-
Várj! – kérte a srác, Knot pedig megállta, és
nem nézett körül, figyelik-e őket. – Mintha kerülnél engem a kirándulás óta.
-
Nem – felelte Knot őszintén. Másra sem vágyott,
mint hogy minden szabadidejét a másikkal töltse… - Itt van ez a verseny…
-
Igaz – sóhajtott Deer. – Hétvégén elutazom, és
néhány hétig gyakorlaton leszek. – Knot nekirogyott a falnak, mire Deer
szomorkásan rámosolygott. – Ma este?
-
Korrepetálok – sziszegte a srác, aztán
kényszerítette magát, hogy józanul gondolkodjon. – Péntek?
-
Rendben. Találkozzunk nálam. – Félig lehunyt
szemmel folytatta: - Nem akarok közönséget.
Később – mikor a barátai leckéjét kellett volna ellenőriznie
– Knot azon töprengett, mikor és miért kezdett el úgy viselkedni Deer
közelében, mint egy szűzlány. A parton még nagyon is ő irányított, most azonban
izzadt a tenyere a péntek estére gondolva.
Összerezzent, mikor Bright kiszámított lassúsággal az
asztalra dobott egy könyvet, figyelve az ő reakcióját.
-
Visszatért közénk.
-
Miért, csak nem kész vagy?
-
Kész vagyok segíteni neked – érintette össze az
ujjait Bright, majd hunyorgott. – Meséld el szépen Bright doktornak, ki az a
szerencsétlen, aki elrabolja a gondolataidat.
-
Nekem nem…
-
Teljesen nyilvánvaló – szólt közbe Prem is, egy
ceruzát pörgetve.
-
Mi nyilvánvaló? – Arthit ránézett.
-
Hogy szerelmes vagy.
Knot első reakciója természetesen a tagadás volt. Mert ő nem…
még véletlenül sem… csak kedveli… csak állandóan vele akar lenni, és mindent
megbeszélni… csak a fogaskerekét adná neki…
Mikor eljutott ide a gondolatmenetben, hátradőlt, és kifújta
a levegőt.
-
Igazatok van – mondta végül halkan. – Szerelmes vagyok.
-
És kib… - Prem káromkodott, ahogy Arthit
megrúgta az asztal alatt.
-
Mikor akartad elmondani nekünk?
-
Soha – nevetett fel Knot. – Oltári nagy ügyet
csináltatok volna belőle…
-
Mert az is! – hadonászott Bright.
-
Ha most el akarod terelni a témát a leckéről…
-
Kész van, nézd át! – Knot maga elé húzta a füzetet,
és meglepve tapasztalta, hogy a srác jó munkát végzett. Mikor felnézett rá,
Bright folytatta: - Hogy ne lenne nagy dolog, amikor végre jött valaki, aki
kiérdemelte tőled ezt az érzést? – Knot meghatódott a lágy hangnemtől. – Különleges
embernek kell lennie. De ha csak egyszer is megbánt téged…
-
Ő nem… nem tudom, mit érez – vallotta be Knot. –
Nem igazán beszéltünk erről.
-
Hanem egészen mást csináltatok, világos –
kajánkodott Prem.
-
Nem fogod elmondani, ki az, ugye? – kérdezte Arthit.
Knot megrázta a fejét.
-
De ha… lesz köztünk valami, ti fogtok értesülni
róla elsőként.
-
Hát azt el is várom – mondta Bright. – Nekem,
mint a szerelem nagykövetének minden románcról tudnom kell! – Knot felvont
szemöldökkel, célzatosan nézett Arthitra, az viszont gyorsan lehajtotta a
fejét.
Így, hogy már a barátai is tisztában voltak az érzéseivel,
Knot könnyebben átvészelte a péntekig hátralévő napokat. Délután próbált nem
túl hamar és nem túl feltűnően lelépni, aztán felrohant a szobájába zuhanyozni.
A szekrény előtt állva győzködte magát, hogy ez nem egy randi, tehát teljesen
mindegy, mit vesz fel. Végül egy elegánsabb farmer és egy fekete póló mellett
döntött, ami szépen hangsúlyozta az izmait. Nem mintha ez szempont lett volna.
A tükörbe nézve még egyszer elmerengett azon, helyes-e, amit
tesz. Mert az egy dolog, hogy ő helyesnek érezte… vajon korai volt még azon
gondolkodnia, mindkettejük életét tönkreteszi-e?
Amint viszont Deer ajtót nyitott, minden kétsége elszállt.
Mert Deer az ő kedvéért engedte ki a haját. Miatta mosolygott, miatta égett tűz
a szemében. Ő ragadta meg a pólójánál fogva, és húzta be a szobába. Mégis Knot
volt az, aki nekidöntötte a falnak, és csókolni kezdte.
Deer olyan készségesen simult hozzá, mintha minden áldott
nap ezt csinálnák. Puha kezei bejárták Knot mellkasát előbb a póló fölött, aztán
bekíváncsiskodtak az anyag alá.
Ahogy egyszerre nyögtek fel, a csók is megszakadt. Lihegve
nézték a másikat, aztán Deer az ágy felé bökött.
-
Nem ülünk le? Kocsonyás lett a lábam. – Knot felszabadultan
nevetett. Most, hogy látta Deer reakcióját, sokkal nyugodtabbnak érezte magát.
Elkezdtek mindenféléről beszélgetni. Sima barátoknak is
nézhette volna őket az ember, ha Knot nem játszott volna folyamatosan a másik
tincseivel, vagy ha Deer nem csókolgatta volna a tenyerét. Semmi komoly nem
került szóba; Knot megegyezett magával, hogy az ráér, most csak jól akarta
érezni magát.
-
Mikor jössz vissza?
-
Három hét múlva.
-
Akkor kihagyod a versenyt?
-
Elég egyértelmű, hogy Kongpob lesz a nyertes.
Mindenben. – Mivel Knot nem akart arról az elsősről hallani ebben a helyzetben,
lerántotta magához Deer fejét, és keményen megcsókolta. A mozdulatban benne
volt minden vágyakozása és szomorúsága.
-
Akkor adok valamit, hogy emlékezz rám…
-
Mindig emlékezni fogok rád.
-
… és hogy ne feledd, már foglalt vagy. – Deer tekintete
kigyúlt, ahogy vigyázva átvette Knot fogaskerekét.
Mikor újra egymásra néztek, már ott volt köztük az a
kimondatlan és felbonthatatlan kötelék; a viszonzott szerelem.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése