Feltétel nélkül 2. fejezet

 

A második fejezet!

A fellépés előtti utolsó nap mindig feszültebb volt az előzőeknél; mindenkinek akkor jutott eszébe valami, amit nem gyakorolt be rendesen, vagy amin változtatni szeretett volna, vagy elkezdett pánikolni, de arra egyikük sem számított, ami ezúttal történt.

Jin pislogott néhányat az erős fényben – úgy emlékezett, behúzta a függönyt -, aztán ledobta magáról a takarót, és a fürdőbe ment szokásos reggeli rituáléjára. Vizet fröcskölt az arcára, megtörölközött, és nyúlt a kedvenc kréméért, de nem találta a helyén. Kinyitotta a szemét. A fürdőszoba olyan volt, mint a sajátja – a hotel miatt ez nem volt meglepő -, a szekrényen viszont nem azok a kozmetikumok sorakoztak, amiket használt. Oldalra fordította a fejét, és amikor a tükörben meglátta magát, leesett az álla. Aztán felordított.

Jimin hirtelen riadt fel álmából, majd azon nyomban a telefonjáért nyúlt, hogy megnézze, kapott-e az este folyamán újabb sértő kommenteket. Összevonta a szemöldökét, mikor realizálta, hogy nem a saját fehér karját bújtatta ki a takaró alól, hanem egy másik, barnább változatot. Sőt, jött rá, nem is volt egyedül az ágyban. Ez persze még nem ment csodaszámba, de az illető szorosan a hátához tapadt, és átkarolta a mellkasát. Miközben Jimin mocorgott, a másik is vele mozdult, majd felsóhajtott – lehelete borzongatta Jimin tarkóját.

-        Mi az? – szólalt meg Jeong karcos hangon, és Jimin ekkor hallotta meg a saját nevét, mégpedig a saját hangján elordítva.

Egyszerre érkeztek a folyosóra, és csak bámulták egymást. Vagyis magukat.

-        Jimin? – kérdezte a Jimin testében lévő Jin.

-        Igen – így a Jin testében lévő Jimin.

-        Ti kiabáltok korán reggel? – A saját testében lévő Tae egy köntöst kapott fel a bokszere fölé, és nagy szemdörzsölgetés közepette csatlakozott hozzájuk.

-        Egyáltalán nincs korán, mindjárt kezdődik a bejárás – világosította fel Nam-joon, kilépve a szobájából, természetesen már teljes díszben. Rámosolygott Jiminre, a szőke helyett viszont Jin ragadta meg a karját.

-        Nam-joon!

-        Öhm, igen? Mi a baj, Jin? – A srác hápogott, majd Jiminre nézett. Jobban mondva Jinre. Ezt mégis hogyan kellene elmagyaráznia?

-        Hm, semmi, bocs. Csak… izgatott vagyok – és megpróbálkozott egy jines mosollyal. Az igazi Jin szerint csúfos kudarcot vallott. Nem mintha ő annyira jól hozta volna Jimint, de legalább nem támadott le mindenkit gondolkodás nélkül. Aztán, mikor Jeong megjelent, véletlenül majdnem térdre vetette magát előtte. Majd…

-        Várjunk csak! – Jinre bökött. – Te velem jössz! – És berángatta a szobájába. Illetve Jin szobájába. A többiek bambán néztek utánuk, főleg Jeong, akit még a reggeli hancúrozástól is megfosztottak, egyértelmű hát, hogy ő vesztette a legtöbbet azon a reggelen.

-        Együtt aludtatok? – kérdezte Jin. Az eredeti. Aztán rájött, hogy valószínűleg nem ez volt a legégetőbb kérdés. – Mit kerestél az ágyamban? És a testemben? Valami boszorkányságot műveltél? – Majdnem elvigyorodott. – Ennyire tudni akartad, milyen a leghelyesebb férfi bőrében lenni? – Mikor látta, hogy a saját arca megvonaglik, rájött, hogy nem is tévedett akkorát. – Jimin, mondd el, mi a baj! Bármi is legyen, együtt megoldjuk. – A szőke számára szürreális élmény volt ilyen segítőkészséget hallani a saját hangjában, és ilyen koncentrációt látni az arcán. Ekkor döbbent rá, micsoda lehetőség hullott az ölébe. Nem csak azt tapasztalhatja meg, milyen Jinnek lenni, de egyúttal saját magát is láthatja kívülről. Felfedezheti, vajon mi az a dolog, ami miatt a rajongók gyűlölik.

-        Van egy kis… problémám.

-        Olyan, amit csak az én testemben tudsz megoldani?

-        Ühüm.

-        Szóval ilyen arcot vágok, amikor füllentek – csodálkozott el Jin futólag. – És mit vársz, mit tegyek?

-        Viselkedj úgy, mint én.

-        Ezt te se gondolod komolyan. Jiminből csak egy van! – A szőke halványan elmosolyodott. – Hű, nem hiába vagyok én a word wide handsome!

-        Jól van, most már fejezd be az önajnározást.

-        De hát nem pont ezért választottál engem? – kérdezte sunyin Jin.

-        Tehát benne vagy?

-        Épp te vagy bennem… - Mindketten grimaszoltak. – Ez félreérthető volt. Szóval, meddig fog ez tartani?

-        Nem tudom – vont vállat Jimin. – Gondolom, amíg megoldódik a problémám.

-        Várj csak, remélem nem impotencia! – Hirtelen lenézett az ölére – vagyis Jimin ölére -, és megmozgatta a csípőjét. Jimin elpirult.

-        Hagyd ezt abba, ez nagyon perverz! – Az arcára simította a tenyerét, és észrevette, hogy még csak nem is langyos. – Te sose szoktál zavarban lenni?

-        Nincs rá időm. És neked sem kellene ezzel foglalkoznod. Fantasztikus vagy, és most, hogy belegondolok, talán nekem nagyobb előnyöm lesz abból, hogy a bőrödben vagyok, mint fordítva.

-        Azt kétlem. – Jimin önbizalma néha megmakacsolta magát, és behúzta a spalettákat.

Megegyeztek abban, hogy a testcsere idején kerülik a fizikai érintkezést másokkal – Jimin szerint Jin ezt sokkal jobban hangsúlyozta, mint kellett volna, elvégre esze ágában sem volt rámászni Jeongra, voltak fontosabb dolgai is Jin testében -, és hogy megpróbálnak többé-kevésbé saját maguk lenni, de amint odaértek a bejárásra, világossá vált, hogy a legfontosabb dolgot nem tárgyalták meg. Egyikük sem látta, hogy Jeong mellett most már Nam-joon is kezdte elveszíteni a türelmét, mikor ismét eltűntek a folyosón.

-        A francba! – mondta Jin. – Nem fog menni! Nem tudok beállni a helyedre!

-        Erre én sem gondoltam – vallotta be Jimin, ahogy végigszántott a haján. Furcsán hatott a mozdulat, abba is hagyta. – Egy nappal a fellépés előtt nem hiszem, hogy elhinnék, világhírű táncos lett belőled…

-        Köszönöm!

-        De tudod a részem, nem?

-        Persze, a sajátomat is elég megjegyezni! – Jin nekidőlt a falnak, és próbált mélyeket lélegezni. – Nam-joon ki fog nyírni!

-        Dehogy, hiszen szeret téged! Vagyis engem. Szóval mivel jelenleg a testemben vagy, nem eshet bántódásod. – Jimin odaállt a másik elé, és kicsit lehajolt, hogy a szemébe tudjon nézni. Ez is új volt – magasabb lenni másoknál. – Menni fog. Nem tudom, hogy működik ez az egész csere-dolog, de a testem emlékezni fog arra, mit kell tennie a színpadon.

-        Honnan tudod? – Jimin ezt eredetileg nem akarta forszírozni, de aztán megadta magát.

-        Onnan, hogy reggel… amikor Jeong hozzám bújt, a tested reagált rá. – Jin abban a pillanatban kihúzta magát, és megbökte a másik mellkasát. Szóval ilyen erős ujjai vannak?

-        Azt mondtad, semmi sem történt! – Jimin íriszén keresztül Jin dühe szikrázott át.

-        Így is volt! Én magam nem tettem semmit, de a TE tested tudta, hogy ébredés után általában mi szokott következni, ha együtt vagytok!

-        Ha csak felmerül bennem a gyanú… a tested nagy bajban lesz a kezeim között, Jimin.

-        Hm, elnézést. – Mindketten a lépcső felé néztek, aminek tetején Nam-joon állt karba tett kézzel, enyhén zavarodott arckifejezéssel. – Ha esetleg lenne időtök, csatlakozhatnátok hozzánk a színpadon. Mert holnap fellépés. Meg ilyenek.

-        Máris megyünk! – ragyogott rá Jimin, de Jinen keresztül nem tudta átadni, mennyire rajong a másikért. – Most már elég a nyavalygásból – sziszegte Jin fülébe felfelé menet. – Embereld meg magad, és táncolj! Talán valami újat is tanulhatsz a testemben!