Végül felvirradt a péntek reggel. Minden az esti meccsről szólt; lépten-nyomon plakátokba botlott az ember, vagy beöltözött szurkolókba, akik rögtönzött hajrát nyomtak le minden szabad felületen. Mivel a tanárok pontosan tudták, mennyire fontos a diákoknak a kosárlabdacsapat sikere, egy szót sem szóltak, csupán igyekezték zökkenőmentesen megtartani az órákat. Stiles már elég korán elkezdte a meglepetések sorozatát azzal, hogy bekopogott Derek szobájába. Mielőtt a srácnak esélye lett volna megszólalni, Stiles kulcsra zárta az ajtót, majd hevesen megcsókolta. Minden szerelmét és jókívánságát belesűrítette a mozdulatba, Derek pedig ellazulva karolta át és húzta magához.
- Nahát, minek köszönhetem a látogatást?
- Csak sok sikert akartam kívánni ma estére. – Derek a borostájával simított végig a másik arcán.
- Köszönöm. Utána mindenképpen felhívlak, és találkozunk. – Stiles csak morgott valamit, még egyszer megcsókolta, majd már ott sem volt.
- Komolyan, nincs ezekben semmi szégyenérzet?
- Mire gondolsz?
- Úgy illegetik magukat…
- Ahogy látom, Jacksonnak semmi kifogása ellene… - jegyezte meg Allison, de Lydia csak hátradobta a haját.
- Engem akar idegesíteni vele, de a meccs után úgyis számolunk. – Jackson a következő pillanatban feléjük nézett, mire Lydia dobott neki egy csábos mosolyt és egy csókot. – Na, erről ennyit.
- Szerinted Derek…
- Mi van vele? – Mindketten a csapatkapitányra néztek, aki igyekezett lerázni magáról a visongó szurkolókat, eddig eredménytelenül. – Basszus… - suttogta Lydia, mikor meglátta a Derek felé közeledő kémiatanárt.
- Bőrnadrág van rajta? – kerekedett el Allison szeme.
- Az. És mellé mélyen kivágott top, meg vörös rúzs. Egyértelműek a szándékai.
- Szerinted nem kéne… - Allison megkereste tekintetével a barátját, és gyors, néma kommunikációba kezdtek. Scott néhány pillanat múlva Derek mellett termett, és magával rángatta bemelegíteni épp, mielőtt a tanárnő odaért volna. A nő bosszúsan felpillantott rájuk, Lydia pedig integetett. – Ne csináld, csak még jobban felbosszantod! A fenébe, hogy nincs itt Stiles…
- Miért, mit tenne? Leszaladna a pályára, és lesmárolná a pasiját? – Allison az ajkába harapott, mert ő is tudta, hogy ez nem fog megtörténni.
A két lányhoz hamarosan csatlakozott Erica és Hayden is, akik addig a pálya széléről szurkoltak a párjuknak. A félidei szünetben az egyetem csapata néhány ponttal lemaradt, ami elszomorította a szurkolókat. A lányok figyelték, ahogy kedveseik a pálya szélén állva beszélik át a taktikát, majd…
- Na jó, ez nem lehet igaz! – szisszent fel Lydia, aki kezdett ingerült lenni.
- Mi az? – forgatta a fejét Hayden.
- Az a tanárnő megint próbálkozik – felelte Allison.
- Kinél? – vonta fel a szemöldökét Erica, körmei karistolták a padot, amin ültek.
- Dereknél.
- Ja. Akarjátok, hogy odamenjek? Szerintem el tudnám rendezni…
- Ezt a pasijának kéne…
- És talán meg is teszi. – Mind felsikkantottak, ahogy Stiles felbukkant mellettük, de azonnal helyet szorítottak neki. Lydia arcán látszott, hogy rettentően büszke a srácra.
- Már épp ideje volt. – Stiles hümmögött, feljebb tolta a szemüvegét, aztán a csapat felé pillantott. Mind látták, ahogy a tanárnő Derek izmos karjára tette a kezét. Erica fölemelte a sajátját, és megvillantotta hegyes körmeit.
- Csak egy szavadba kerül.
- Kösz, de Lydiának igaza van. Ezt nekem kell lerendeznem. – Nem tűnt úgy viszont, hogy nagyon igyekezne odamenni a pároshoz, helyette odaintett Isaac-nek, aki vigyorogva feltartotta a hüvelykujját. Majd megfordult, és elkiáltotta magát, de úgy, hogy szinte az egész terem jól hallhatta:
- Hé, kapitány! – és amikor erre Derek kissé morcosan felé fordult, folytatta: - Itt van a pasid! – Derek tekintete azonnal oda villant, ahol Stiles ült, majd az arcán fokozatosan feltűnt egy szemkápráztató mosoly. Stiles lazán biccentett, aztán már folytatódott is a meccs.
A beszédtéma ezek után nyilvánvalóan nem az volt, mennyivel sikerült győznie végül az egyetem csapatának, hanem, hogy Derek Hale és a kocka Stiles Stilinski mégis mióta, és különben is…? A barátok meg csak mosolyogtak, és mind elkönyvelték magukban, hogy ez bizony az ő érdemük.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése