- Tharn.
- Phana.
- Ígértél valamit.
- Hogy meghallgatom. Itt van? Vagy a zsebedbe rejtetted? – Pha félmosolyra húzta a száját.
- Egy fél pillanat, és befut.
- Szó szerint – kuncogott Tum, ahogy a befelé loholó Yo-t nézte. A srác elvörösödve hajolt meg előttük.
- Elnézést! P’Pha… itt valami félreértés lesz.
- Tudsz játszani?
- Tu… tudok, de…
- Akkor mi a gond? Nagy a tömeg?
- Ezt P’Pha intézte el – mondta Yo. – Csak azért vennétek be, mert ő arra kért. – Néhány pillanatnyi csendet követően a három srácból kirobbant a nevetés.
- Micsoda? – vigyorgott Thorn.
- Miért, mégis ki ő? – folytatta Tum.
- Befejeztétek? – érdeklődött Pha.
- Ez az én zenekarom – mondta Tharn. – Pha csak arra kért, hallgassalak meg, dönteni viszont én fogok. De nem erőltetek semmit. Úgy nem lehet zenélni. – Yo megkönnyebbülten elmosolyodott.
- Meg sem akarod próbálni? – Pha jóképű arca egészen összegyűrődött, erre Yo a karjára tette a kezét.
- Megpróbálom, de nem miattad vagy miattuk, hanem magam miatt.
- Most komolyan csak betrappol ide, és övé a hely? – füstölgött Boss karba tett kézzel.
- Tudsz más jelöltet a helyére? – érdeklődött Duen, de válaszra hiába várt.
- Nagyon köszönöm mindenkinek a részvételt – mondta Tharn. Ahogy felállt és az asztalra támaszkodott, karjának izmai gyönyörűen kirajzolódtak. Type a szemét forgatta. – Nagy öröm számomra, hogy ennyi tehetséges ember szeretne együtt zenélni velem, de jelenleg három tagra van szükségem. Mek, Sarawat, Yo! Mindenki másnak további szép napot!
Utolsó szavait alig lehetett hallani a kirobbanó hangzavartól. Barátaik azonnal körbevették Meket és Sarawatot, utóbbit még a vállukra is vették.
- Idióta, még leejted! – csattant Tine bátyjának, Type-nak a hangja, mire Man azonnal visszaengedte a földre, és kedveséhez oldalazott. A srác elhessegette.
- Kutya baja! Különben meg csak a kezének kell épnek maradnia, úgyhogy mehet az ünneplés!
A felfordulást és a jókedvet látva Tharn úgy érezte, nem is hozhatott volna jobb döntést.
- Biztos voltam benne, hogy bekerülsz! – ugrándozott Boss, miközben Mek a kezét fogva igyekezett a földön tartani. – A többieknek esélye sem volt, bénák egytől-egyig! – Mikor Ram jelentőségteljesen köhintett, Boss hátranézett. – Persze a jelenlévők mindig kivételek.
- Wat nem veszi magára – állította Tine, aki egészen felszabadultnak érezte magát a másik csapat társaságában. – Gratulálok, Mek!
- Köszönöm – biccentett a srác, aztán a másik kezét nyújtotta Wat felé. – Megtiszteltetés lesz veled zenélni.
- Na, na, azért figyelj oda – húzta arrébb Boss. – Ne kelljen féltékenységi jelenetet rendeznem.
- Tőlem nem kell tartanod – mondta Wat, ami feleslegesnek tűnt annak fényében, ahogy Tine-ra nézett. – Akkor találkozunk a próbán.
- Nem tartotok velünk? – vetette fel Duen. – Közösen mégis jobb lenne ünnepelni.
- Naná! – kurjantotta Man, mire Type oldalba vágta. – Ja, nem engem kérdezett?
- Szívesen megyünk, ugye? – mondta Tine, Wat pedig csak bólintott.
Nem volt kétséges, hogy az ünneplés nagy ivászatba fog torkolni. Mek és Wat inkább visszavonult volna, de Boss és Man mindent megtett, hogy felhívják magukra a figyelmet. Mikor nem sokkal később Tharnék is beléptek a szórakozóhelyre, a srácok már részegen vonaglottak a parketten.
- Nagy megkönnyebbülés, hogy nem titeket kell így látnom – sétált oda a többiekhez. Mek a kezébe temette az arcát, míg Bohn a hátát lapogatta.
- Csak… boldogok – próbálta menteni a menthetőt Duen.
- És ezt már mindenki más is tudja – mondta Type kárörvendően vigyorogva. – Nem lennék azok helyében, akik ma mellettük fognak aludni.
- Talán átgondolnád, ha tudnád, mennyi mindenre kapható így – közölte a másik Type ördögi arccal.
- Ezt nem akartam hallani – mormolta Tine. – Soha.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése