#143 BL sorozat értékelő (Miseinen: Mijukuna Oretachi wa Bukiyo ni Shinkochu)

Újabb meglepően érdekes japán sorozat.

Miseinen: Mijukuna Oretachi wa Bukiyo ni Shinkochu

(Our youth)

Vigyázat, spoiler és némi +18!

Ez volt az utolsó, 2024-ben elkezdett, és az egyetlen 2025-re áthozott sorozatom. Ismét szinte tudatlanul vágtam bele, csak épp nem volt más, de nem bántam meg.

Mert ahogy az már lenni szokott nálam, az elején elkapott a lendület, és utána epekedve vártam az új, angol feliratos részeket.

Az alapszituáció annyira egyszerű; a sorozat kezdetén megismerjük a fiatalember Minase Jint, aki leveleket ír valakinek, ezáltal pedig vissza is emlékszik egy-egy dologra. Így tudunk meg egyre többet a két főhősről.

Minase Jin az osztály és a gimnázium egyik legjobbja, szinte minden percét tanulással - és sajnos gyakran magányosan - tölti. Az apja rendező, az anyja fogalmam sincs, mivel foglalkozik, viszont mindkettő gyakran van külföldön, magára hagyva a fiút a lakásban.

A víz nagyon fontos elem a történetben; Minase nagyon sokat elmélkedik, főleg azután, hogy jobban megismerte a másik főhőst. Néha azt gondolja, a világaik nem találkozhatnak, elsodródnak egymás mellől, de talán pont egymásban találják meg a vigaszt a háborgó tengeren.

Jinnel ellentétben a másik srác, Hirukawa Haruki problémás eset, folyamatosan verekedésbe keveredik, a tanárok folyton dorgálják, és sokat hiányzik is az órákról. Jin két barátja folyton mondogatja, hogy tartsa távol magát tőle, még rossz útra viszi, neki viszont a tanulásra kell koncentrálnia.

Jin nagyon igyekszik, hogy távol tartsa magát tőle, szemtanúja lesz viszont annak, ahogy az apja megveri Haruki-t, ez pedig egyre többször fordul elő. Illetve eddig is gyakori volt, de Jin szeme csak most nyílt ki rá.

Jin néhányszor csúnyán beszól a másiknak - hogy ne szóljon hozzá az iskolában, stb. -, de szinte sosem tudja megtagadni tőle a segítséget sem. Haruki valamiért szeretne a közelében lenni, aztán, mikor megtudja, hogy Jin apja rendezte az egyik kedvenc filmjét, le sem lehet vakarni a másikról. Jin ismét szemtanúja lesz azonban az apa viselkedésének, de ekkor még nem tudja rávenni magát, hogy komolyan közbeavatkozzon.

Ez után az eset után viszont Jin felajánlja, hogy lakjon nála. Haruki érdeklődése a tetőfokára hág, és egy csók is elcsattan!

Jin természetesen nem tud nem a csókra gondolni, s a jóslatok igaznak bizonyulnak; elront egy tesztet, nem tud odafigyelni a tanulásra. Megváltozik azonban a viselkedése, mikor meglátja Harukit egy lánnyal, s itt nagyon-nagyon fagyos lesz újra. Haruki annyira kétségbe van esve, hogy drámai lépésre szánja el magát; most még örült is annak, hogy az apja megverte, mert így legalább Jin megsajnálja, és újra segíteni fog neki. Nagyon szomorú jelenet volt, mikor az összevert srác azt kérte Jintől, ne hagyja ismét figyelmen kívül! És persze nem lesz olyan buta, hogy belé szeressen... híres utolsó szavak.

Szegény Haruki!

Jin egyre kevésbé tudja kézben tartani a dolgokat. Azon kapja magát, hogy megígéri, elviszi Harukit az apja új filmjének bemutatójára, mire persze Harukival madarat lehetne fogatni.

Aztán természetesen jön az iskolai utazás, ami egyetlen sorozatból sem maradhat ki, hiszen itt történik nagy szintlépés a párosok között. Jin és Haruki ráadásul ugyanabba a csoportba kerül, így közösen is kell dolgozniuk. A korábbi esős jelenetnek köszönhetően viszont Jin beteg lesz, így feküdnie kell a kirándulás alatt, Haruki pedig örömmel látogatja meg a privát szobában. Teljesen átéreztem Jin felhevültségét, remek jelenet volt!

Jin szülei természetesen ezt az örvendetes pillanatot választották a válásra, és Jin anyja többször is pedzegette, hogy Amerikába akarja vinni a fiút. Jin nyilván ezt most már még annyira sem szeretné. Nagyon szép jelenet volt a négyes rész végén; Jin valami olyasmit mondott a másiknak, hogy ha veled vagyok, elgyengülök, Haruki pedig erre azt, hogy ő pont akkor érzi erősnek magát, ha Jinnel van. És ezt látszott is, érzékelhető volt, hogy Haruki törődik/törődni szeretne Jinnel.

Hadd emeljem ki, hogy Haruki sem az a problémás tinédzser, akinek az iskolában látszik. A legelső jelenetben például, amikor Jin azt látta, bántalmaz egy tanár, azért történt, mert az a bizonyos tanár közeledni próbált egy diáklányhoz, Haruki pedig ezt meglátva avatkozott közbe. Van benne igazságérzet, csak éppen a közeg, amelyben él, nem ad neki esélyt arra, hogy jó legyen. A filmek jelentik számára a menekülést a pokolból; az anyja elhagyta őket, és mára új családot alapított, az apja pedig rendszeresen veri. Az anyja pedig erről semmit sem tud! Sőt, mindig azt mondja neki, hogy viselkedj rendesen az apáddal!

Jinnel egyre jobban érzi magát, a haverjaival viszont már nem, a kiszakadás azonban nehezen sikerül, és ennek megint ő issza meg a levét, fel is függesztik, de legalább nem rúgják ki.

Jin elviszi a másikat az apja új filmjének bemutatójára, Haruki pedig később megkéri, hogy tartson vele az anyjához.

Jinhez hasonlóan én sem értettem, miért nem beszél Haruki az anyjának az apja tetteiről. Ezen az utazáson derül ki az is, hogy Haruki tart attól, olyan lesz, mint az apja, és bántja majd, akit szeret.

Ezután történik a kiszakadás, amikor Harukit felfüggesztik. Itt Jin már nem akar tétlen szemlélő maradni, megpróbálja elmagyarázni a tanárnak, hogy nem Haruki a hibás, de a tanárok csak figyelmeztetik, hogy a tanulásra koncentráljon, maradjon távol Harukitól.

Haruki nem akarja lehúzni magával Jint, ezért próbál távolságot tartani tőle. Történik azonban valami, amire nem számítottam!

Haruki apja nagy iszákos, most pedig, amikor a srác nem veszi el tőle idejében az üvegeket, a fickó halálra issza magát. Haruki természetesen magát hibáztatja, bár felesleges, a férfi megérdemelte!

Amire viszont számítani lehetett, az az, hogy Haruki ellöki magától Jint, Jin pedig, mivel továbbra is nyomás alatt áll - az anyja, a tanárok, a barátai -, így engedelmeskedik a másiknak.

Akkor találkoznak utoljára, amikor Haruki meglátogatja, és elmondja, hogy iskolát vált. Ott van közöttük az a sok minden, ami történt, amit átéltek, Jin mégsem képes visszatartani a másikat.

Jin megtalálta azt a levelet, amit Haruki az apja házában, Jin apjának filmjében hagyott neki, és amiben bevallotta az érzéseit. Jin ezért szintén elkezdett leveleket írni, amiket sosem küldött el.

És hip-hopp, máris egyetemisták vagyunk. Jin továbbra is magányos; Amerikában tanult, majd visszajött egyetemre, és továbbra is találkozik a barátaival. Kedves barátok pedig megteszik azt az egy dolgot, amiért egyáltalán benne lehetnek ebben a filmben - az egyik elárulja, hogy látta Harukit a kampuszon.

Jin szeretné megnézni a filmet, amit Haruki rendezett, azonban előtte annyit ivott, hogy rosszul lesz, és elfekszik egy padon. Haruki még el is sétál mellette!

Nem akartam elhinni, hogy ott voltak egymás mellett, mégsem találkoztak! Az univerzum persze lökdösi őket egymás felé; Jin elhagyta a belépőkártyáját, így visszament a helyszínre, s ki más sétált vele szemben, ha nem Haruki? Egy pillanatig azt hittem, a srác szándékosan meg sem fogja ismerni!

Haruki viszont csak játszotta a nemtörődömöt; szerintem az évek alatt nagyon is készült arra, hogy újra találkozik Jinnel, amikor már nem az a problémás srác, aki volt. Kontaktot cserélnek; Jin pedig ismét leissza magát, és mivel véletlenül megnyomja a hívás gombot, Haruki az, aki vonalban van, és elsiet érte.

"Miért sírsz?"

Szerinted???

Haruki megtudja, hogy Jin elolvasta a levelét.

Hála a jó égnek ezután rögtön bevallják egymásnak az érzelmeiket, és kiderül az is, hogy Jin nem egy levelet írt Harukinak, hanem csaknem egy egész regényt. Amit Haruki nyomban meg is akar filmesíteni!

Az utolsó előtti rész végén már felnőtt, dolgozó fiatalemberek, Jin pedig azt javasolja, házasodjanak össze. Csakhogy a törvények ezt még nem teszik lehetővé.

Az utolsó részben nyilvánvalóvá vált pár dolog. Haruki rendező lett, aki sokszor volt kénytelen elutazni, így Jin ismét nagyon egyedül volt - olyan helyzetben találta magát, amiben a szülei lehettek, mégis támogatta Harukit az álmai megvalósításában. Jin közben titkon attól félt, hogy Haruki elhagyja, és valaki mást vesz el.

Jin annyira ki volt már éhezve, hogy amint Haruki hazaért, le is támadta! Hihető jelenet volt!

Jin megijedt, hogy valóra vált az álma, és Haruki elhagyta.

Az is nyilvánvaló lett, hogy a környezetük nem tud a kapcsolatukról. Jin anyja továbbra is nyomatja az esküvő témát, a barátai pedig kapcsolatban vannak, vagy házasságra készülnek, ő viszont nem meri felvállalni magukat akkor sem, amikor Haruki elárulja, hogy viszonzatlanul odavolt érte gimnáziumban.

Haruki végül kimondja, hogy nem akar megházasodni, viszont Jinnek nem kell attól tartania, hogy elhagyja; örökké mellette fog maradni.

A baráti társaságokat szeretni szoktam a sorozatokban, itt viszont pocsék volt, és szinte felesleges. Folyton arra készültem, hogy Jin és Haruki egyszer csak lebukik, de Jin magát a legokosabbnak tartó barátja sem jött rá semmire, és soha nem kérdezett semmit! Én ezt nemigen tartottam barátságnak.

Nagyon szépnek találtam az utat, amit a két srác bejárt, főleg Haruki esetében, aki fantasztikus felnőtté vált. Persze ez talán nem így történt volna, ha Jin nincs mellette fiatalabb korukban.