Jude választása :)
-
Ne haragudj, hogy megkérdezem, de mi ezzel a célod?
Jude és Gideon éppen a város egyik legjobb éttermében ült,
ahová – minő meglepetés – Zero szerzett nekik asztalt. A bátyja persze nem
avatta be abba, kit szándékozik odavinni.
-
Mire vagy kíváncsi pontosan? – Gideon alig tudta
levenni a szemét a másik arcáról. Mintha egy szobrász faragta volna ki, olyan
tökéletesek voltak a vonásai, és a férfi szerette volna végigsimítani az
arcélét.
-
Elég sok időt töltöttünk együtt a héten, aminek örülök,
de végső soron az öcsédhez jöttél, nem?
-
Zero el van foglalva az edzéssel. És, mint mondtam
korábban, van, akiért hajlandó vagyok változtatni a terveimen. – Jude
fészkelődött a széken, mire Gideon felnevetett. – Nem igazán tudod, hogyan
fogadd egy férfi közeledését, nem igaz?
-
Miért, te most közeledsz felém?
-
Elég erősen igyekszem, mondjuk inkább így.
-
És miért?
-
Hogyhogy miért? Mert tetszel és kedvellek. – Jude
mellkasában bennrekedt a levegő. Hányszor elképzelte már ezt a pillanatot!
Persze nem Gideonnal, de… annyira nagy baj lenne, ha hagyná magát meggyőzni?
Még mindig nem érzett úgy iránta, ahogy Zero iránt, de talán csak azért, mert
már megszokta Zero stílusát, pimaszságát, azt, hogy szinte senkivel és semmivel
nem törődik… Megrebbent a szeme, ahogy Gideon rátette a kezére a sajátját.
Mindezt egy étteremben, az asztal fölött. – Nem akarlak megbántani, de az
öcsém… Zero sosem fogja belátni, mekkora kincs vagy. Úgy legalábbis nem,
ahogyan te szeretnéd.
-
És akkor? – nevetett fel Jude erőltetetten, és elhúzta
a kezét. – Te alternatívát kínálsz? Tőled megkaphatom, amit tőle nem?
-
Akár.
-
Jézusom, minek nézel te engem? – Aztán szörnyű gyanúja
támadt. – Ő… ő kért meg erre? Hogy ajánlkozz fel, hátha akkor elfelejtem őt
végre?
-
Nem, dehogy – visszakozott Gideon, és kezdte belátni,
hogy valamit nagyon elrontott. – Vagyis, persze tud róla, hogy te…
-
És nem tetszik neki. Kényelmetlen, hogy így vagyok
mellette?
-
Jude, félreérted. Különben sem róla akartam beszélni,
hanem kettőnkről.
-
Nincs olyan, hogy mi ketten – mondta Jude keményen, és
Gideon abban a pillanatban meglátta benne a kérlelhetetlen menedzsert. –
Kedvellek téged, mint annak a férfinak a testvérét, akit szeretek. Igen,
döbbenetes köztetek a hasonlóság. Igen, néha még az én érzékeim is megcsalnak,
de te nem ő vagy. – Felsóhajtott. – Azt hiszed, a külseje kell nekem?
-
Nem, én… - Gideon nyelt egyet, az összes ereje
elszállt. – Sajnálom! Tényleg azt hittem… - Bánatosan rámosolygott. – Te
tényleg szereted, igaz? Őt magát, és nem a sztárt, aki lett belőle. – Jude nem
válaszolt. Végső soron nem is kellett neki.
Mikor Gideon másnap közölte Zeróval, hogy elutazik, a férfi
először megkönnyebbülést érzett. Aztán elszégyellte magát, és marasztalni
próbálta.
-
Ne fáradj – tette a kezét a vállára a bátyja. – De
ígérd meg, hogy vigyázni fogsz rá! – Zero nem kérdezte meg, kire gondol.
-
Ígérem.
Hogy mire volt jó Gideon látogatása? Jude ismét rájött, hogy
ő és Zero talán soha nem lehet együtt, és arra gondolt, vajon hány férfit fog
még visszautasítani miatta?
Zeróban pedig végre tudatosult, mennyire fontos is számára
Jude. Abban az egy hétben alig aludt, az edzéseken sem tudott megfelelően
teljesíteni, ennek pedig egyetlen megoldását látta.
Mikor Jude meglátta a folyosón a farmeros, fekete inges
Zerót, megint eltöprengett, vajon Gideon tényleg elutazott-e. De aztán Zero
odasétált hozzá, átfogta a tarkóját, áramütést keltve ezzel a testében, aztán
megcsókolta. És akkor Jude már tudta. Ez itt Zero. Mindig ő.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése