- Azt a kutyafáját!
- Miféle káromkodás volt ez?
- Visszafogott – kelt Duen párja védelmére. – Jó ég, azt sejtettem, hogy sokan lesznek…
- … de ide eljött az egész suli – egészítette ki Bohn. Mivel elég magas volt, szét tudott nézni, hátha felfedezi barátjukat. – Ott is van!
- Persze a kedves feleségével – somolygott King, ahogy átnavigáltak a tömegen.
Mek a falnak támaszkodva állt karba tett kézzel, mellette a gitárja, előtte meg Boss.
- Komolyan nem árulod el?
- Úgyis hallani fogod.
- Nem biztos, hogy bent maradhatunk. – Mek törődötten sóhajtott, majd a barátaira nézett.
- Ne engedjétek, hogy jelenetet rendezzen, oké?
- Én? Én nem is szoktam… - méltatlankodott Boss jó hangosan, aztán leeresztett. – Csak drukkolok neked. A férjemnek. – Mek arcán feltűnt a védjegyének számító édes mosoly.
- E nélkül nem is tudnám végigcsinálni.
Duen somolyogva oldalba bökte Bohnt, aki megszorította a kezét. King Ram tekintetét kereste, de a srác a bejárat irányába nézett.
- Megjött – mondta halkan.
Még ha meg is fordult a fejükben, hogy eltakarják Mek elől a látványt, ez lehetetlennek bizonyult. A tömeg úgy nyílt szét az érkező előtt, mint a Vörös Tenger, ők pedig nem tehettek mást, némán nézték a magabiztosan lépkedő srácot.
Boss félre sandított kedvesére, de Mek továbbra is halványan mosolyogva, csillogó szemmel figyelte Sarawatot.
- Vigyázz, a feleséged még féltékeny lesz – mormolta, mire King vállon veregette.
- És gondolj bele, az este fő sztárja még itt sincs. – King arra számított, barátja erre majd visszavág valami csípőset, de Boss csak nyelt egyet.
- Be kell kerülnie ebbe a bandába. Ott a helye. Még ha ehhez mindenki mást le kell gyilkolnom, ő akkor is ott lesz.
- Figyeld meg, itt az emberek egymást fogják gyilkolni – jósolta Techno a körmét rágva.
- Valakinek fent kellene tartania a rendet – mondta Type célzatosan. – Valakinek, akinek már van tapasztalata abban, hogyan irányítson másokat.
- Jó-jó – bólogatott No. – Csak annyit kellett volna mondanod, kérlek húzz el, mert kettesben akarunk lenni.
- Ugyan, mikor szoktam én olyat mondani neked, hogy kérlek? – kiáltott utána Type nevetve, de barátja már ott sem volt. – Folyton elégedetlenkedik.
- Legalább van bennetek valami közös – jegyezte meg Tharn. A srác egy széken ült a térdére támaszkodva, úgy nézett fel a másikra. – Felkészültél te erre?
- Ezt inkább nekem kellene kérdeznem. – Type fürkészve nézte. – Nem vehetsz be mindenkit. Meg kell mondanod nekik, ha nem jók.
- Mégis milyen alapon? – kérdezte Tharn kissé feszülten. – Ki mondja meg, ki a jó és ki a rossz?
- Jelen esetben? Hát te – mondta Type. – Mivel ez a te zenekarod lesz, te döntöd el, ki hozza azt a színvonalat, amit közvetíteni akarsz. – Tharn beletörődve bólintott. Type odament hozzá, a hajába túrt, közben hagyta, hogy a srác a hasához nyomja az arcát. – Nem leszel kegyetlen, csak korrekt és őszinte. – Odakintről hallatszott Techno hangja, aztán az ajtóban felbukkant a srác feje.
- Idő van, főnök. – Tharn felállt, megigazította a pólóját, majd megcsókolta Type-ot.
- Bárhogy is alakul ez, köszönöm, hogy megtetted értem. – Type biccentett.
- Nyomás kifelé. Mutasd meg nekik, hogy a hírek igazak.
- Milyen hírek? – fordult vissza Tharn.
- Hogy tehetséges és őrülten szexi vagy, miközben játszol. – Tharn vigyora beragyogta a szobát. – Ne hozz rám szégyent!
- Majd igyekezni fogok.
Type a másik távozása után várt néhány pillanatot, aztán utána osont.
Sarawat tiszta ideg volt, és biztosra vette, hogy ezt mindenki látja is rajta.
Mek az esélytelenek nyugalmával vette át a sorszámát.
Tharn azt sem tudta, hová nézzen, annyian összegyűltek. Vajon hányan jöttek csak azért, hogy figyelmet szenteljen nekik, és hányan akartak valóban zenélni?
Boss a kezét tördelte, és nem tudta elhinni, hogy Mek ennyire laza.
Tine zsebre vágta a kezét. Biztos volt Sarawatban, és alig várta, hogy meghallja, mit ad elő.
Type összefont karral ácsorgott. Élvezte, hogy ő hozta tető alá ezt az egészet, a többi viszont már nem rajta múlt.
A tömeg nyomban elcsendesedett, amint Tharn fellépett a rögtönzött színpadra.
- Sziasztok! Nagyon köszönöm, hogy ennyien eljöttetek. – Nyelt egyet. – A zenekarom nemrég oszlott fel. Talán még mindig otthon keseregnék, ha Type… - biccentett a srác felé.
- A pasija! – rikkantotta Techno, Type meg csak állt tovább annak biztos tudatában, hogy a terem nyolcvan százaléka irigy lett rá.
- … ki nem teszi ezt a felhívást – folytatta Tharn. – Senkit sem fogok szándékosan megbántani, de tudom, milyen hangzást keresek.
- Tehát aki azért jött, hogy kapjon egy mosolyt, de máskülönben csak az időt rabolná, az fáradjon a terem túlsó végébe, és üljön le – mondta Type. – Ugyanez vonatkozik a kísérőkre is.
Boss bátorító pillantást vetett Mekre.
Tine biccentett és mosolygott Sarawatra.
- Menni fog! – suttogta Duen, és feltartotta az ujját.
- Mutasd meg nekik! – javasolta Man, ahogy megdöngette a saját mellkasát.
Ahogy a barátok hátravonultak, Tine és Boss pillantása találkozott. Megérezték a másikban a sorstársat, így egymás közelében foglaltak helyet.
A terem elején maradt jelentkezők újra Tharnra néztek.
- Rendben. Kezdődjön hát a meghallgatás!
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése