Az utolsó előtti fejezet! :)
Simon olyan gyorsan öltözött fel, mint korábban sosem, és
már majdnem kilógott az ablakon, mikor hirtelen lelkifurdalása támadt. Újra
hívást indított hát, ezalatt pedig bekopogott három szomszédos szobába.
-
Helyzet van – kezdte, amint Alec felvette, és
amint Jace, Clary és Isabelle álmosan pislogva megállt körülötte. – Árnyvadász
és vámpír összecsapás. Csendesen tervezem intézni, főleg, hogy nem tudjuk, ki
kezdte az egészet. Benne vagytok? – Még be sem fejezte a mondatot, a hármas már
indult is átöltözni.
-
Hogyne – felelte Alec is. – Hová menjek? – Simon
megmondta. – Akkor ott. – És letette.
Simon erősnek, elevennek és határozottnak érezte magát,
ahogy az utcán haladtak. A barátai megvitatták a stratégiát, de abban
egyetértettek, hogy nem szabad támadóan fellépniük.
Alec a helyszínhez közel csatlakozott hozzájuk.
-
Nincs nyüzsgés – adta a tudtukra. – Diszkréten
elkerítették a területet, és két vámpír strázsál a fák szélénél. Elég morcosan
néznek mindenkire, aki közelebb merészkedik.
-
Roppant hatékonyak – mondta Jace már-már
elismerően, majd előre nyomult, szőke haja ragyogott a holdfényben. Simon
kezdte azt érezni, hogy ez az éjszaka örökké fog tartani.
Érdekes módon a két vámpír, aki őrt állt, szó nélkül utat
engedett nekik, így Jace kénytelen volt elraktározni a kioktató beszédét egy
másik alkalomra. Ahogy Simon, úgy Raphael sem hozott magával nagy csapatot; a
két őrt leszámítva még három másik vámpír ácsorgott egy földön fekvő alak
mellett, plusz négy árnyvadász bámulta őket utálkozva néhány méterről.
-
Mi a helyzet? – közelítette meg őket Alec.
-
Semmi vészes – kezdte Raphael, karját keresztbe
fonva a mellkasán. – Az angyalok fiainak futballozni támadt kedvük, és nem volt
kéznél más labda, csak a vámpírom feje. – Raphael igyekezett nem felhúzni
magát, és Simon merte remélni, hogy a barátai ezt értékelni fogják. – Nagy baja
nem történt, de még nem tért magához. Adunk neki egy kis vért. – Simon
odakukucskált, és nyomban érezte, hogy az érzékei bizseregni kezdenek. – Te
majd máskor kapsz – tette hozzá Raphael, mire a srác rávigyorgott.
-
Ezt a nagylelkűséget!
-
Vérrel és orgazmussal sosem spórolok. – Ezt
minden bizonnyal egyedül Simon találta izgatónak. – Tehát? Szándékoztok tenni
valamit?
-
Én csak megvédtem magam – szólt közbe Ron.
-
Te hallgass – vetette oda Jace mogorván,
ami az összes jelenlévőt megdöbbentette. – Szégyent hoztál mindannyiunkra a ma
esti viselkedéseddel.
-
Miért hiszed, hogy igazat beszél? – háborgott
Ron. – Nem tapasztaltad, mit művelt azon a megbeszélésen? – bökött Raphael
irányába. – Baszakodott az agyammal…
-
Tényleg mindenki ezen rugózik, na jó – adta fel
Raphael. – Nem baszakodtam senkinek az agyával… nyílt titok, hogy van egyfajta
manipuláló képességünk, de ez csak azokra hat, akik ránk vannak állva. – Csend.
– Akik akarnak tőlünk valamit – pontosított. – Te – intett Ronnak -, akartál
tőlem valamit. Vagy leteperni… vagy leteperni, más célból. – Ron feje erre
rákvörös lett. – Rendben, lépjünk túl rajta! Szedjétek össze – adta ki az
utasítást a vámpírjainak.
-
Nem vesztek elégtételt? – kérdezte Jace.
-
Nem – hangzott az egyértelmű felelet. – Úgysem
lenne értelme, mert bár akad néhány árnyvadász, aki fejlődőképesnek mutatkozik,
de az öregek továbbra is pikkelnek ránk. Szomorú vagy sem, de ez sosem fog
változni. Persze küzdünk továbbra is, mert az nem a mi stílusunk, hogy
feladjuk. – Azzal csettintett egyet, mire a hármas megindult az alélt vámpírral
a karjaiban.
-
Ezt nem hagyhattad ki, mi? – osont utána Simon,
aztán komolyra fordította a szót. – Jól lesz a kölyök?
-
Teszünk róla, hogy jól legyen. – A srác elkapta
Raphael karját.
-
És te jól vagy? Nem volt ez egy könnyű este…
-
Azért voltak jó részei – kacsintott a vámpír.
-
Tényleg úgy gondolod, hogy ez sosem fog
változni? – Raphael tekintete ellágyult.
-
Igen. Engedmények talán lesznek, de… egy ehhez
hasonló piti összezördülésből is mi fogunk vesztesen kikerülni.
-
Ha rajtam múlik, nem így lesz – fogadkozott
Simon. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve előredőlt, és megcsókolta a másikat.
Nem is annyira csók volt ez, mint inkább egy ígéret, amibe Raphael minden jó
szándéka ellenére beleremegett.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése