Subscribe:

Labels

2015. április 9., csütörtök

Veled és nélküled 1. fejezet


Üdv azoknak, akik még rendszeresen látogatnak az oldalra. Ha emellett valaki még lelkes Queer as folk fan is, akkor aztán nagyon nagy szerencséje van! :)
Eszembe jutott, hogy kallódik egy olyan regényem, amit ide még nem töltöttem fel, így ezt pótolom.
Lefoglallak titeket, amíg máson dolgozom. :)

Tehát nagyobb lélegzetvételű A fiúk a klubból AU regény, a főszerepben természetesen Brian és Justin. Játszódik a... izé. Szóval akkor, amikor Justin fogta magát, és elköltözött Briantől, Michael pedig befogadta őt új otthonába.
Figyelmeztetések: slash (haha), erotikus tartalom, durva nyelvezet, kínzás, sok-sok papír zsebkendő szükségeltetik majd hozzá.
És még nem is lett olyan vészes...



1. fejezet: Valaki új
 
Justin szemszög
 
A zene hangosan dübörgött, ahogy mindig. A tömeg szinte felszippantott, mikor megpróbáltam átvágni a tánctéren. Többen felkínálkoztak, csábosan rám mosolyogtak, de mindenkit visszautasítottam. Még. Előtte azonban valami másra volt szükségem.
Italt rendeltem a bárnál, közben felmértem a terepet, de ismerős alakot nem láttam.

Azon töprengtem, hogy Hunter jobb szülőket nem is kívánhatna. Michael és Ben engem is nyomban befogadott, pedig nem mindig voltam kedves velük.

A Brian lakásáról való távozás után egy kis részem abban reménykedett, hogy hiányozni fogok a férfinak. Néha, amikor találkozunk, látom ugyan felvillanni a szemében AZT a valamit, de soha nem mond semmit, így békén hagyom, bár még mindig kivételes helye van a szívemben.


 - Justin! – Hátra fordultam.
 - Ted, szia!
 - Rég nem láttalak erre.
 - Lefoglalt a költözés.
 - Ja, persze. – Kért egy italt.
 - Nagyon jól nézel ki. – Elmosolyodott.
 - Nos, ha már te is ezt mondod, akkor kénytelen vagyok elhinni. - Félreérthetetlen módon szemezni kezdett vele egy pasi. – Bocsáss meg.
 - Jó szórakozást. – Rám kacsintott, én meg arra gondoltam, milyen furcsa az élet.


Ted nagyon belehúzott a pasizásba, ha Brian nem vigyáz, ellenfélre fog akadni.

Az este a szokott módon folytatódott. Gyorsan megdugtam egy passzívat, hagytam, hogy leszopjon, majd elindultam ideiglenes otthonom felé. Mike és Ben nem szabták meg, hányra érjek vissza, de nem akartam kihúzni a gyufát, így kettő körül mindig ágyban voltam.

Szombaton viszont a házaspár is velem tartott.


 - Holnap nem kell korán kelnünk – magyarázta Ben. – Megengedhetünk magunknak egy kis lazítást.
 - Még szép – bólogattam lelkesen.
 - Jó estét, Mr. Taylor – köszönt a kidobó.
 - Helló. – Felé nyújtottam a belépő árát, ami amúgy nem volt kevés. Eddig fel sem tűnt, mivel ingyen járkálhattam ki-be.

A férfi rám bámult, mint aki nem érti.
 - Mi van? Fizetek, mint mindenki.
 - De, Ön...
 - Nem, már nem.
 - Óó... – Habozva ugyan, de eltette. Helyes. Brian és én már nem vagyunk együtt, szóval nem használhatom tovább ezt a kiváltságomat.

Amint beléptem, a tánctéren megpillantottam Őt.

Elég régen volt már, hogy úgy igazából megtetszett volna valaki, és ezért lepődtem meg.

A pasi körül többen is táncoltak, nem lehetett megmondani, kivel van. Hosszú, szőkésbarna haja volt, és olyan huszonöt-harminc év között lehetett.


 - Drágám, kitűnő választás – duruzsolt a fülembe Emmett. – Szerintem ő még Tednek sem volt meg. – Az érintett a mutatott irányba nézett.
 - De nem ám!
 - El a kezekkel, Justin látta meg először!
 - Egy szóval sem mondtam, hogy kell – vetettem ellen, de képletesen szólva már csorgott a nyálam.
 - Komoly prédának látszik – jegyezte meg Ben.
 - Figyelj, Justin nem kezdő ezen a téren – mondta Em, és tutira Brianre célzott. Legurítottam az italomat.
 - Megvárom, míg ő keres – avattam be őket a tervembe. – De azért nyújtok egy kis ízelítőt. Em, velem tartasz?
 - Hogyne már!


Amióta szerepelt a tévében, Emmettet mindenhol felismerik, s ő dúskált a pasikban, akárcsak Ted. Mike már házas, szóval lassacskán mindenki élete rendeződni látszik.

Hamarosan kör alakult ki körülöttünk is.
Az elfogyasztott alkohol szépen megtette a hatását, az mégsem kerülte el a figyelmem, amikor a kiszemelt pasi bámulni kezdett, hamarosan pedig csatlakozott hozzám.


 - Bocsika, de velem van – vigyorgott rá Em.
 - Lekérhetem? – Wow, ilyen szintű udvariasságra nem számítottam, és látszólag Emmett sem.
 - Ja, persze. – Kacsintott egyet, majd távozott.
 - A barátod?
 - Jó haverom.
 - Andrew vagyok – nyújtotta a kezét.
 - Justin. – Te jó ég, ezt nem lett volna szabad. Egyszeri dugásnál nem cserélünk nevet és számot! – Új vagy erre?
 - Igen, egy hete érkeztem.
 - Akkor a legjobb helyen vagy, ha ismerkedni akarsz. – Elfintorodott. – Mi az?
 - Lehet, hogy velem van a baj, de én nem vagyok olyan pasi, aki megdug mindenkit, aki mozog. – Jó Isten. – Többen felkínálkoztak, de először ismerkedni szeretek, csak azután dugni. – Nyeltem egyet.
 - Szóval, csak olyanokkal fekszel le, akik fontosak? – Töprengett.
 - Azt hiszem, valahogy úgy.
 - Meghívhatlak egy italra? – Elmosolyodott.
 - Ugyan ezt akartam felajánlani én is.


Minden szem ránk tapadt, ahogy megálltunk a bárnál, hogy italt rendeljünk.

 - Srácok, ő itt Andrew, nemrég érkezett a városba. Andrew, ő itt Ted...
 - Üdv.
 - Örvendek – biccentett Ted, de közben már valaki más kötötte le a figyelmét. Ezek szerint megvolt Mr. Szombat.
 - Michael és Ben...
 - Sziasztok.
 - Helló.
 - Isten hozott a városban – mosolygott Ben.
 - Ne haragudjatok, hogy megkérdezem, de, ti házasok vagytok?
 - Igen – felelte Mike, közben mindketten felmutatták a gyűrűjüket. – Talán gond?
 - Nem, sőt! Szerintem baromi jó, gratulálok! De úgy tudom, ezek a környéken nem fogadják el.
 - Igen, egy másik államban esküdtünk – bólintott Ben.
 - Ez nagyon csúcs – mosolygott Andrew őszintén. – Mi már találkoztunk, de a bemutatkozás elmaradt. Andrew vagyok.
 - Én meg Emmett.
 - Egy este több embert megismertem, mint egész itt tartózkodásom alatt. Köszönöm, Justin.
 - Nagyon szívesen.
 - Ha gondolod, bemutathatunk a hely tulajának – mondta Michael. Úgy véltem, hogy ez egy kifejezetten rossz ötlet.
 - Óó, én igazán nem akarom zavarni, biztos rengeteg dolga van.
 - Ugyan, ő mindig igyekszik felkarolni az új tagokat. – Elkerekedett szemmel bámultam rá.
 - Ezt most direkt csinálod? – kérdeztem ingerülten.
 - Nem, de ha be akar illeszkedni, akkor ismernie kell a legfontosabb embereket.


Majd akkor fogom önszántamból bemutatni Briannek, ha fagy!
Legurítottam az italomat, majd Andrew füléhez hajoltam.


 - Nem keresünk egy nyugisabb helyet?
 - Dehogynem. Srácok, örültem a szerencsének.


Nem vártuk meg a válaszokat, célirányosan haladni kezdtünk a lépcső irányába.

A legalsó fokra léptem, mikor odafönt megjelent Brian. Ő is kiszúrt, de azért reméltem, hogy nem szólít meg. Sajnos csalódnom kellett, mert amint felértem, elém állt.


 - Helló, Brian.
 - Szia. – Andrew megérkezett mellém, ami Brian figyelmét sem kerülte el.
 - Andrew, ő itt Brian, a tulaj.
 - Áá, szóval rólad beszéltek a srácok! Nagyon örvendek. – Barátságosan a kezét nyújtotta, de Brian nem fogadta el.
 - A sötétszoba már nem felel meg, Justin?
 - Túl nagy a hangzavar. Elmegyünk beszélgetni, hogy jobban megismerjük egymást. Na, szia.

 


Brian szemszög
 
Rezzenéstelen arccal figyeltem, ahogy Justin és az a hogyishívják távozik, hogy jobban megismerjék egymást. Annak sokkal jobban örültem volna, ha simán megdugja, és kész. Az ismerkedés veszélyes volt.


 - Nekem nagyon bejön – mosolygott Emmett, mikor odaértem.
 - Ne is álmodj rólam.
 - Kivételesen nem te vagy a téma – mondta Theodor. – Hanem Andrew.
 - Az meg ki a fene?
 - Sajnálom, erről már lekéstél – mondta Mike. – Ezt a prédát Justin szerezte meg.


Majdnem félrenyeltem a piát, és ez a többiek figyelmét sem kerülte el, de egy szót sem szóltak.

 - Nos, reménykedjetek, hogy nem az új otthonotokba viszi a pasit. – Gyors pillantást váltottak.
 - Nem olyan férfinak tűnt, aki az első randin hanyatt dobja magát – vélte Ben.
 - Ami azt illeti, pontosan az ellentéted – veregette meg a vállam Em. – Hallottam, mikor azt ecsetelte, hogy ő nem olyan pasi, aki mindenkit megdug, aki mozog.
 - Így van – bólintott Michael. – Gratulált nekünk is, és egyáltalán nem döbbent meg a házasság tényétől. Mintha egy napon majd ő is szeretne megállapodni.


Pontosan tudtam, hogy mit jelent ez.

Még a sötétszobába sem mentem be, rohantam haza, hogy át tudjam gondolni a dolgokat. Hiszen Justin végre talált valakit, aki elég érett, és aki ugyan azt akarja, amit ő.

 - Lényegében – kezdtem motyogva -, ő én vagyok, csak más elvekkel.


Leültem a kanapéra, s magam mellé vettem egy üveg italt. A tévét sem kapcsoltam be, csak ültem csöndben.

Hiányzott a kis szőke, de csak azért nem hívhatom vissza, mert hiányoznak a dugásaink. Főleg most nem, mikor megtalálta a jobbat, aki képes is, tudja is, és meg is akarja adni neki azt, amit szeretne.
 


Justin szemszög
 
Andrew és én végül a Woody’s-ban kötöttünk ki, ahol már nem kellett attól tartanom, hogy ismerősökbe botlom.


 - Nemrég költöztem el, szóval most én is lakást keresek.
 - Ha nem sértelek meg vele, mikor ért véget a kapcsolatod? – Fanyarul elmosolyodtam.
 - Elég érdekes volt a kapcsolatunk, mert, igazából ő nem hisz az ilyesmiben. Szóval azt hiszem, csak vele éltem, négy évig.
 - Négy? – ismételte elhűlve.
 - Kisebb-nagyobb megszakításokkal. És körülbelül két hete költöztem el.
 - Jól érzem, hogy a szórakozóhely tulaja volt az?
 - Igen, jól érzed.
 - Nem olyan embernek látszott, akit könnyen be lehet törni. – Mosolyogtam.
 - Így is van.
 - Miért... miért hagytad el?
 - Mert egy idő után zavarni kezdett, hogy nem vagyok elég neki. Pedig kezdetben pont ez tetszett meg benne. Akárhová ment, megbámulták, mindenki tudta, ki az a Brian Kinney.
 - Kinney? – Letette a sört. – Az a Kinney, akinek van egy reklámcége?
 - Na, még te is ismered, pedig csak most érkeztél.
 - Igen, mert, igazság szerint miatta jöttem. Van egy vállalatom, aminek reklám kellene. – Nevettem.
 - Brian a legalkalmasabb ember a feladatra.
 - Hm, kíváncsi leszek a reakciójára, amikor meglát.
 - Valószínűleg nem fog emlékezni rád, bocs.


Biztos voltam benne, hogy Briannek gőze sem lesz, hogy már találkozott Andrew-val, de ha mégis, egy megbízást akkor sem fog elutasítani. Főleg miattam nem.

A bár előtt elbúcsúztunk azzal, hogy hétfőn, ha vége a tárgyalásnak, megkeres a Kajáldában. Sikerült összetalálkoznom az utcán a Mike-Ben párossal.


 - Justin! Ilyen korán? – mosolygott Michael.
 - Csak beszélgettünk, semmi nem történt.
 - De fog? – tudakolta Ben.
 - Igen. Fog. – Összenéztek.
 - Nagyon örülünk – karolt át Mike. – Rendesnek tűnt.

 


Brian szemszög
 
Az egész hétvégét a lakásomban töltöttem, mint egy rossz feleség, akit dobtak. Egyáltalán nem törődtem azzal, hogy elég szánalmasan festek, most nagyon is jólesett az önsajnálat. Senki nem érdeklődött az állapotom felől, még Michael sem. Persze mindig azt mondom, hogy kopjanak le, de titkon azért jól esett, hogy törődnek velem.

Hétfőn reggel erőt vettem magamon, lezuhanyoztam, borotválkoztam, felvettem az első inget, zakót és nadrágot, amit megláttam a gardróbban. A zoknit majdnem el is felejtettem.


 - Jó reggelt! – szökkent mellém Theodor, amint beléptem az ajtón. Lesegítette a kabátomat, a kezembe nyomott egy pohár kávét, majd lenyomott a székembe. Aztán meg úgy állt meg az asztalom előtt, mintha mi sem történt volna. – A kilenc órás ügyfél a tanácsteremben vár. – Oldalra hajoltam, hogy az üvegfalon keresztül lássam, de a férfi háttal állt, és a képeket tanulmányozta.
 - Ki ez?
 - Andrew White, egy éve alapította cégét, a The White E. M.-et.
 - White Entertainment? Jó név. Azonnal megyek.


Felhörpintettem a maradék kávét, megigazítottam az öltönyöm, majd beléptem az ajtón.

 - Mr. White?
 - Igen. – Felém fordult, és az elméletem, amit hátulról látva alkottam, bizonyosságot nyert. Jól nézett ki, ugyan akkor ismerős is volt.
 - Foglaljon helyet. Milyen cégről van szó?
 - Egy éve alapítottam a White E. M.-et, és elég jól szuperál, szóval terjeszkedni szeretnék. Kutattam egy kicsit, és a hírek szerint maga a legjobb. – Önelégülten elmosolyodtam.
 - Nos, több területen is én vagyok a legjobb, választhat, hogy melyiket próbálja ki először.
 - A reklámozásra gondoltam, természetesen.
 - Persze, én is. Mivel foglalkozik a cég?
 - Játékfigurákkal. – Felvontam a szemöldököm.
 - Babákkal?
 - Igen, ha így jobban tetszik. – Gúnyosan elmosolyodtam.
 - És, mit tudnak a babái? Enni, pisilni, talán beszélni? – A férfi nem jött zavarba, maga mellé húzott egy szatyrot, és kipakolt belőle az asztalra.


Lehervadt az arcomról a mosoly.

 - Ezek képregényekből vannak?
 - Pontosan – bólintott büszkén.
 - Kurva jól néz ki – ismertem be nehezen. Michael hanyatt vágná magát, ha meglátná. – Megcsináljuk. – Elmosolyodott.
 - Köszönöm.
 - Theodor! – A férfi belépett. – Írd meg a szerződést, de azonnal. – Ez nagy üzlet lesz.

 


Justin szemszög
 
Debbie hangosan visongatni kezdett.


 - De nem szeretném, ha elüldöznéd.
 - Ugyan! Ígérem, jó kislány leszek.


Talán mégsem volt jó ötlet a Kajálda, de még dolgoztam, és tudni szerettem volna, hogy ment Andrew megbeszélése.

Tíztől kezdve az ajtót lestem, és nem is kellett sokat várnom. Amint belépett, a szemek megállapodtak rajta. Mosolyogva indult el felém.


 - Szia! – puszilta meg az arcomat.
 - Szia. Éhes vagy?
 - Nagyon. Mit ajánlasz?
 - Ülj le, azonnal jövök.
 - Rendben.
 - Ő az, Aranyom? – kapott el Deb a konyhába menet.
 - Igen.
 - Guszta.
 - Tudom. – Megcsipkedte az arcomat.
 - Vigyázok rá, amíg vissza nem érsz.
 - Tud ő vigyázni magára.


Megraktam egy tányért krumplival, sült hússal és zöldségekkel, majd visszafelé vettem az irányt, csakhogy Andrew addigra már nem volt egyedül. Brian ült vele szemben, és félreérthetetlen módon megpróbált kikezdeni a férfival, de rá nem volt hatással, ami elégedettséggel és örömmel töltött el.
Megálltam az asztal mellett.


 - Meghoztam az ebédet – tettem le elé mosolyogva.
 - Istenien néz ki, köszönöm.
 - Ezek szerint jól sikerült a tárgyalás?
 - Igen, Mr. Kinney elvállalta a megbízást – felelte Andrew, Brian közben nagyokat pislogott.
 - Mondtam neki, hogy megcsinálod. És azt is, hogy nem fogsz emlékezni rá. – Csönd. – Mit hozhatok?
 - Egy ebédet. Elvitelre.
 - Máris.


Debbie volt a szerencsés, aki átadta Briannek az ebédjét. A férfi kitépte a kezéből, majd elviharzott.

Leültem Andrew elé, az asztal másik oldalára.


 - Nos – kezdtem lassan. – Még el sem mondtad, mivel foglalkozik a céged.
 - Játékfigurákkal. – Letette a villát, majd elővett a táskájából egy dobozt. Leesett az állam.
 - Na, ne. – Ámulva átvettem. – Astro kapitány?
 - Igen.
 - Hát, ez csúcs! Michael odalesz, ha meglátja! Neki van egy képregény boltja.
 - Komoly? – Most Andrew ámult. – Meg kell mutatnod. – Bólintottam.
 - Akkor azt már nem is említem, hogy mi is csináltunk egy képregényt.
 - Ne csináld! Mi a neve?
 - Rage. – Szélesen elmosolyodott.
 - Hát, ez tutira a sors keze. Más nem lehet.

 

 - Ez nem lehet igaz!
 - Jó, vagy rossz értelemben?
 - Mindkettőben.


Aznap este otthon meséltem el Michaelnek, hogy mi történt.

 - Pont egy olyan pasit fogtál ki, aki Brian segítségét kéri. De Astro kapitány! – Amióta odaadtam neki a bábut, azt szorongatta. – Ez nem lehet igaz!
 - Említettem neki a képregényünket, és szeretne beszélni veled is a továbbiakról.
 - Mikor?
 - Nem tudom. Egy ebédre gondoltam.
 - Brian ki fog akadni.
 - Nem hiszem. Nem igazán érdekelte a dolog, még csak fel sem ismerte a férfit. És amúgy sem tartozunk neki magyarázattal. Valamint nagyon jól jönne a pénz.


Az utolsót döntő érvnek szántam, Mike sem volt valami jó anyagi helyzetben, mivel nemrég vették meg a házat.
Michael végül mélyet sóhajtott.


 - Rendben van. – Elmosolyodtam.
 - Nem fogod megbánni.
 - Tudom, hogy nem.


Egy gyors zuhany után bezárkóztam a szobámba, elővettem a telefonom, és tárcsáztam.

 - Halló? – Önkéntelenül mosolyodtam el.

 
 
Brian szemszög
 
Hétfőn reggel, életemben először, nem akartam munkába menni. Megfutamodásnak tűnhet, és talán az is, de semmi kedvem nem volt bájologni azzal az emberrel, aki hamarosan a helyemre lép Justin szívében. Aztán eszembe jutott egy olyan lehetőség, hogy elcsábítom a pasit, de jól tudtam, hogy aki egyszer megismeri és megszereti a szőkét, annak senki más nem fog kelleni rajta kívül.

Nekem miért nem volt elég? Miért dugtam másokat is, mikor itt volt nekem Ő? Justin számára is egyértelmű volt, hogy soha nem változom meg. Ezért keresett vigasztalást annál a hegedűsnél, de az a gyerek fiatal volt és tapasztalatlan, nem érdemelte meg Justint.

Ez a helyzet viszont teljesen más. Andrew – igen, kénytelen voltam megjegyezni a nevét, hiszen az ügyfelem! – már tapasztalt, jóképű, tudja, mit akar, ami valószínűleg ugyan az, amit Justin is szeretne. Tehát ők lehetnek a tökéletes meleg pár. Persze csak Mike és Ben után.

Hat órától kezdve pörgött az agyam, valami megoldáson töprengtem, de csak egyetlen egy lehetőségem volt, ahogy arra már Michael is rámutatott: Szeretlek, és csak téged akarlak.

Nagyot szívtam a cigiből, ami közel sem volt olyan erős, mint amilyet szerettem volna, de odáig még én sem süllyedek, hogy betépve menjek be a céghez.

A nyakkendőmet kötöttem, és még így, kissé megviselt állapotban is tökéletesen néztem ki. Talán, ha megcsinálom a reklámot, Andrew elhúz innen a picsába, és ismét nyugodt életem lesz.

2 megjegyzés :

Boglárka Molnár írta...

Szia!
Nagyon ígértesnek tűnik a történet! Tűkön ülve várom a folytatást!

Valerin írta...

Szia! Köszönöm, örülök, hogy vannak itt még mások is rajtam kívül! Holnap jön a következő rész. :)

Megjegyzés küldése