Ki nem találnátok... Sterek szösszenet, csupa édesség és szirup!
Én szóltam! ;)
-
Na, Derek…
-
Amit mondtam, megmondtam.
-
De hát…
-
Stiles, mit nem értesz belőle? Nem, és kész. Ja, és
lassan az idegeimre mész – tette még hozzá a farkas, majd tovább olvasta az
aktuális könyvét. Mivel erre semmiféle visszavágás nem érkezett, Derek
gyanakodva hátralesett a válla fölött. – Óó, a francba!
-
Na, mit szeretnél csinálni először, kölyök? –
érdeklődött Stiles a kezét fogó öt éves forma kisfiútól. Közben csak úgy
mellesleg elhúzta a szája elől a kezét, hogy ne szopja az ujját. Scott szerint
nemrég szokott rá, de még nem tudják, mi okozza. Dereknek persze erre is voltak
meglátásai.
-
A fajkasokat akajom – motyogta, aztán húzni kezdte a
férfit az egyik irányba.
-
Nem látsz belőlük eleget otthon? – mormogta Stiles, de
engedelmesen követte.
-
Szejetem a fajkasokat.
-
Aha, sejtettem.
Stiles imádta a gyerekeket. Nem csak Scott kisfiát, hanem
konkrétan minden egyes gyereket, aki fellelhető volt a városban. Szívesen
vállalt pesztrálást, ami valószínűleg annak a kompenzációja volt, hogy neki
magának talán sosem lehet saját gyereke. Mielőtt eltöprenghetett volna ezen –
nem először -, észrevett egy magas árnyékot, pont maga mögött.
-
Dejek! – sikongatott a kisfiú, majd odaszaladt a
férfihoz, és átkarolta a lábát. Derek szeretettel megcirógatta sötét haját,
majd Stilesra pillantott.
-
Azt hittem, nem akarsz jönni.
-
Nem is. Tudod, hogy érzem itt magam.
-
Tudom – vont vállat Stiles. – De nézd, milyen boldog! –
mutatott a kisfiúra, aki immár Dereket próbálta odanavigálni a farkasok
ketrecéhez. Azok odabent megérezhették, kivel van dolguk, mert lefeküdtek a
földre, és hatalmas szemeikkel az alfára meredtek. A dolog már kezdte
felkelteni a többi látogató figyelmét is.
-
Na, látod? – szusszantott Derek, aztán elvonszolta
onnan Tomot, mialatt Stiles kétrét görnyedt a nevetéstől. – Gyere, nézzük meg
inkább a zsiráfokat.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése